Valahogy az év utolsó hónapja számomra mindig maga a varázslat. Jön a Karácsony, legálisan lehet egy raklapnyi bejglit enni, jön a csillogó-villogó karácsonyi csomagolópapír-áradat, az angyalkás fenyődíszek és a forraltbor a Vörösmarty téren. Meg kolbász mustárral, az nem annyira Kareszos (muhahaha), de roppant finom. Végiggondoltam, hogy mit kívánok magamnak és szeretteimnek erre a hónapra, és a szokásos egészség-béke-szeretet-nyugalom kvartetten túl hirtelen egy csomó hülyeség is az eszembe jutott. Mármint hogy ezeknek örülnék decemberben.
- összejönne végre a CIB bankos doki meg az ápolónő
- nem esne folyamatosan az eső
- minden fenyő-, mézeskalács-, fahéj-, és narancsillatú lenne hosszas konyhai nyammogás nélkül is
- gyártanának több olyan csizmát, amibe belefér a vádlim
- elindulna már az új honlapom
- ha gyönyörű, furakodástól, nyomulástól és kínai tömeggagyitól mentes Ünnepeink lennének
- sok extrém, gyönyörű és kreatív fotósorozatnál sminkelhetnék
- végigheverhetnék egy igazi, luxusosságos kényeztető napot hátmasszázzsal (jah...ki a fene masszírozza a masszőrt??), meg arcpakolásokkal, meg pedikűrrel meg egy pohár finom rozét is kapnék...
- sétáknak, szánkózásoknak (bár ha a Medvével kellene osztoznunk a szánkón, valószínűleg úgy csapódnánk be a hegy aljába, mint a szputnyik).
- igazi csokinak, mely hírből sem ismeri a "tejbevonó" kifejezést. Meg tejnek, ami nem is tudja, hogy mi az, hogy "reggeli ital".
- ha adnék és kapnék szépeket és jókat, csillogósat, illatosat, dédelgetnivalót. Sípolós farú falovat meg toronyórát lánccal.
Hmmm...
