HTML

Miről írok?

Sminkmesterként sminkről. Masszőrként masszázsról, protokollosként protokollról, bölcsészként kultúráról és NŐKÉNT...a világról. www.goldenapplestudio.hu

Naptár

március 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 31

Linkblog

Friss topikok

  • Izza Sandor: Hat igy is van (2015.10.26. 21:05) Tessék, csak beszélnem kellett róla
  • Mókusélet: Olyan jóóóóó ilyeneket olvasni.Különösen 23-tól felfelé....mondjuk a viharost nem ide sorolom :-) (2011.06.27. 16:28) 30 szösszenet
  • pancsolos: Ennek örömére megszámoltam az enyémeket.. 62. És kb 50db Sale e Pepe és Good Food... Vannak köztük... (2011.06.03. 18:27) Nos, a tegnapi listából semmi nem jött velem haza, viszont vettem
  • jikka: ó, a változás jó, a harminc meg nem is annyira rémes, hidd el, tapasztalat, és (nem) mellesleg a l... (2011.05.24. 21:03) Erről-arról
  • muzlid: @GoldenApple: Hát nem egy Salamender, de az ár/érték arány rendben van. (2011.05.18. 10:38)

Női vitaminok...smink, szépségápolás, masszázs, forró kávé. És még ki tudja, mi minden.

2008.06.01. 21:47 GoldenApple

Bohóc

Címkék: ezisazis

   
    Tulajdonképpen nem nagyon szeretem a bohócokat. Kicsi koromban rengeteget jártam cirkuszba (mindig a művészbejárón... kalandos gyerekkorom volt, majd egyszer elmesélem), szóval mindig a művészbejárón, és a dolgozóknak fenntartott büfében toltam orcámba ezerrel a puncsos mignont, miközben melegítettek az artisták. (Mármint nem engem, hanem magukat be...csak hogy nehogy félreértés legyen...)

    Érdekes volt. Van egy különös hangulata, ahogy bemondják, hogy az előadás 20 perc múlva kezdődik, hangolnak a zenészek, látod a bűvészt cigarettázni, a lovarnőt, ahogy igazítja a neccharisnyáját, az ugrócsoportot a speckó csizmában. És persze a bohóc...

    Valahogy mindig a bohóc lógott ki nekem a sorból. A zseniális cirkuszi bohócok után évekig olyan bohócokkal találkoztam/dolgoztam, hogy Drágáim, az nekem volt kellemetlen.

    Tudod, az a fajta kellemetlen, mint mikor kiskamaszként nem tudtuk idegesítő kuncogás nélkül végignézni, ahogy a Beethoven 2-ben a kiscsaj összejön a zselézett hajú fickóval. (Én speckó az ilyen jeleneteknél anno mindig a fejemet a párnába fúrtam, és hangos jujujujujj kíséretében hirtelen el akartam kapcsolni.) Hát, bohócot látva sokszor ez volt a vágyam: valahogy nem a szemébe nézni, elkerülni... Zavartak a bárgyú vigyorok, a fantáziátlan, harsány előadásmód és a gyatra poénok.
    Gyermeknapon ez különösen idegesítő tud lenni. Én ugye arcfestőként riogatom a gyermekeket (ahogy a majdan említett bohóc mondaná: köszönöm az arcfestő hölgy nevében is, hogy összefirkálhattuk gyermeke arcát), mindig "kitörő" örömmel hallom, hogy lesz bohóc. Hurrá. Hiányzik, mint sárgaláz a lepratelepre.

    És igen, volt is. Bár...  furcsa volt. Farmeros, kedves, mosolygós pasas, megtudtam, hogy ő Csocsó bohóc. Ugyan még nincs átöltözve, mert 40 perc múlva kezdünk csak dolgozni, és még egy teremtett lélek nincs a rendezvényen, de biztos ami biztos alapon lebukva dohányzik az irdatlan parkoló végében, mondván mi lesz, ha jön egy kisgyerek és meglátja, majd bohócruhában netalán felismeri.
    Aztán átöltözött. Itt jött a második döbbenet: Csocsó bohóc ugyanis PROFIN volt sminkelve. Ragasztott orral, nyoma sem volt idióra zsinórnak vagy félbevágott pingponglabdának. Helyre bohócruhája volt, cipővel, mindennel, ahogy az írva vagyon. Hatalmas, kockás bőröndje van, amiből időről időre újabb kincsek kerülnek ki, mindenféle megnemmondommi, többféle fogalmamnincsmiaz, egy a lényeg: pörgeti, bűvöli, tekeri, hajtogatja.

    Tőlem persze elhangzott a rettenetesen hülye kérdés:

- És ha épp nem bohóc vagy, akkor mi vagy? Úgy értem civilben...?
- Bohóc.

    Rettenetesen bután nézhettem (igen, azt éreztem, hogy valószínűleg nem könyvelő, és nem két negyedéves zárás közben "bohóckodik" szombatonként, no meg nem is atomfizikus, de mondjuk mittudomén egy színésznek-készültem-és-nem-vettek-fel választ vártam). Megsajnált és tagolva elismételte:

- Bohóc. Olyan régimódi. Artistaképzőbe jártam. Járástechnika órával, zsonglőrködéssel, miegymás. De amint látom, Te sem tegnap találtad ki, hogy sminkes leszel...
   
    Elismerően nézett végig az ecsetkészletemen és a felszerelésemen. Jól esett.
Majd szaladt dolgozni. Nem, nem sípolt a fülébe senkinek. Nem ijedtek meg tőle a gyerekek. Nem beszélt hülye hangon. Mosolygott, lelkesített, játszott. Kergették a gyerekek, mindenkinek visszaintegetett, még az ugrálóba is bement velük. Segítette a kisebbeket, felszárította a krokodilkönnyeket... szóval volt dolga bőven.  Teljesen meglepő módon mi, felnőttek is mulattunk rajta, mert...

Jó volt. Nagyon jó. Nagyon-nagyon jó.

(A képen a zseniális orosz bohóc, Oleg Popov látható)

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://goldenapple.blog.hu/api/trackback/id/tr28498423

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása