Fogadnék rá - jó eséllyel- hogy fogalmad sincs, melyik kékről is beszélek. Hidd el, ha nem ez lenne a munkám, nekem sem lenne, már a név is olyan idióta...petrolkék. Első körben a névről valami Aerosmith videoklip jutna eszembe a '90-es évekből, tudod, Liv Tyler bőrnaciban, vállalhatatlan színűre festett szájjal, és ám krééééééééééézi-krééééééézi. Remélem, ha a rúzsára nem is, de legalább a jóképű traktoros gyerekre emlékszel. Akkor (a '90-es években, tinikorunk hajnalán) voltak divatosak az olajos-acélos, durva hajópadlós boltok, mindegyik nagyon trendi volt és úgy nézett ki, mintha egy amcsiból (hö!!) ideszakadt barkácsbolt lenne. És vártuk, nagyon vártuk, hogy a Coca-Colát hörpintgető ablakmosó görög isten valahol megjelenjen...

Vissza azonban a petrolkékhez: nem. A petrolkék nem ilyen. Nem is a '80-as évek benetton-zöldje, de mégcsak nem is egy tompa, piszkos szín, nem, a petrolkék valami megfoghatatlan. Nem kommersz. Nem szokványos. Nem is tudod hova tenni. Homlokodra csapsz, hogy igen, ismerem ezt a színt, de nincs ilyen ruhám. És sminkem sem. Van benne valami nagyon távoli, nagyon arisztokratikus. Nagyon pávás. Hófehér teáscsészék szélére tudom elképzelni, vagy egy ezüst töltőtoll tintájaként. Finom hölgyek hímezhettek vele pávaszem-motívumot. vagy apró virágokat. A szabók úgy 150 éve nehéz, taft vagy selyemruhákat készíthettek ilyen kelmékből, fényes, szikrázó gyöngyökkel. A petrolkék nagystílű, nagyvonalú, önmagában öltöztet. Nem játékszín, tudni kell viselni. Olyan, mintha felülről néznél a tengerre, zöldes, kékes, nagyon mély, misztikus. Meg kell fejteni, de megéri, hidd el...

Szép barna szemhez, de kékhez is. Próbálgasd, tényleg szuper!