Unalmas? Ugyan... Csokoládé, kakaó, füstbarna, mokka, fahéj, latte macchiato, őzikebarna, vörösesbarna, hogy csak a top favoritokat említsem.
Kakaó. Olyan habos, hatalmas bögrében és piros-fehér csíkos szívószállal. Tudom, tudom, így nem olyan trendi, és színben nem annyira mint a Starbucks-féle, de mindnképp a gyerekkoromat idézi. Nagy bögrében, és a művelet végére laposra rágott szívószállal. Ebbe a gondolatkörbe tartozik még a Varázsceruza, Lolka-Bolka, Bob és Bobek.
Vagy a barna kordbársony. Tudom, már az sem divat, de nagyon szeretem. Nekem mindig a gimnáziumi éveim jutnak eszembe róla, mikor törökülésben puncsos mignont majszolzunk a kémia szertár előtt, színes tintákat vettünk a töltőtollba, alig vártuk, hogy eljöjjön a hétvége, és menjünk bulizni. Szerintem éveket adtunk volna az életünkből, ha tudtuk volna, hogy kivel fog összejönni az iskola szépfiúja, ha hirtelen megtanulunk normálisan magassarkúban járni (ez akkor még vágyálomnak tűnt), vagy ha sejtettük volna, hogy az érettséginél sokkal nehezebb dolgok is várnak majd ránk. A tiniknek szóló "ki-mit-tud" és "válasz mindenre, amit mindig tudni akartál, de soha nem merted megkérdezni" szekciónkon belül az eheti okosság az az, hogy soha de soha ne vegyél fel még sietségből se barna kordbársony nadrághoz zöld felsőt. Még akkor se, ha az indulás előtt fogmosásnál köldökig akvafressbe borítottad a fehér pulcsidat. Velem megtörté
nt, mikor még fiatal voltam és bohó, és egész nap úgy mászkáltam az iskolában, mint vmi qrva nagy, lombos fa. Vagy díszlet a Piroska és a farkashoz. Vagy valami messziről ideszakadt erdészlány.
Szeretem a sötétbarna, már bordósba hajló körömlakkokat. Madonna matadoros You'll see és Take a bow számai óta gondolom nem vagyok egyedül a rövid köröm-sötét körömlakk rajongással, az meg pláne külön élmény, hogy az előbbiben egy csodaszép hálókocsi ablakában jelenik meg a D.Í.V.A. (ugye már-már közhely, hogy nem ő a legjobb énekesnő és nem ő a legjobb nő a világon, mégis mindenki ismeri. Nos, az első 2 tulajdonsággal én is bírok, mégsem ismer az egész világ...Hö!)
És hogy mi ennek a posztnak az apropója? Hogy kaptam egy csodaszép barna szemfestéket. Ami akár unalmasnak is tűnhet, meg felvetődhet a ki-a-fenének-kellhet-egy-barna-szemfesték? kérdés.
A válasz az, hogy mindenkinek. (Bud Spencer, a hentes bácsi és a gázóra leolvasó néni kivétel. Nekik nem kell.)
Hókirálynő. Piszok merész, kék a haja, tele van tetoválással és gyönyörű az arcbőre. Igaz, a fotóssal a hajunkat téptük, mert a swarovski köves fülbigyó helyett azt a 100% PVC atomnarancssárgát tette a fülébe.
m a maskara teszi, ilyen ő valójában, dacos mosoly a száj szélén...
marcipánburgonya és halálos negró. Kezdem sorban.
Elkezdődött az előadás (szükségtelen megemlítenem, hogy annyit pislogtam, hogy Medve azt hitte, hogy vmi idegrendszeri problémám van, pedig csak a csillogós szemhéjamnak akartam megfelelő marketinget csinálni).
Hogy azért valami jó hír is legyen, egy kedves olvasónak köszönhetően sikerült ráakadni a tökéletes otthoni Mixing Medium receptre. A Mixing Medium a MAC Pro egyik csodás terméke, annyit kell róla tudni, hogy csodálatos fényt, mélységet és csillogást ad a selyemporoknak, csillámos szemhéjfestékeknek és pigmenteknek. Nem ragad, nem csíkozódik és csodaszép tartós lesz tőle a feltett cucc.
sőt, ez olyan szinten nyert, hogy vitte a kézkrém kategóriát is.
"A tél a véget nem érő vacsorák évadja volt, a sültekkel, kolbásszal, sonkával, szárnyassal, vaddal roskadásig megrakott asztaloké. A hozzávalót vidékről küldték a családoknak. A belvárosi üzletekben ilyenkor megsűrűsödött a nedves szőrme, a bőr, a krémes sütemények és a parfümök illata. A karácsonyvárás ideje volt, a táncos összejöveteleké, báloké. A fiatalság a Budapesti Korcsolyaegylet jégpályáján randevúzott, a Városliget befagyott taván, ahol hétköznap esténként villanylámpák világítottak. 
Az előző olvasó kérdésre válaszolva: ezzel készült az előző smink. Ezzel a csodagyönyörű, ám általam először szkeptikusan fogadott MAC csodaságos-minerális-generálissal.
kitalálta, hogy igen, EZ a qrva jó pillanat arra, hogy megcsinálja a csempét a vécében , ugyanis kifúrták és vissza kellett pótolni a falból egy darabot. Summa summárum, 40 perc az indulásig. Csempe kivág, valami ragacsos nyunnyadékkal befúj, helyére illeszt, ellentart, áll a vécében, küzd a csempével. Én egy hangyafingnyit idegesen sminkelek (20 perc van hátra és még nem fürdött), hajam belőve, csini csizma a lábamon (itt szeretném megjegyezni Drágám, ha beleolvasnál a blogomba, hogy nem új, csak újnak néz ki, és nagyon szeretlek, Te vagy a legungyulibungyulibb, és most gyoooorsan olvass tovább). Jelentős késéssel ő is kész, autóba vágódunk, majd úgy dönt, megtöri a csendet. Ezt figyeld, én majdnem kifordultam a kocsiból a röhögéstől:
Reggel nyüsszögött. Lementünk. Sétált. Játszottunk Kiflivel (labrador) és Mipuval (törpe yorkie, nem egész 2 kiló, és egy fekete, halálfejes kutyaruhában szokott sétálni). Galambot kergettünk, és 3 zacskónyi kutyabombát szedtem össze utána.
Visszaballagunk, a koncert mindjárt kezdődik, mi meg beülünk a helyünkre, és egyszer csak elkezdődik, ugyanaz, de mégis más, kérem szépen, drága Hölgyeim, (öööö... és Uraim, már ha urak is olvassák ezt az alapvetően sminkes, manci-pancis blogot), a Bon-Bon swinget játszik a Budapest Jazz Orchestrával. Ugyanazok a dalszövegek, ugyanazok a dallamok, csak áthangszerelve, a fülemnek -most már- kedvesebben, hisz a nagy házibulik és a szombat esti láz már elmúlt, más lettem én is. Ugyanúgy és mégis másképp szól, az új környezetben ha nem is mást, de újat is jelent a "Válassz engem", a "Köszönöm, hogy vagy nekem" és az "Érezd magad jól". Szolnoki Péter Frank Sinatrát énekel.
szuper volt. Jelentem alássan, Milánó még mindig egy varázslatosan pezsgő város, és azt is jelentem, hogy a Garda-tónál 20 fok van. Lefordítom. A Garda-tónál rövidujjú póló van. (Ciccegj, nyújtogasd a nyelved és utálj. Van rá okod, mert még napoztam is!)
előző háromhoz, de az örök őszi csokibarnához viszont ragyogóan és ez nem más, mint a sárga. Nyáron világos, citromos, élénk, nyers, harsány napsárgában nyomultunk, ami nagyon jót tett a szőkéknek is, a barnáknak is, és a sárgát viszontlátjuk most is: csodapompás borostyán, méz, mustár, óarany árnyalatokban...
valahára itt az igazi szép ősz. Nincs latyak, nincs hideg, nincs metsző szél, hanem bársonyos napsütés van, aranyló fények és gazdag, pompás, pazar színorgia (oké-oké, beveszek mindjárt egy nyálas költészet elleni tablettát, no de tényleg - mondd, hogy nem csodaszépek a lombhullató erdő színei?? Tabletta bevéve, mielőtt valóban giccsparádéba fulladnánk...
gy találták el az árnyalatot, hogy az aztán tényleg szuper kék-zöld-szürke-barna szemhez is (ha történetesen sárga vagy pink a szemed, akkor bocs, de rád ismét nem gondoltak azok a nyomorult tervezők).
nnyire passzol az összhatásba a bronzos rúzs. Apró fénypont valami krémessel a szem belső sarkába és határozott pír - szintén egy barnás árnyalatban. Tökéletes őszi hangulat, tökéletes őszi színvilággal. A mogyoró, a csokoládé, a bézs, az arany, a camel és a karamell valahogy mindig egy cseppnyi luxust áraszt. (Ööööö, kivétel ezalól a bézs blúzon a csokifolt, tapasztalatból mondhatom, hogy az inkább pancser hatást kelt...)
ényes reggeli, a szép macskás bögrémben az őszi tea, a csodahangú kristálypohár a borhoz és a munka előtti fohász az ecseteimhez -magamban persze, hisz szertartás ide-szertartás oda, a zártosztály nem lehet egy vidám dolog.
ga a mennyei csoda! Gyönyörű, csodaszép, elegáns, egészen mély padlizsán, kb. egymillió éve vadásztam ilyenre. Igazi őszi szín, ráadásul van egy ilyen kabátom is... Szóval menőjenő leszek nagyon.
Nem, ez határozottan nem az én műfajom. Valószínűleg le fogom növeszteni a hajam, meghagyom piszkos szőkésbarnának, töredezettnek, pántot rakok bele és Dévai Nagy Kamilla imitátorként fogom tengetni a napjaimat.
ost én is vendég voltam. És tudjátok mit? Ezt az egész nagyvilágot nem értem. Nem értem és nem is akarom érteni, hogy miért kell átvágni, megtéveszteni, megcsalni, megkárosítani a vendéget. Én sem dolgozom olcsón, félreértés ne essék, megkérem az áramat. 
atok ellen, tuti receptek, az utóbbi napokban beváltak és ígérem, megírom majd őket újra.