- jutott eszembe valamelyik Megasztár kapcsán Eszenyi Enikőről. Dönt és ítél, sorsokat befolyásol - néha harcos, néha karakán, néha csak gyengéd és terelget.
Elgondolkodtam. Mi is efféle modern istennők lennénk? Harciasak vagyunk és kiállunk a véleményünkért? Igen? És valóban ezzel tartjuk kézben a kis életünket? Vagy épp ellenkezőleg: a családi béke érdekében hallgatunk? Mi a jobb? Ha tűzön-vízen keresztül átpasszírozzuk a csakazértisünket, és dögöljön bele mindenki, de engem-ugyan-nem-nyomnak-el, no még csak az kéne!?
Nem hinném, hogy nőként ez lenne a dolgunk. Igen, persze, kell hozzá egy jó társ, aki hallja a hangunkat akkor is, ha nem kiabálunk. Aki odafigyel a szavunkra akkor is, ha épp csendben vagyunk. Mi nők észerevétlenül, szeretettel, követelés nélkül, de határozottan terelgetjük az élet nagy csattogós lepkéit, jó esetben nem vezetjük át senkinek a lábán, és ha manőverezni támad kedvünk, senkit nem lökünk odébb. Harcoskodhatunk és arcoskodhatunk, de egy idő után fárasztó lesz a folyamatos konfliktus és az, hogy küzdünk-küzdünk, mint malac a jégen, de nem jutunk előrébb.
Modern istennők vagyunk. Erősek és magabiztosak. Nem kell ahhoz ordítani, hogy hallassuk a hangunkat, nem kell közönségesnek és törtetőnek lenni. Fogadjuk el, hogy mi állunk a női oldalon, a megértő, befogadó, átérző, bölcs női oldalon. Ez nagyon ezoterimancinak hangzik? Ó, dehogy! Gondolj csak bele!
Modern istennők vagyunk, a saját kis világaink istennői. Békét és megnyugvást hozhatunk barátként egy fájdalmas szakítás után, igazságot tehetünk tanítóként egy általános iskola alsó tagozatának tantermében, megtaníthatjuk gyerekeinket arra, hogy hogy kell szeretni. Lehetünk a biztosnágot adó két kar, ha a Kedves épp nehéz szívvel tér haza. Lehet a miénk az az üde hang, ami beleharsogja a telefonba, hogy Boldog szülinapot Nagyapaaaaa!!!!! Békét és szeretetet teremthetünk, komor felhőket tolhatunk arrébb, könnyeket száríthatunk fel.
És tudunk csokis muffint sütni.
