Minden, ami...

    Most már tényleg, és egyre többen. Jöjjön néhány szarvashiba (vagy tanács, megfogalmazástól föggően), amit mostantól -ha lehet- ne kövess el:

• Kozmetikus szigorúan egy héttel az utazás előtt! Egyrészt Murphy nem alszik: nagyon kicsi, minimális rá az esély, hogy bedurran a bőröd a kezelés után, de ha mégis, akkor ne a bícsen szembesülj vele. Másrészt röviddel a erős napsugárzás előtt (ha a Sarkkörre mész nyaralni, akkor most ne figyelj) ki kell tisztítani a pofit: nem jó, ha "beleégnek" a tisztátalanságok.

• Eljött a vízálló spirálok ideje: most kivételesen CSAK vízállót és semmi mást. Ha a városban tűző napon/szakadó esőben rovod a kilométereket kultúrbubusként, ha a strandon/tengerparton/kacsaúsztatónál olvasol egy India Knight könyvet (kötelező!, bár a Why don't you love me hiába zseniális eredetiben, a magyar fordítása rettenet lett, most próbálom átverkedni magam a lapokon. Küzdök.), vagy a fülledt estéken falatnyi miniben táncolsz mattrészegen az asztal tetején (szólj, ha még érted a mondatot....) Szóval mindenképp vízálló kell. Óvatosabbaknak: festesd be a kozmetikussal a szempillád, és csak színtelen spirált vigyél magaddal, hogy formája legyen.

• Napkrém - ezt fölösleges magyaráznom.

• Bronzosító gyöngyök - imádni fogod. Arcra pirosítóként, szemre, szájra (egy gyöngyöt válassz ki, dörzsöld meg, a port kend a szádra és ujjbeggyel tegyél rá egy csepp vazelint.

• Önbarnító. Nem vicc. Arra kell, ha a strandon esetleg magadon felejtetted volna a napszemót és batmanként barnultál volna le. Egy kis önbarnító az arckrémbe, azt feltenni a szem köré és máris orvosolva vagyon a probléma. (Ez az idióta hiba nem velem történt meg 3 éve Korfun... neeeeem...egy ismerősöm ismerőse mesélte... városi legenda...)

    ...majd valamikor. A mostani erdélyi bortúra nagyon jó volt. Juhtúrós puliszka, ismeretlen eredetű pálinka (az uszadékfát és a homokot felismertem benne, az szemcsésen kirajzolódott), Laci a szürke csacsi (nem simogattam meg, mert elég morcosan nézett), és nagyon komoly borok Balla Géza pincészeténél (olyan rozékat ittam, hogy ihaj!), viszont egy szikrázó nap kivételével végig esett az eső.

    Naphiányom, napozás hiányom van, és csak mennék-mennék vízpartra, tengerpartra... bárhová. Intsant vakáció-érzést (sznoboknak summer-feeling) kerestem, így akadtam rá az alábbi gyöngyszemekre:


    Még a megboldogult angol Anyakirálynő mondta kilencvennemtudomhányévesen, hogy imádja a kókuszfagyit, mert olyan jó nyaralásíze van. Igaza volt.

    A mai napig minden nyaralás egy kókuszfagyival kezdődik nekem, az a nyitány, amivel ráhangolódom, hogy "napfény járja át a szívem újra" meg hogy "Budapest várhat míg vége van a nyárnak".

    Csalni nem csalok, a kókuszfagyi megmarad a nyaralásnak, de találtam egy isteni kókuszos szappant a Lushnál, I should coco névre hallgat és igazi kókusz van benne.
Hipernyami.
 
   
    A második szerelmem ez a fürdőtej lett: kókuszos (nem tudok elszakadni tőle ebben a témában) és vaníliás (a vanília iránt érzett szerelmemről már írtam blogot, azóta a szenvedély semmit sem csitult), no meg hogy kicsi üvegben és por, és beleszórod és tejes lesz... húúúúú!!

    Ilyen mindenképp kell: kiskanállal adagolt finomság Stendertől, és nem is olyan horror áron.


    A harmadik kedvenc a fekete ló: nem tudom még milyen lesz. A Tigi szupercsászár a hajápolásban, és nem olyan rég piacra dobták a testápoló sorozatukat, ami szintén nem lehet rossz (vagy de, de akkor nagyobbat csalódnék, mint anno Gerébben, hogy elárulta Bokáékat).

    Én a Papayazzi Sugar Scrub névre hallgató, nevéből következtethetően papayás testradírt szúrtam ki magamnak: sűrű, cukorszirup-szerű állagot és ellenállhatatlan, édes papaya illatot ígér. Meglátjuk.

    Tulajdonképpen nem nagyon szeretem a bohócokat. Kicsi koromban rengeteget jártam cirkuszba (mindig a művészbejárón... kalandos gyerekkorom volt, majd egyszer elmesélem), szóval mindig a művészbejárón, és a dolgozóknak fenntartott büfében toltam orcámba ezerrel a puncsos mignont, miközben melegítettek az artisták. (Mármint nem engem, hanem magukat be...csak hogy nehogy félreértés legyen...)

    Érdekes volt. Van egy különös hangulata, ahogy bemondják, hogy az előadás 20 perc múlva kezdődik, hangolnak a zenészek, látod a bűvészt cigarettázni, a lovarnőt, ahogy igazítja a neccharisnyáját, az ugrócsoportot a speckó csizmában. És persze a bohóc...

    Valahogy mindig a bohóc lógott ki nekem a sorból. A zseniális cirkuszi bohócok után évekig olyan bohócokkal találkoztam/dolgoztam, hogy Drágáim, az nekem volt kellemetlen.

    Tudod, az a fajta kellemetlen, mint mikor kiskamaszként nem tudtuk idegesítő kuncogás nélkül végignézni, ahogy a Beethoven 2-ben a kiscsaj összejön a zselézett hajú fickóval. (Én speckó az ilyen jeleneteknél anno mindig a fejemet a párnába fúrtam, és hangos jujujujujj kíséretében hirtelen el akartam kapcsolni.) Hát, bohócot látva sokszor ez volt a vágyam: valahogy nem a szemébe nézni, elkerülni... Zavartak a bárgyú vigyorok, a fantáziátlan, harsány előadásmód és a gyatra poénok.
    Gyermeknapon ez különösen idegesítő tud lenni. Én ugye arcfestőként riogatom a gyermekeket (ahogy a majdan említett bohóc mondaná: köszönöm az arcfestő hölgy nevében is, hogy összefirkálhattuk gyermeke arcát), mindig "kitörő" örömmel hallom, hogy lesz bohóc. Hurrá. Hiányzik, mint sárgaláz a lepratelepre.

    És igen, volt is. Bár...  furcsa volt. Farmeros, kedves, mosolygós pasas, megtudtam, hogy ő Csocsó bohóc. Ugyan még nincs átöltözve, mert 40 perc múlva kezdünk csak dolgozni, és még egy teremtett lélek nincs a rendezvényen, de biztos ami biztos alapon lebukva dohányzik az irdatlan parkoló végében, mondván mi lesz, ha jön egy kisgyerek és meglátja, majd bohócruhában netalán felismeri.
    Aztán átöltözött. Itt jött a második döbbenet: Csocsó bohóc ugyanis PROFIN volt sminkelve. Ragasztott orral, nyoma sem volt idióra zsinórnak vagy félbevágott pingponglabdának. Helyre bohócruhája volt, cipővel, mindennel, ahogy az írva vagyon. Hatalmas, kockás bőröndje van, amiből időről időre újabb kincsek kerülnek ki, mindenféle megnemmondommi, többféle fogalmamnincsmiaz, egy a lényeg: pörgeti, bűvöli, tekeri, hajtogatja.

    Tőlem persze elhangzott a rettenetesen hülye kérdés:

- És ha épp nem bohóc vagy, akkor mi vagy? Úgy értem civilben...?
- Bohóc.

    Rettenetesen bután nézhettem (igen, azt éreztem, hogy valószínűleg nem könyvelő, és nem két negyedéves zárás közben "bohóckodik" szombatonként, no meg nem is atomfizikus, de mondjuk mittudomén egy színésznek-készültem-és-nem-vettek-fel választ vártam). Megsajnált és tagolva elismételte:

- Bohóc. Olyan régimódi. Artistaképzőbe jártam. Járástechnika órával, zsonglőrködéssel, miegymás. De amint látom, Te sem tegnap találtad ki, hogy sminkes leszel...
   
    Elismerően nézett végig az ecsetkészletemen és a felszerelésemen. Jól esett.
Majd szaladt dolgozni. Nem, nem sípolt a fülébe senkinek. Nem ijedtek meg tőle a gyerekek. Nem beszélt hülye hangon. Mosolygott, lelkesített, játszott. Kergették a gyerekek, mindenkinek visszaintegetett, még az ugrálóba is bement velük. Segítette a kisebbeket, felszárította a krokodilkönnyeket... szóval volt dolga bőven.  Teljesen meglepő módon mi, felnőttek is mulattunk rajta, mert...


(A képen a zseniális orosz bohóc, Oleg Popov látható)

    Azt a rettenetes cellulit-kezelést képzeljétek el, ahol miközben nyomom-tolom, marom-csípem-karmolom (na jó, nem, de majdnem), szóval miközben kínzom szegény vendéget, akit csak SZA-nak, azaz Szenvedő Alanynak fogok titulálni mostantól, hogy lánybandát kellene alapítanulnk.

    Lánybandát, ahol irtó hamisan énekelhetnénk valószínűleg valami Candy-Bandi nevű számot (ha van Matyi a hegedűs, meg Hugyos Józsi nevű dalánekese kis hazánknak, akkor egy Candy-Bandi című szám nem hiszem, hogy kiverné a biztosítékot. Vagy de. De akkor tévedtem.)

    Nos, hogy teljesen szürreális legyen a helyzet (itt más hason feküdt), megbeszéltük, hogy inkább fiúbandát kellene alapítanunk. Ha már..., akkor tegyünk bele egy csavart. Michael Jackson és a Dzsekszonfájv akkor jött a képbe, mikor azt elemezgettük (én közben szakszerűen masszíroztam a nyirokutakat), hogy azért mégiscsak legyen a kiindulási állapot és a végtermék között átmenet (lányból fiút). Hiszen nekik fordítva már működött (fiúból lányt, feketéből fehéret, avagy "varázsló vagy, Harry".)
    SZA nagyon jól szórakozott (vagy félt bevallani az ellenkezőjét), és konstruktív ötletekkel járult hozzá leendő kis zenekarunk világpiacra való berobbanásához (trapéznaci, derékig tartó férfidekoltázs kivillanó mellkasszőrrel Elvis és "Komárlaci-szőkeelvis" módra .)

    Itt végigsöpört kis stúdiómon a szombat esti láz, már láttuk magunkat mikorofonfej-parókában, felcsendült a blame it on the boogie, hirtelen a semleges fényű sminkes spotlámpa diszkógömbbé változott, lelki szemeinkkel beindult a lábunk alatt a szíváltós táncparkett, és persze tomboltak a rajongók.

    Tudod, a 10 alkalmas kezelés eredetileg egymillióba (mit egymillióba?! egymilliárdba!) kerülne. Azért adom 22.500-ért, mert megsajnálom a szegény párákat, hogy velem kell tölteniük 10x fél órát.

    Ja, és egész este Frisconak hívtam a Medvit.

https://www.youtube.com/watch?v=vjW1iq4IO2k

 

"A szombati napom az arcfestés jegyében telt. Nagyon aranyosak voltak a gyerekek. Sok kicsi lurkó mosolygott boldogan, arcán egy katicával vagy kismackóval. Nagyon várom a következő arfestést, biztos jó móka lesz."


    Na azért a valóság ennél összetettebb. Figyelj... a nap végére, 60 gyerek (ööö, akarom mondani kismedve, krokodil, tininindzsateknőc, nyuszika, naposcsibe, farkas, tigris, oroszlán, egérke, batman...) után, sírtam a nevetéstől.

    Íme a best of:

    I. Gyönyörű szemű, tündérarcú, 4 és fél éves kislány:

-Szia, szeretnék egy rózsaszín csillogós lepkét...nem, pillangót...nem, virágot (az egyszerűség kedvéért innentől mellőzöm a 3 pontot, inkább rövidítek) szóval virágot/csillogós lepkepillangót/tündérhercegnőt, nem, mégiscsak rózsaszín énkicsipónim akarok lenni, de nem, inkább hableány. Barna hajú hableány.
-Fix? Kezdhetem?
-Igeeeeeen.
Készült, készült, aprólékosan, lassan, mesélve, mondókázva, miközben egy egész tenger alatti világ került a pofijára (Triton király festője sírva könyörgött volna a vázlatokért, wazze...)
-Készen vagyunk, megnézed?
-Aha. Jaj, nagyon szép. Egy dolog van még. Legyen inkább szőke a hableány.

II. Gyanakvó tekintetű 6 éves kisfiú (esetében ismét rájöttem, hogy mennyire egyszerű meghódítani a férfiak szívét):

- KÉPES VAGY pókembert rajzolni?
Képes voltam. Meg is lett az eredménye.
- Te vagy a legszebb, nagyon szeretlek, szupi pókember lettem és nagyon jól éreztem magam.

III.  Lássuk be, szar érzés megkapni egy 5 évestől, hogy tájékozatlan vagy...

- Szia! Thomast szeretnék. Tudod, Thomast, a gőzmozdonyt.
Fogalmam nem volt. Hallottam, hogy nagy sláger, de esküszöm pirosra emlékeztem.
- Thomas kék. TE NEM NÉZEL MINIMAXOT?? MINDENKI NÉZ MINIMAXOT! MÉG AZ ANNA MAMA IS TUDJA, HOGY THOMAS KÉK...!!!

IV. És a végén egy igazán cserfes hat és fél éves:
- Kiskutya szeretnék lenni.
Keverem-kavarom a festéket.
- Mit is mondtál, Drága? Kismedve?
- Nem. Kiskutya. Figyi, pihenj kicsit, mert nagyon szét vagy csúszva már.

bejegyzés: szombaton lesz a polgári esküvőnk, és egy picit izgulok. Nagyon. Na jó...NAGYON!!!            
    Természetesen a káposztaleves/rizsleves/szétválasztós/Norbis/Alexandrás projekt kudarcba fulladt, még mindig nem szoliztam és úgy festek, mint Casper, a kopogószellem, a hajamban a fodrász által órákig készített vöröses csíkocskák nyomai sincsenek...Még nincs cipőm, Neki inge, nyakkendője... szóval nem bújtunk ki a bőrünkből: minden az utolsó pillanatra marad.

    Mindez azonban nem számít.

    A gondolataim, a lelkem már ünneplőben, valahogy kevésbé ér el most a világ. Készülődöm az új szerepre. És megváltozik a nevem. Hozzá fogok tartozni.
    Apró gyöngyvirág csokrom lesz - a nagy bevonulás, a tillárom-haj lakadáré és a hószörny ruha váratnak magukra júliusig.
    Kíváncsi vagyok, mit fog mondani, mielőtt belépünk együtt a közös életbe (ahogy elnéztem a polgármesteri hivatal dísztermének ajtaját, valószínűleg annyit, hogy "menj már arrébb, Nyuszkó, nem férek el").
    Hogy az eredeti témához kapcsolódjak, a sminkem zöld lesz. Éjszaka álmodtam meg: csodaszép, egyszerű, aprólékosan árnyékolt sminket álmodtam magamnak. Tündérzöldet, frisset, üdét, tavasziasat, kíváncsi-bájosat. Millió menyasszonyt szépítettem meg, ott voltam életük egyik legmeghatározóbb pillanatában. Jobb híján hozzám fordultak az örömanyák tanácsért: legyen kalap? ne legyen? mi legyen? És most itt vagyok én. Izgulok.

    Már csak "négyetkellaludni".

   
    Mikor kicsi voltam, rengeteget mászókáztam. A mai (öreg) fejemmel el sem tudom képzelni, hogy Anyu hogy nem kapott szívinfarktust egy-egy merészebb mutatványom láttán - úgy lógtam fejjel lefelé a nagymászókán, mintha kötelező lett volna, vagy mintha sztárgázsit kapnék érte. Hajmeresztő mutatványokkal, kicsi gibbonokat megszégyenítően vágódtam a (nyilvánvalóan nem EU-szabvány, hanem szocreál, gyerekfog-nemkímélős-inkább kiverős) rakéta-mászókáról (emlékszel?) a zsiráfra (erre is emlékszel?), és persze volt, hogy sírás lett a vége.
    A koponyám nem tört be soha. Sőt, csontom sem tört. De a zúzódások, rándulások, ficamok állandó szereplői lettek a mindennapoknak. És akkor jött az ecetes borogatás, ami olyan, mint a bazi nagy görög lagzi Windex ablaktisztítója: mindenre jó. Egy kis ecetes borogatás, egy kis dunsztkötés ott, és a lábfájás egy csapásra... ottmarad, de a szag is.
    Így ha elsőre meghallod a borogatás szót, ne erre gondolj. Vannak "kérek még" típusú borogatások is, melyeket imádni fog a bőröd. Gyulladáscsökkentő, összehúzó, antibakteriális hatású gyógynövényekből készülnek és csodálatosan szépítik a bőröd.
Ilyen például a citromfűből vagy a martilapuból készült főzet: nincs más dolgod, mint bemenni a bioboltba/drogériába/gyúgyszertárba, és megvenni a szárított cuccost, majd leforrázni (ne lobogjon a víz!), és állni hagyni egy kicsit. Leszűrni, majd vékony törölközőt a löttybe áztatni, kinyomkodni, és rátenni a lemosóval megtisztított arcodra.

    Túltettem magam a fotózás okozta sokkon (hatékonyan a segítségemre volt ebben 2 gin tonic és egy MCL koncert - basszus, a fiúk úgy néztek ki, mintha John Lennon táborból  jöttek volna), a mai napom pedig arról fog szólni, hogy Anyukámnak és az Anyósnak kutyulok krémet. Sajna, mindkettőnek foltosodik a bőre, klasszikus "tavasz, napfény, májfolt" projektet nyomják, de olyan egyformán, mintha rendeletileg kötelező lenne.
    Mindenképp kell, hogy legyen benne fényvédő. Ez alap. Kell valami halványító is, hogy a meglévő foltokat ápolgassa.    Nedvesség megkötő faktorok (nem vicc, ez a nevük), liposzómák (hogy jó mélyre jussanak a tápanyagok), és egy kis természetes damaszkuszi rózsavíz. Hogy fincsi legyen az illata. (Jesszus, de utálom ezt a szót, hogy fincsi... valami akciós müzli neve jut róla eszembe. Vagy valami -valószínűleg kicsi, fehér, buta- kutyáknak szánt  kutyakonzerv.)
    Majd szokás szerint megenergizálom a krémet (nem ér nevetni, tényleg így szoktam: "Kééérlek-kééérlek, nagyon hassál, mert, olyan jó fej vendégem kréme leszel / az anyukám kréme leszel / aranyos kisbaba posijának a kréme leszel...) Vicc, de bevált. lehet vuduznom kéne és hasonló, ráolvasásos alapon szerelmi ügyeket, gazdasági kérdéseket, és jégtába-kettészakadásokat megoldani. Jó lenne.
    Egyelőre az még nem megy. Marad helyette a krémkészítés, a szépítés, a masszázs... és Drágáim, lehet készíteni a porontyokat, aprónépeket, törpicsekeket, babákokat, izzítani a pocaklakókat és Ti is készüljeket, Édesanyák: hamarosan babamasszázst is fogok oktatni!

   

    Olyan fura fotózáson voltam tegnap...nos, adva volt 10 lány, akikről portfólió készült. A fodrász megcsinálta szápen a hajukat, átszárította, besütötte, kiegyenesítette, mittudomén, én pedig vele párhuzamosan sminkeltem, szépítettem.
   
    Majd a fotós lefotózta őket.

    Ebben idáig semmi rendkívüli nincs, ráadásul azárt is szeretem ezeket a munkákat, mert a lányok roppant lelkesek szoktak lenni, ami érthető is. Őszintén, ki ne szeretné, hogy szép hajban-sminkben portrét készítsen róla egy profi fotós?

    Ők.

    Komolyan mondom, majdhogynem gyufával, ki-húzza-a-rövidebbet-játékkal döntötték el, hogy ki üljön be a szépítő kezek közé. Sminkelés közban fintorgás, szájhúzás, a fodrásznál pedig... "jaj, ne nyúlj hozzá, majd én megfésülöm, inkább ne csináljunk vele semmit, okékösziszia". És a végén jött a csúcs: MUSZÁJ???

    Mármint farmerből. Összeszámoltam: jelenleg 17 farmerom van. Imádom. Egyszerűen zseniális viselet, ma már majdhogynem mindenhova jó.

    Van olyan, amelyiknek egy hatalmas szakadás volt a hátsó zsebén (a fél fenekem kilógott belőle, nem volt szép látvány), de megoldottam a helyzetet: belülre rózsaszín, apró virágos anyagot varrtam. Új életet kapott így a nadrág. Eleve nagyon kopott, világos, fakó volt már, de ezzel a "kántri-görl" anyagmegoldással olyan szénaboglyában fetrengős hangulatú nadrág lett belőle (az életben nem fetrengtem még szénaboglyában, de ha lehetőség lenne rá, tuti hazaszaladnék előtte ezért a nadrágért. Hö!)
   
    Nagy kedvencem a kaméleon nadrágom: szűk, sötétkék, és remekül mutat fehér inggel, hegyes orrú cipővel, blézerrel is akár. Hozzá meggybordó körömlakk illik, egy üveg Evian és egy "nagyon fontos vagyok és rettentően sietek" fej. Én hihetetlen stílushibát követek el ezek szerint, amikor a Böszörményi úti hentesnél ebben a szerkóban eszem a lángolt kolbászt, friss kenyérrek és kovászos uborkával.
    Meg persze van olyan is, aminek strasszok vannak a hátsó zsebén, amelyik csak kutyasétáltatós, amelyik olyan farmer-kispóló-balerina cipős, amelyik hímzéses és mesterségesen koptatott...és még sorolhatnám.
    Sokáig megvannak, nehéz őket elhordani. Kibírtak már Szigeteket és városnéző túrákat, nagy szakításokat, parkban uzsonnázásokat és Vidámparkos hullámvasutazásokat. Vattacukorral és kakasos nyalókával. Naná.

    "Szeretjük és annyit viseljük kedvenc farmereinket, hogy egyéniségünk lenyomatává válnak. Őrzik titkainkat és történeteket a múltunkból. Varázslatosan alakíthatjuk velük a stílusunkat."

    Valami ilyesmiről szól a Givenchy Denim Fétiche kollekció reklámja. Igazuk van. Ez a történet rólam is szól. Szerintem Rólad is. A termék gyönyörű és praktikus: meglepően jól hordható színek, határtalan variációs lehetőségek. Én azonnal beleszerettem.