Minden, ami...

 mostantól Veletek ugyanitt:

www.goldenapplestudio.hu

1.  Szeretem a rózsaszínt, mindig szerettem a rózsaszínt és most vért izzadok, hogy ne legyen minden rózsaszín
2. ... a honlap, a névjegykártya,  a pénztárcám, a tollam, a bugyim, a felsőm, a gyerek babakocsija, a szoba, a...
3. mindig sokat rajzoltam, talán ezért lettem sminkes. fogalmam sincs mi lennék, ha nem sminkes
4. nagyon jól főzök mióta férjnél vagyok
5. színek szerint csoportosítom a szekrényemben a ruhákat
6. de nem sokáig maradnak úgy: mikor siketek, össze-vissza dobálok mindent, hogy megtaláljam a kiszemeltet
7. a legfontosabb sminkeszköz a szempillaspirál
8. a legélénkebb  emlékem az ált. isk. angolról Count Horror - szerintem betiltották. nem volt politikailag korrekt.
9. mikor kicsi voltam, olyan aranyszőke volt a hajam, hogy  a képeken sárgának tűnt
10. túrós palacsintából gusztustalan és hihetetlen mennyiségeket tudok megenni
11. szeretek vezetni, nagyon szeretek vezetni, és mindig énekelek a kocsiban
12. nagyon fontos a kézkrém. a kéz bőre öregszik legelőször!
13. ha bor, akkor rozé, ha rozé, akkor Dúzsi.
14. inkább szoknyás vagyok, mint nadrágos
15. megszámlálhatatlanul sok cipőm volt
16. amíg a terhesség miatt nem nőtt egy számot a lábam
17. egy részét a tesómnak adtam, egy másik része még reménykedik
18. mikor kislány voltam, mindig fejjel lefelé lógtam a mászókán. a nagymamám ezt kácsongás-nak hívta.
19. ribizlit enni mosatlanul nem feltétlen okos dolog, de adott pillanatban baromi jó ötlet. befeküdni a bokor alá és legelni. másnap megbánja az ember...
20. mindig olyan férjet szerettem volna, mint Ádám. de ezt egészen addig nem tudtam, míg meg nem ismertem
21. egyszer nem fékeztem le a tesómmal a babakocsit, és a kocsi megindult a lejtőn. én szaladtam utána. anyu utánam. mindhárman visítottunk.
22. a grillezett sajtnál nincs jobb. sokféle sajtot eszünk, nem is értem azt, aki egész életében a trappistát nyomja.
23. nagyon szeretnénk majd egy kistestvért Barnabásnak. tulajdonképp ha hátsó szándék vezérelne, még 5 gyereket szülnék: Ádám nagynénjének van egy csodaszép gyűrűje. 6 vékony kis gyűrűből áll, mindegyikben egy apró gyémánt és egy apró smaragd váltakozik körbe. a kórházban megkaptam az elsőt, és egy ígéretet, miszerint minden gyerek után jár egy.
24. csodaszép az a gyűrű, de azért 6 gyerek... ehh...
25. mindegy, a következő szerintem kisfiú lesz megint, de nem tudom, mire fel ez a megérzés. megálmodtam. a nevét is. majd jön, ha itt lesz az ideje.
26. egy biztos: megvan a tuti csíkellenes krém receptje, ugye Eszti?
27. már csak három, és megvan a harminc. nem is olyan egyszerű, mint gondoltam.
28. nagyon félek a viharoktól, régen mindig az ágy alá bújtam. most a paplan alá szoktam, ez azért jelentős fejlődés, nem?
29. és ha már itt tartunk: félek az egerektől, a patkányoktól, a pockoktól, hörcsögöktől, tengerimalacoktól...
30. az életem most pont olyan, amilyennek lennie kell. jó úton vagyok, jó emberrel és süti az arcomat a Nap.

 FB. Már 158. alkalommal mondtam le a sminktanfolyamot: hol takonykór, hol babysitter hiány, hogy egyéb dolgok miatt.

- Jó a jövő szerda, semmi sem állhat az útba. Nobody puts baby in the corner.

- Ok, akkor jövő szerda:)

- Hm.

- És utólag is boldog névnapot Barnabásnak.

- Majd azért akkor igyál rá ciánt, ha már elmúlt, de... jövő szerda, negyed 8.

- Ok.

- Okézsoké. Hm. Ma ilyen f.sz filmes mondatokban beszélek. A gyerekemet reggel úgy ébresztettem, hogy kelj fel és ragyogj!

- Értem, és fordítok.

- Hát akkor, Isten veled, Kapitány!

- Na lépek, várnak az államvizsga tételek. Kedden van a napja. Hasta la vista.

- :D Szia

- Szia.

Mind bolondok vagytok. Velem együtt, na.

- 

 Már én is alig várom, hogy kész legyen.

 egy fagyis szakácskönyvet. Ez a 43. szakácskönyvem, és ó, mennyi de mennyi van még, ami rám vár!

 Csak festeni fogják - kiderült, hogy főfalat szerettem volna lazán kicsapatni, azt meg ugye nem lehet.

Tegnap fotózás (baba - mama, nem volt egyszerű!) ma pedig jön az unokatesóm és megyünk bevásárolni: ikeából kéne vennem dolgokat, de az lehet, hogy ma kimarad. Szusi-buli lesz nálunk szombaton, ahhoz kell beszerezni a mindenféléket, kivéve a halat, az csak szombaton jön, frissen.

Medve elutazott, dolgozik, én pedig egyedül vagyok itthon a gyerekkel meg a kutyával. Ha egy kicsivel értelmesebben fogalmaztam volna, akkor mindjárt úgy is írhattam volna, hogy hármasban vagyunk itthon, a szék negyedik lába most épp dolgozik, és nem, ebben az esetben nem jobb a háromlábú szék, nem stabilabb, nem nem-billegősebb, hiányzik. Hiányzik Medvi (ezzel együtt most jó, hogy elutazott, mert agyf@szt kaptam már tőle a hétvégén. Ne kérdezd. A házassággal jár.)

Szóval lefektettem a gyereket, elpakoltam a konyhában, megfürödtem, lehabköveztem a lábamat, bekentem finom krémmel, és most kissé csuszamlós kézzel püfölöm a billentyűzetet. Olyan rég nem írtam.

És annyira nem is tudom, mit írjak még ide. 

Változás jön, nagy változás, én pedig nem tudom, felkészültem-e már rá. harminc éves leszek (erre nem lehet felkészülni, ez harakiri, ehh, nem is ennek kapcsán írtam, hogy felkészültem-e), és ez olyan mérföldkő az ember lánya életében.

Amikor megalakult, kialakult a Golden Apple Studio, még fogalmam sem volt, hogy mi lesz belőle. Kellett egy név, ez lett. Lehetett volna máshogy, másként, voltak hullámvölgyek és nagyon szép pillanatok, de azt hiszem, most mégis valami változás kell. Hé, nem panaszkodom: a férjemnek hála saját stúdióban dolgozhatok, akkor, amikor szeretnék, olyan emberekkel, akiket én engedek be az életembe, így egészen ritkán okoznak fejtörést. Szóval nem panaszképp mondom, hanem csak úgy szimplán-simán, hogy ez így nem megy tovább. Mint mondtam, szeretek írni: időközben lett csomócsomó blogom (a fele nem is blog.hu-s, na ezt kapd ki!), és mindegyik azzal a céllal alakult, hogy jaj, egy új téma, jaj, ne zavarjon be, hogy kerül ez ide, ne kuszáljam a szálakat, de most úgy érzem, igen, össze kell kuszálnom, hisz már ez vagyok én: édesanya lettem, háztartást vezetek, lakberendezek, főzök, mosok, sminkelek, hétköznapi kalandozok, tanítok, olvasok, szeretek, élem a kis életem, és hát mit lehet tenni, ha egy szer ilyen fajta vagyok? - megírom.

Millió kérés volt, hogy tegyek fel videókat a blogra, meg írjak, meg review, nos, nem lesz - továbbra is csak én leszek és továbbra is úgy véleményezek, ahogy eddig. Viszont lesz minden más, ami a honla

pra nem került fel kimaradt vagy épp csak elfelejtődött vagy mi... megírom majd kalandozásaimat az alternatív kozmetikában, az újfajta kezeléseket, a kezelési terveket, végre lesz egy rendes galéria a sminkeknek, werkfotók és történetek, ugyanúgy, mint itt, ugyanúgy, mint eddig.

... és nem, már nem szeretném szétválasztani a sminket a többitől, nem is lehet mostmár, ez vagyok én, így teljes a kép, máshogy már nem megy, máshogy már nem jó.

Anyukám kislánya és a kisfiam anyukája, feleség, kutyagazdi, sminkes, tanár, író,gondolkodó, élő és folyamatosan alkotni vágyó kreatív ember, aki nem keresi magát, ó, nem, köszi, már jó régen megtaláltam. Csak próbálom lefedni a saját palettámat.

Drukkoljatok, már készül az új oldal, hamarosan költözik a blog, bontják a stúdiót, fordul a világ. 

Én meg 30 leszek.

Kényszerszünet, mert várakozom, de legalább hírt adok magamról: nos, sűrű hét lesz ez is. A múlt hét is az volt, ez sem lesz egyszerű menet, de nem baj, egyszerre mindig csak egy napot kell túlélni, és nem szabad belegondolni, hogy mi vár még rám az elkövetkező napokban.

Jelentem, hamarosan megszűnik majd a honlapom és csak blogom lesz, most tervezik, én meg már most nagyon szeretem. Úgy fest, hogy beállok a sorba és lesz majd FB elérhetőségem is, meg Twitter is, meg tigris, na jó... ehh...

Legszívesebben most csak ülnék a Balcsi partján, áztatnám a lábaimat, nézném az eget és rozéfröccsöt innék málnaszörppel, vagy épp epret majszolgatnék és nézném a gyerekem, ahogy szaladgál. 

Idén már a Balcsin is dolgozom, ha Füreden mész bulizni, sminkest már nem kell keresned! 

A képet Székely Judit készítette a Sanoma Média Akadémia végzőseiről/végzőseinek. Mi jut eszembe a képről?

Az az idei első, igazán napsütötte délután, amikor csak ténferegtünk a Dunánál és kerestük a megfelelő helyszínt.

Amikor a lábujjunkkal a vízbe pacsáltunk, majd kishajót úsztattunk és... és olyan távolinak tűnt, hogy van valahol egy rendes világ, ahol emberek keményen dolgoznak, ahol emelkedik a benzin ára, ahol beteg a nagyapám.

Ott és akkor nem volt szennyes edény, rohanás és csörgő vekker, tolakodás. Nem volt hideg, keserű és gyors.

Minden olyan lassú volt, olyan nyugodt és napsütötte - olyan, mint egy fagyi a cukrászda teraszán, mint egy régi film almás sütivel, mint egy hatalmas nyújtózás reggel.

Minden péntek délutánnak ilyennek kellene lenni.

 hogy anyák napjára egy ilyet kaptam. Szettben persze, van hozzá egy kis szemkörnyékápoló és egy lemosó, meg egy kis zöld neszi.

Maga a spirál nem rossz, különösen a második réteg festéknél jó, hogy jól hajlik a spirálkefe, így az első rétegnél esetlegesen rácsomósodott festékbe beleakad, és huss... már el is simogatta onnan. 

Egyébként a trükk az, hogy akár sima, akár kétvégű spirált használsz, ne várd meg, míg az első réteg megszárad, elég, ha csak megszikkad, már mehetsz rá a másodikkal. Ha megvárod, míg teljesen megszárad, nagyon csomós lesz.

Na jó, nem ezt, egy sokkal de sokkal nagyobbat, de Nektek most csak ennyit mutatok:

Én már most nagyon szeretem, érdekes, izgalmas lesz, és bizony készüljetek, mert a blog is költözik hamarosan. 

amikor az ember olyat sminkel, akit igazán kedvel. Pannikám, nem találok szavakat. El sem hiszem, ez már az esküvő-beharangozó videód!!!

Külön egy nagy szájtátás magának a klipnek és a képeknek is, a zene meg: hangot rááááá!

ma és holnap fotózáson vagyok. Valahogy össze kell kaparnom magam és el kell mennem ezekre, nincs mese.

A jó hír az, hogy szuperjó fotóssal fogok dolgozni, nagyon örülök neki, roppant lelkes vagyok.

A mai fotózás után bemegyek dolgozni, sminkelek, arckezelek, testkezelek és masszírozok, aztán rohanok haza a gyerekért, holnap reggel fél 10-től ismét kattog a fényképező, szombaton esküvő, úgyhogy remélem ma kialudtam magam az elkövetkezendő napokra. Most még nem úgy fest a dolog... Azt hiszem, a kávé lesz az a szó, amit a legtöbbször fogok kiejteni a számon az elkövetkezendő 72 órában. Na jó, legyen latte. Abból többet lehet.

 tudjátok Ti is, hogy nagyon ritkán írok igazán-igazán lehúzós kritikát, de most megteszem. Életemben nem láttam még ilyen bőrgyulladást, bőrgyógyásszal együtt kezeljük, kezelgetjük, javítgatjuk, én a saját tárházammal, ő gyógyszeresen. A L'Oreal Re-Finish otthoni mikrodermabráziós szettjétől alakult ki, pedig szegény vendégem mindent úgy csinált, ahogy írva vagyon: a hatóidőt nem lépte túl, napra nem ment utána, és mégis, mégis... rettenetes bajt okozott a szer.

Kerüljétek!

 ... és abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a jövő héten ez így, egyben valósul meg egy fotózáson.

Képek hamarosan, addig már csak a jó idő miatt kell izgulni.

(Ps.: kilábalófélben vagyok a betegségből. Már nincs hurutos köhögés és láz sem; nem sírok.)

(Ps2: jó a Vichy Essentielles testápolója. Tényleg tök jó. Gazdag, krémes de nem zsíros, nem idegesítő, úgyhogy hajrá csajok, azt hiszem, most még akciós is.)

 Arcüreggyulladásom van. Szent meggyőződésem, hogy ez a bünti a szombati Bioderma-Clinique-L'Occitane- Douglas- Vichy túrám után.

Természetesen mindegyik nagyon megérte, mindegyik nagyon szép meg szipiszupi, de Medve nagyot sóhajtott, mikor meglátta azt a sok papírtáskát (mindenhol adtak szép papírtáskát is, meg csomó ajándékot, merthogy a vásárlás értéke elérte a határt... ehh), szóval Medve sóhajtott én először visszafogottan, aztán egyre lelkesebben mutogattam a szerzeményeimet. Mindentől alaposan beszámolok majd, ha egyszer megkaptam őket, mert a férjem elvette egy részét, és azt mondta, hogy majd szétszórja a rokonok között, ezeket kapom Húsvétra, mert úgyis ilyen sz@rokat kérnék (!!!) és ennél több hülyeség (!!!) nem fér be a lakásba.

Pedig ez nem is igaz. 

Befér. Pont annyira, mint ez a kép a hasáb szélességébe.

mennyire elegetek van/volt már ebből a kalandvágyó posztból:)

Az utóbbi napokban azt sem tudtam, hol áll a fejem: dolgoztam ezerrel, szombaton koncerten voltam a Fonóban, vasárnap szülinapot ünnepeltünk (az új, csillogós-villogós rózsaszín karkötőimben voltam!), most épp egy új, homeopátiás kozmetikai kezeléssor kidolgozásában vagyunk nyakig, Barnabásnak jön a 6. foga, szóval zajlik az élet... az antikvárium azonban újabb hírlevelekkel hódít/bódít, az egyik nap például 

Ágnes, készen áll a bandád? 

címmel kaptam újabb hírlevelet. Ebben is valami játék, gondolom, de jó szokásomhoz híven ezt sem olvastam el.

Jelentem, a bandám készen áll. Érdekel a Bourjois sminklemosója és tonikja, mindkettő a Müllerből.

Keresnem kell valami csodaszép cseresznyepiros szájfényt, lehetőleg olyat, aminek színe is van: fekete nadrágban és keményített nyakú fehér blúzban kell mennem egy rendezvényre 8ezt a mekegős mondatot, ehh!!) és mindenképpen szeretném, ha legalább a sminkem lágyítaná az összképet. Szóval cserkópiros-de-színe-van-nem-csak-áttetsző szájfényre fel!

Megnézem majd a Clinique szempillaspirál csomagjait, most őrült jó áron lesznek, azt hiszem szemkrémet is csomagolnak hozzá, a High Impact pedig régi nagy kedvencem.

Jelentem, készen áll a bandám.

 ... egy ilyen mail fogadott tegnap reggel. Még el sem olvastam (az online antikvárium küldte), már tudtam, hogy nem érdekel. Utálom, hogy letegez, utálom, hogy fel akarja kelteni az érdeklődésem, de a legjobban mégiscsak azt utálom, hogy nem sikerült neki.

Vagy legalábbis nem úgy, ahogy szerette volna.

A mailhez kapcsolódó akció/játék/promóció valóban nem érdekel, de maga a kérdés egész tegnap délután a fejemben járt: és tényleg, TÉNYLEG, mennyire vagyok kalandvágyó?

Sosem szerettem unatkozni. Felmerül a kérdés, hogy ugyan ki szeret?, de most komolyan: én mindig tettem is azért, hogy ne unatkozzak.

Kalandos kis életem volt eddig is, és remélem, hogy akad még néhány kanyar az úton. 

Kalandvágyó, kalandvágyó... az biztos, hogy az "induljunk el, vigyünk egy sátrat és majd valahol alszunk" lány nem én vagyok. Nem ennék kakaóporos kecskeszemgolyót és nem vonzanak az extrém sportok sem. Egyszer bándzsigzsámpingoltam a Szigeten, akkor se voltam józan, az élmény egy évig kísértett, persze a világért nem vallottam volna be.

Nem vágytam soha úgy kitűnni a tömegből, hogy 100% pvc fröccsöntött koponyákat aggatok a katonai táskámra, majd ráfogom, hogy alternatív vagyok (pedig ez a '90-es évek közepén nagy divat volt, ha emlékszel!), ugyanakkor a gimnáziumi éveim során két egymást követő hónapban biztos nem volt ugyanolyan hajszínem: megjártam a halvány rózsaszínt, a vörös minden árnyalatát (eeeeegen, ez is divat volt), a narancssárgát, a neonpinket...

A munkám nem igazán nevezhető szokványosnak én azonban már rég kialakítottam a saját stílusomat: szépet szeretek csinálni. Bátran kezelem a színeket, erre biztatom az összes tanítványomat, vendégemet, ismerősömet, viszont az a trend, hogy csúfítsuk el a modellt és fogjuk rá, hogy fashion koncepció, de nekem ez nem tetszik, nem szeretem.

Nem szeretem a meglepetéseket. A Thomas Sabo, Swarovski, könyv, szilikon sütőforma meglepiket nagyon, de az "itt állok a ház előtt, gondoltam meglátogatlak, ugye örülsz" és a "Nyuszkó, tudom, hogy 5 óra van, azért szólok még időben, hogy 7-körül felugrana az Izé meg az Izéné vacsorázni, dumálni" típusúaktól a hajam hullik. Murphy nem alszik, az ilyen meglepik mindig akkor aktuálisak, ha heveny fosógörcsöm/rakat pattanásom/ szortírozzuk a szalvétagyűjteményt hangulatom/ ma juszt sem szedem le a szárítót akcióm van.

 Nem szeretem a bizonytalan összetételű krémeket, ha gyorsan kell dönteni, ha valami másként alakul, mint ahogy elterveztem... Úgyhogy a válasz nem. Kedves Ágnes nem kalandvágyó.

 Új honlapot kellene, no meg a másiknak is, miért nem finom a sütőtökös süti? Egy számmal kisebb a nadrág már, jövő héten fullra be vagyok táblázva és elfogyott a sminklemosó. Jut eszembe: felragasztható Swarovski köveket is kell venni, halvány barack még nincs és kell majd a jövő hétre. El ne felejtsem: L-es műszempilla!!

Délután jön az unokatesóm, nem eszik húst, tésztát gyúrunk és krémes-paradicsomos lasagne lesz jósok sajttal, addig még kellene medvehagymát is venni. Este cirkuszba megyünk.  Mit vegyek fel? Lehet, hogy ma a Stúdióban alszom a belső szobában, cirkusz után még megyünk tovább valahova, és kérdés, hogy az előszobaszekrényben van-e még nekem tetsző bor. 

Kaptam aloét, ketté kéne szedni, mert túl nagy, úgyhogy hamarosan kétcserepes aloe tulajdonos leszek: az egyik megy a Stúdióba, a másik marad itthon. Mindenképp be kell vigyem: van pár fehér bőrű vendégem, akik évek óta ilyentájt döbbennek rá, hogy hamarosan rövidujjúban kell járni és nekiállnak veszetül szolizni, és megégnek, én meg sarokba állítom őket, meg legorombítom, stb., de az aloe jó rá.

Úgy fest, szeptemberben megyek Olaszországba dolgozni, vár a kifutó, ettől a hírtől olyannyira szárnyalok, hogy az nem is igaz: kérdés, hogy mehetek-e 2 és fél hétre avagy sem. Többet nem bír ki a gyerek, ennyit is bajosan. Kiderül. Meg kell írnom néhány mailt, aztán kiteregetek és rajzolok egy látványtervet. Barnabásnak kell tavaszi cipő, ha már... akkor nekem is. Tényleg jól néz ki az a ceruzatartó, amit tegnap csináltam: gyönyörű Tassotti-papírral vontam be két fehérboros savanyúkáposzta konzervdobozát. Csodaszép lett, majd lefotózom. A kaja meg finom volt. És most korog a gyomrom, még nem reggeliztem. Csokis turmixot fogok inni, direkt nem írom, hogy diétás, mert ha leírom, nem olyan jó az íze. Jaj, ne vegyetek Alverde alapozót: kalap f.s az egész. És nagyon intenzív szaga van, olyannyira, hogy ez már nem illat, hanem szag. Megyek beveszem a vitaminokat megsimogatom a lelkesen játszó gyerekem buksiját és indul a nap. Csak az L-es műpillát el ne felejtsem megrendelni.

 menyasszonyok ebben a szezonban! Lesz lila, narancs-selyem, harsogó fűzöld, és igazi pin-up menyasszony is. Mezítláb a parton, friss fogadás a kerti tó mellett, elegáns villa vagy minimál képgaléria. Konty, rózsák, hullámok, loknik, fonatok. Ekrü, hófehér, púderrózsaszín, ezüst... úgy látom, mindenki beleálmodja az egyéniségét a sminkbe. Pontosabban: ők elmondják, én megálmodom. 

Évekkel ezelőtt az Estée Lauder már kijött egy lip tint nevű cuccal, szupertartósra sikerült, de valahogy a színek nem voltak az igaziak.

Most a Max factor újított hasonló, alkoholos filcre (szerencsére csak külsejében) emlékeztető szájfényre, és azt kell mondjam, szuper. 

Tartós, tartós, szupertartós, hegyes filctoll alakú, úgyhogy nagyon precízen lehet felvinni és sok csodaszép árnyalatban gyártották.

.....

Ha hiszed, ha nem, a fiam a legmagasabb szinteken valósította meg a Lip Tint fogalmát. Pont most, pont ma, csak nekem, megtalálta azt az alkoholos filcet, amivel a DVD-re szoktam ráírni, hogy pl. Black Swan (egyszer nézős) vagy épp Burlesque (búfelejtős) vagy épp Aranyhaj és a nagy g+663,3u,*(tessék, most még bele is nyúlt), szóval Aranyhaj és  nagy gubanc (cukiiiii). Na szóval ezt a filcet kaparintotta meg ÉS festette vele zöldre a száját. 

Azért írom nyugodtan tovább ezt a bejegyzést, mert tökéletesen tisztában vagyok vele, hogy semmit nem tehetek: zöld szája lesz a gyerekemnek egy jó darabig.

És gyanítom még az imént istenített Max Factoros cuccnál is tovább tart majd...

Minek lehet most itt az ideje? 

Nos, ez az időszak a nagytakarításé.

Ennyi, azaz 2 mondat maradt meg abból a rettenetes hosszú bejegyzésből, amit másfél órája írok, és mivel lefagyott/összeomlott/meghalt a rendszer, törlődött az egész, és én sikítófrászt kaptam. Úgyhogy most csak távirati stílusban:

• Detox. Infraszauna, méregtelenítő tea, tekercselés, detox arckezelések.
• Új arckrém, új alapozó (utóbbi csak akkor, ha nagyon speckó)
• Hámlasztó kezelések, hegek halványítása
• Májfoltok, egyéb pigmentfoltok halványítása
• Új smink: a lágy bézs és a halvány púderrózsaszín trendek ide, trendek oda, mindig nyerő

 ... a sors márcsak ilyen: a jövő héten húzhatom a tusvonalakat és cukorkaszínekbe díszíthetem az arcokat - egy '60-as éveket idéző fotózásra megyek.

Csempészek egy kis napsütést a mindennapokba, a tavaszt ugyanis ellopta valaki: ha kinézek az ablakon csak szottyos, nyomasztó szürkeséget látok.

Meg a fejem is fáj. Jaj.