"A szombati napom az arcfestés jegyében telt. Nagyon aranyosak voltak a gyerekek. Sok kicsi lurkó mosolygott boldogan, arcán egy katicával vagy kismackóval. Nagyon várom a következő arfestést, biztos jó móka lesz."


    Na azért a valóság ennél összetettebb. Figyelj... a nap végére, 60 gyerek (ööö, akarom mondani kismedve, krokodil, tininindzsateknőc, nyuszika, naposcsibe, farkas, tigris, oroszlán, egérke, batman...) után, sírtam a nevetéstől.

    Íme a best of:

    I. Gyönyörű szemű, tündérarcú, 4 és fél éves kislány:

-Szia, szeretnék egy rózsaszín csillogós lepkét...nem, pillangót...nem, virágot (az egyszerűség kedvéért innentől mellőzöm a 3 pontot, inkább rövidítek) szóval virágot/csillogós lepkepillangót/tündérhercegnőt, nem, mégiscsak rózsaszín énkicsipónim akarok lenni, de nem, inkább hableány. Barna hajú hableány.
-Fix? Kezdhetem?
-Igeeeeeen.
Készült, készült, aprólékosan, lassan, mesélve, mondókázva, miközben egy egész tenger alatti világ került a pofijára (Triton király festője sírva könyörgött volna a vázlatokért, wazze...)
-Készen vagyunk, megnézed?
-Aha. Jaj, nagyon szép. Egy dolog van még. Legyen inkább szőke a hableány.

II. Gyanakvó tekintetű 6 éves kisfiú (esetében ismét rájöttem, hogy mennyire egyszerű meghódítani a férfiak szívét):

- KÉPES VAGY pókembert rajzolni?
Képes voltam. Meg is lett az eredménye.
- Te vagy a legszebb, nagyon szeretlek, szupi pókember lettem és nagyon jól éreztem magam.

III.  Lássuk be, szar érzés megkapni egy 5 évestől, hogy tájékozatlan vagy...

- Szia! Thomast szeretnék. Tudod, Thomast, a gőzmozdonyt.
Fogalmam nem volt. Hallottam, hogy nagy sláger, de esküszöm pirosra emlékeztem.
- Thomas kék. TE NEM NÉZEL MINIMAXOT?? MINDENKI NÉZ MINIMAXOT! MÉG AZ ANNA MAMA IS TUDJA, HOGY THOMAS KÉK...!!!

IV. És a végén egy igazán cserfes hat és fél éves:
- Kiskutya szeretnék lenni.
Keverem-kavarom a festéket.
- Mit is mondtál, Drága? Kismedve?
- Nem. Kiskutya. Figyi, pihenj kicsit, mert nagyon szét vagy csúszva már.