...majd valamikor. A mostani erdélyi bortúra nagyon jó volt. Juhtúrós puliszka, ismeretlen eredetű pálinka (az uszadékfát és a homokot felismertem benne, az szemcsésen kirajzolódott), Laci a szürke csacsi (nem simogattam meg, mert elég morcosan nézett), és nagyon komoly borok Balla Géza pincészeténél (olyan rozékat ittam, hogy ihaj!), viszont egy szikrázó nap kivételével végig esett az eső.

    Naphiányom, napozás hiányom van, és csak mennék-mennék vízpartra, tengerpartra... bárhová. Intsant vakáció-érzést (sznoboknak summer-feeling) kerestem, így akadtam rá az alábbi gyöngyszemekre:


    Még a megboldogult angol Anyakirálynő mondta kilencvennemtudomhányévesen, hogy imádja a kókuszfagyit, mert olyan jó nyaralásíze van. Igaza volt.

    A mai napig minden nyaralás egy kókuszfagyival kezdődik nekem, az a nyitány, amivel ráhangolódom, hogy "napfény járja át a szívem újra" meg hogy "Budapest várhat míg vége van a nyárnak".

    Csalni nem csalok, a kókuszfagyi megmarad a nyaralásnak, de találtam egy isteni kókuszos szappant a Lushnál, I should coco névre hallgat és igazi kókusz van benne.
Hipernyami.
 
   
    A második szerelmem ez a fürdőtej lett: kókuszos (nem tudok elszakadni tőle ebben a témában) és vaníliás (a vanília iránt érzett szerelmemről már írtam blogot, azóta a szenvedély semmit sem csitult), no meg hogy kicsi üvegben és por, és beleszórod és tejes lesz... húúúúú!!

    Ilyen mindenképp kell: kiskanállal adagolt finomság Stendertől, és nem is olyan horror áron.


    A harmadik kedvenc a fekete ló: nem tudom még milyen lesz. A Tigi szupercsászár a hajápolásban, és nem olyan rég piacra dobták a testápoló sorozatukat, ami szintén nem lehet rossz (vagy de, de akkor nagyobbat csalódnék, mint anno Gerébben, hogy elárulta Bokáékat).

    Én a Papayazzi Sugar Scrub névre hallgató, nevéből következtethetően papayás testradírt szúrtam ki magamnak: sűrű, cukorszirup-szerű állagot és ellenállhatatlan, édes papaya illatot ígér. Meglátjuk.