Azt a rettenetes cellulit-kezelést képzeljétek el, ahol miközben nyomom-tolom, marom-csípem-karmolom (na jó, nem, de majdnem), szóval miközben kínzom szegény vendéget, akit csak SZA-nak, azaz Szenvedő Alanynak fogok titulálni mostantól, hogy lánybandát kellene alapítanulnk.

    Lánybandát, ahol irtó hamisan énekelhetnénk valószínűleg valami Candy-Bandi nevű számot (ha van Matyi a hegedűs, meg Hugyos Józsi nevű dalánekese kis hazánknak, akkor egy Candy-Bandi című szám nem hiszem, hogy kiverné a biztosítékot. Vagy de. De akkor tévedtem.)

    Nos, hogy teljesen szürreális legyen a helyzet (itt más hason feküdt), megbeszéltük, hogy inkább fiúbandát kellene alapítanunk. Ha már..., akkor tegyünk bele egy csavart. Michael Jackson és a Dzsekszonfájv akkor jött a képbe, mikor azt elemezgettük (én közben szakszerűen masszíroztam a nyirokutakat), hogy azért mégiscsak legyen a kiindulási állapot és a végtermék között átmenet (lányból fiút). Hiszen nekik fordítva már működött (fiúból lányt, feketéből fehéret, avagy "varázsló vagy, Harry".)
    SZA nagyon jól szórakozott (vagy félt bevallani az ellenkezőjét), és konstruktív ötletekkel járult hozzá leendő kis zenekarunk világpiacra való berobbanásához (trapéznaci, derékig tartó férfidekoltázs kivillanó mellkasszőrrel Elvis és "Komárlaci-szőkeelvis" módra .)

    Itt végigsöpört kis stúdiómon a szombat esti láz, már láttuk magunkat mikorofonfej-parókában, felcsendült a blame it on the boogie, hirtelen a semleges fényű sminkes spotlámpa diszkógömbbé változott, lelki szemeinkkel beindult a lábunk alatt a szíváltós táncparkett, és persze tomboltak a rajongók.

    Tudod, a 10 alkalmas kezelés eredetileg egymillióba (mit egymillióba?! egymilliárdba!) kerülne. Azért adom 22.500-ért, mert megsajnálom a szegény párákat, hogy velem kell tölteniük 10x fél órát.

    Ja, és egész este Frisconak hívtam a Medvit.

https://www.youtube.com/watch?v=vjW1iq4IO2k