Nem, ez határozottan nem az én műfajom. Valószínűleg le fogom növeszteni a hajam, meghagyom piszkos szőkésbarnának, töredezettnek, pántot rakok bele és Dévai Nagy Kamilla imitátorként fogom tengetni a napjaimat.
Tegnap, Drágáim, fodrásznál jártam - újabb szipiszupi üdvöske a magyar sztárfodrászok tengerén (ennél nagyobb képzavart nem tudtam egy mondatba sűríteni: szipiszupi? fodrász? tenger? MIVA'??). Szóval újabb remény, hit, bizalom, dallamos ének és fény az alagút végén.
A srác késett bő 20 percet, de nem baj, a tatár nem hajtott - engem. Ő azonban már az elején sajnálkozott, hogy
1. esik az eső
2. el fog késni a találkájáról, ugyanis valami nagy haverjával találkozik, akivel zsíros kenyeret mennek enni. Ja, és lilahagymával.
Világosbarnát szerettem volna szőke melircsíkokkal, ez volt az álmom,- de lebeszélt róla, ő szőkét javasolt barna melircsíkkal. Hosszas menet volt, de meggyőzött, elmondta, hogy a szőke barnával mennyivel jobb, mint a barna szőkével, majd befestette a hajam, időközben kiszaladt anyagért, visszajött, bemelírozta... és láss csodát, álomszép lett. Őrületesen marta előzőleg a fejem a cucc, azt hittem egyben leesik az egész fejbőröm és valami Suhanó Villám indiánnevű motoros futár fogja a lobogó hajamat cégérnaek használni, de meglepetésemre nem így lett: csodagyönyörű lett a melír, a varázslat beindult, mit beindult, szárnyalt!
Megbeszéltük, hogy milyen legyen a vágás, majd félbeszakított, hogy bízzam rá, majd ő tudja. Itt már majdnem pezsgőt bontottam - jippijájééé, érti, tudja, olyan lesz, huh-el-sem-hiszem-fodrász-a-javából, stb.
...és hosszasan beszélgettünk a szépítész szakmáról, ki-hova-dolgozik, melyik-fotóssal-jó-a-munka, ésatöbbi. Majd egyszercsak:
- ...na, szóval unom ezt az egészet. A vendégeket, a fodrászkodást, mindent. Legszívesebben abbahagynám.
- Ööö...oké, de kérlek várj még vele egy 20 percet, jó?- válaszoltam igencsak elhaló hangon.
- Jaj, nem úgy értettem, csak hát nagyon elegem van. Várj egy picit, telefonálnom kell. (...aham...nem, még itt vagyok...oké...mondom, hogy sietek, na, megyek dolgozni...persze-persze, belehúzok...jó?...na...oké, csá)
- Figyelj, én itt voltam időben...-mondtam bátortalanul.
- Nem baj, semmi gond - válaszolt felettébb nagylelkűen, noha ő késett.- Egyébként tök jól befogta a hajad a festék. Nem is gondoltam volna, mert ez a sz@rabb festék, itt vettem a sarkon, mert otthonról elfelejtettem bearkni a másikat. De nem lett rossz, sőt... tök jó lett, nem? Lehet, hogy át kéne állnom erre? Úgyse látja a vendég a tubust, nem?
Az utóbbi gondolatot már szinte magának mondta. Én közben 2 tükörrel meglestem hátulról is a nagy művet.
- ???????????????????. Ööööö...nos, hátul egy hangyányit rövidebb lett, mint kértem, de ugye szakmán belül ez nem lehet téma, majd megnő. Legalább most egészséges és még -igaz, hogy csak éppenhogy- össze tudom fogni. - biztattam magam.- Mennyivel tartozom?
-12 ezer lesz, oké?
És én hülye kifizettem. Esküszöm, csajok, valami nagypofájú zsebpitbull barátnőmmel kellene fodrászhoz járni. De őt is egy barátnőm ajánlotta, aki ezer éve ehhez a mókushoz jár - igaz csak vágatni, az ő haját nem festik. Egy szó, mint száz, rá való tekintettel (meg azért, mert egy lúzer vagyok) befogtam a pofámat, és fizettem, mint a katonatiszt.
Már a kabátomat vettem, mikor röhögve megjegyezte, hogy figyu, neked elmondhatom, mert szakmabeli vagy, és megérted, hogy lehetett volna barna is szőkével, csak k@rva sok idő lett volna és gondolom te sem akartál sokáig maradni.
Kiléptem az utcára és folytak a könnyeim. Nem, nem értettem meg. Itt és m
ost én is vendég voltam. És tudjátok mit? Ezt az egész nagyvilágot nem értem. Nem értem és nem is akarom érteni, hogy miért kell átvágni, megtéveszteni, megcsalni, megkárosítani a vendéget. Én sem dolgozom olcsón, félreértés ne essék, megkérem az áramat.
Ez azonban a sokadik eset, hogy ezzel a fajta inkorrektséggel találkozom a szépítész szakmában.
Felhívtam a Medvét és csak sírtam, sírtam a telefonba, hogy mennyire naív vagyok és hogy mennyire szakmaiatlan? élhetetlen? menőtlen?
Hazaértem, és már várt. Rendelt szusit, megbabusgatott, és ott, frissen pirított rákos szusitekerccsek a bendőmben és a hatalmas karjaiban valahogy helyrebillent a világ.
