Minden, ami...

talán a borongós őszi idő teszi, de javíthatatlanul romantikus hangulatba kerültem. Lélekben a Karácsonyt várom (ne röhögj!!!) és előszedtem a szekrény nem-is-annyira-mélyéről a szoknyáimat. Cikornyás porceláncsészéből iszom a mandulás-barackos teát és sötétbarna, áttört csipke hatású harisnyákat rendelek a neten (mert bár romantika ide-romantika oda, azé' a net az net).

Szóval csipkeharsnya, no meg Gianfranco Ferre parfümkreációja, a Rose szerepel most a kívánságlistám tetején. Kellene még egy matt, szürke szemhéjpor, no meg egy árnyalatnyi fényes rózsaszín, továbbá drámai szempillák és egy kasmírsál. Csak hogy meglegyen az összhatás Louisa May Alcottól a Kisasszonyokat olvasnám, és a gyönyörű, mellesleg rendkívül trendi szürke-rózsa sminkemben.

Annyira kedvesek vagytok, de tényleg: kisütött a nap újra. Csupán egy-két napig bánkódtam, majd meggyőztem magam és meggyőztek engem a dolog jelentéktelenségéről és ilyenkor teszem össze a két kezem, hogy ilyen család, barátok és kollégák állnak mellettem.

Ahelyett, hogy búslakodnánk, kell, kell, fel kell tankolnunk napsugárból, nevetésből, az utolsó teraszos vacsorák egyikéből és a legislegutolsó balatoni láblógatásokból, hogy kitartson jövő tavaszig.

No és persze Borfesztivál van a várban, az én Drága Férjem az egyik szervező, borász-sommelier az istenadta, úgyhogy ott lógatom a lábam 2 napja és csak élvezem a nyüzsgést. Voltam bor-sajt bemutatón (ahogy Csizmadia professzor/gasztrofilozófus/nagybajúszú-mosolygós mondaná, kiléptem a trappista-macisajt-füstölt sajt bűvköréből és egy új dimenzió tárult fel előttem. Ja... Egy új, ízgazdag és esetenként meglehetősen büdös dimenzió.

Apropó, tudtátok, hogy a sajtokhoz elsősorban fehérbort kell/illik választani? Én simán a vörösre vagy egy rozéra gondoltam volna, de nem,  a legtöbbhöz fehéret kell. Ezen ne múljék, gondolatm, majd kussoltam és lestem, mint a vett malac, no meg ettem és ittam, nem volt ebből gond, kérem szépen:)

Fehérnél még nincs bombabiztos tippem, úgyhogy ott a férjem mondja meg, hogy mit szeretek, de a vörösnél tegnapelőtt lett egy bevált taktikám: abszolút szakszerűen kóstoltam. Lépések:

• felkészítem a testem és a lelkem az új élményre (10 óra után: csillogó szemmel próbálok fókuszálni a legközelebbi standra)
• kedvesen beszédbe elegyedek a termelővel, megismerem filozófiáját,  felfedezem a fajtákat és a borkínálatot (10 után: huh, jóstét, nyitvavannakmég? igen? jajdeszipiszupi, és mitlehetinni??)
• szakszerűen kiválasztom a következő tételt, ügyelve arra, hogy az eddigi kóstolási repertoáromba beleférjen: először gyenge fehér, majd egyre markánsabb, majd szépen jönnek a rozék aztán a vörösek és végül a nagy batár állat nehéz borok. Majd a desszertbor, ami általában egy kései szüretelésű, egy aszú vagy egy jégbor. (10 után: húúúú, nem is tudom a rózsaszín cimkésből kérek...nem! a kékből! az szebb, azon kismadár is van!)
• fény felé fordítom a poharat, megnézem a színét, folyását, majd megszagolom. (10 után a megszagolásig nem jutok el. Ha vörös, és a színe jó lenne körömlakknak, akkor tuti. Ha nem kenném fel, nem is iszom meg. És csodák csodája, beválik.)
  
  

Bocs, lányok, de...

Ööööööö.... Kicsikém! Ha olvasnád ezeket a sorokat, akkor engedd meg, hogy elmondjam, hogy a minőségi és kultúrált alkoholfogyasztásért folytatott nemes munkátokat mélyen becsülöm.

Mindezt fölül csak a hecc kedvéért írtam. Nem velem történt meg tegnap a Frittmannál, majd a Borbély családi pincészetnél és végül a Bocknál, hanem egy ismerősöm ismerőse mesélte, afféle városi legenda, hogy vannak ilyen hülye nők. Még szerencse, hogy a te kis feleséged okos, és

1. sosem énekelné nyilvánosan, hogy szándokááán-szándokáááán tenger tigrise támad a banda

2. csipkebokor vessző

3. soha nem választana körömlakkszín alapján bort.

Öööööö....Khmmm....

Ámen.

Persze, megesik. Mindannyian csalódtunk már. A gépi csavart fagyiban, mert mire elérünk a tölcsérig, üres a belseje. Csalódtunk egy bombabiztosnak hitt, lepergésmentes szempillafestékben, majd pandamacis szemmel megállapítottuk, hogy kár volt. Csalódunk egy színdarabban, amit nagyon rég meg szerettünk volna nézni, aztán kiderül, hogy nem nagy durranás.

Csalódunk férfiakban, cipőkben (pedig-kényelmesnek-tűnt), iskolákban, azokban a bizonyos estékben, amikor úgy indulunk el otthonról, hogy "na, ma ez egy tuti táncos este lesz", majd egy füstös-dohos pincében ugyanazt a zenét halljuk nyolcvanadszorra és az egyetlen férfi, aki táncba akarna vinni Zsákos Frodó és Spéter Erzsébet törvénytelen gyereke.

Mindegyik csalódás rémes. Mintha jéghideg esőben, ernyő nélkül, egy "HÜLYE vagy, hogy hittél" feliratú táblával a nyakunkban pőrén ácsorognánk a Vörösmarty téren. Hideg van, lemoshatatlan hideg. És (éssel nem kezdünk mondatot) talán a legjobban akkor esik az eső, ha egy barátban csalódunk.

Csalódunk az igazmondásában, a kedvességében, a korrektségében és a lojalitásában. Csalóunk A Barátságában. Nem értjük, hogy hogy lahet ilyen hideg és önző, nem értjük a támadást és a csúsztatásokat. Apró, pici kerámia váza volt a barátság, és összetört, és bárhogy igyekszünk belőle csorba csészét csinálni, nem megy. Próbálod összerakni a lelkedben a cserepeket, megmagyarázni, kitisztítani, de rájössz, hogy fölösleges. A mozaikokból már egy csorba csészére sem futja sajnos.

Fölöttem most nagyon esik az eső.

Íme: ezen dolgoztam az elmúlt időben. Egy egyedülálló, levédetett és bejegyzett vinoterápiás kezelési csomag, mellyel reményeim szerint Magyarország legjobb wellness szállóiban fogtok találkozni.

Az első szálló: itt ugyan még az is kihívás volt, hogy az egészet személyre szabjuk és még egyet tekerjünk az amúgy is páratlan csomagon. Hihetetlen igényes volt a megrendelő, csodás a környezet és felkészültek a lányok, akik a kezeléseket végezni fogják.

Léjdíz end dzsentülmen, a kezelési tervem ennél a szállodánál most ilyen arcot kapott:

www.gere.hu/crocus/crocus.html

A ma reggel pedig álmos, esős és ronda. Zárt cipőt keresős, csendben reggelizős.

A kutyát összeszedtem, elindultam, de természetesen nyuszifülű angyalmackó nem hajlandó esőben pisilni. Ne kérdezd, miért, egyszerűen nem hajlandó.

Kocsiba be, álmos városon át, miközben nézem az embereket, akik olyan hirtelen kapdosták ki a szekrény mélyéből a ballonkabátokat, hogy még mindegyiken ott volt az öt hónapos nyári álom gyűröttsége.

Kiszállok a kocsiból és egy erőszakos esőcsepp megüti a tarkómat. Nem, nem paranoia, ez a csepp nem egyszerűen ráesett a védtelen nyakamra, hanem direkt, alattomos módon megütötte.

A pénztáros lassú, a kaukázusi kefir folyik, a pékségnél egy magából cigarettafüstöt árasztó férfi áll mögém, és így elmarad a provanszi álmodozás, miközben a ruszikus bagettemet kérem.

Nincs meg a telefon töltője, noha folyamatosan pittyeg, hogy le fog merülni, nehezen préselődünk be a liftbe (a kutya, a póréhagyma, a kistáska, a nagytáska meg én)..., nem találom a kulcsom, kieski a kezemből,                 majd egyszer csak áttuszakolom magunkat az ajtón, leveszem a vizes felsőt.

És aztán már minden jobb. Egy aranyló mázzel megkent kalács és egy pohár meleg tej után minden jobb. A rend kedvéért még zsörtölődöm egy sort, aztán bepockolódom az ágyba és alszom egyet. Ma csak délután megyek dolgozni.

Ma reggel felkeltem, és a regeli mailek nézegetése közben bekapcsoltam a tévét és félfüllel hallgattam, hogy OnyutaJudit szerint meleg lesz, no meg a DamuRoland nem hajlandó a Hal a tortán-os mutatványáról beszélni, mikoris a hasbalőtt-lány-hatású sztriptíztáncosnő fenekéről nyalta a pálinkát, és hogy 6 kilós kisbaba született valahol a nagyvilágban. Aztán reklám. És valami furcsaság: egyre több és több cég, márka üznet az, hogy "Nem vagy egyedül", "Összeköt minket", no meg hogy "Nem vagy egyedül", "Van kihez tartoznod", "Van barátod". TÉNYLEG ennyire magányosak vagyunk ma itt Magyarországon? Ennyire baráttalan, kapcsolattalan, sivár és elszigeteét életet élünk? Többet vagyunk a virtuális világban, mint a barátainkkal?

Belegondoltam. Igen, rengeteg időt töltök a gép előtt, és igen, vannak virtuális kapcsolataim, sosem látott emberekkel, de...és ott a de. Hamburgerezések a talponállós-kolbászsütős-sültkrumplisnál, mozizások, borozás, beszélgetések és séták, vidámpark és koncert. Barátokkal, családdal. Mert nekem így kerek. Visszatérve: van barátom. Jaaa-jaaa, az van. Például a legújabb barátom ez a gyönyörűség: igzi csillogós vircsaft, borostyánszín álom, őszi kiegészítő, ennek megfelelően hangsúlyos, csillogós, szivecskés, kristályos...

Az új barátom. Fogalmam sincs, hol lehet kapni, de kiderítem.

Egymillió éve nem tudok blogot írni, úgyhogy most valószínűleg szómenésem lesz a következő napokban... 

írni fogok

• egy rendkívül stílusos esküvőről, ahol a menyasszony gyönyörű volt és csicsergősen nyugodt,
• egy termékbemutatóról, ahol a termékek zseniálisak voltak, de aki tartotta, az...pffff,
• hogy hamarosan megújuk a honlapom, a blog is, és még számtalan megepetéssel készülök,
• hogy ismételten, újra, de most megállíthatatlanul fogyókúrázom
• hogy lenyirattuk a kutyát és úgy néz ki, mint egy denevér. Nem vicc. Konkrétan denevér.
• Hogy jó az elseve propoliszos samponja!
• hogy szép az élet, nem várom, de elfogadom az őszt, és gesztenyepüréről álmodozom, no meg csinos őszi stókákról, melyeken papucsállatka minta van, lehetőleg türkiz színben
• hogy nem tetszett a Mamma mia
• van új laptopom
• gondolkodom egy padlizsános rúzson

érdemes várni a szeptembert. Persze, élvezzük ki az utolső nyári napokat, gyűjtsük be az utolső D-vitamin adagokat, húzzuk fel még utoljára a pirge-pörge virágos szoknyákat és rozézzunk késő éjszakáig a teraszon.

Egy pillanatra el is szoktam szomorodni, hogy most ez újra várat magára május végéig, de egy picit kacsintsunk össze és nézzünk ki a napszemüveg mögül, mi vár ránk: csodálatos csokoládé, fantasztikus rúzsok, újra vastag, puha szoknyák és sálak, mély, gazdag színvilág, fűszeres, narancsolajos masszázs (ez lesz az őszi újdonság a repertoáromban, fűzseres narancsos masszázs, barnacukros scrubbal a végén), egy sminktanfolyam turné késő ősszel Pécsett, Szegeden, Debrecenben és Sopronban, és sárgulő levelek, gesztenyeemberkék, szőret és borfesztivál kifulladásig (borász férjjel ez nem is lehet másképp), és újraéledő csokoládés masszázsok. Meg a Lauder "nyamisága". Szóval lesz miért várni a szeptembert:)

Most azonban spuri vissza a vízbe, kókuszillatú naptej és ananászos koktél társaságában. Hálidéééééj!!!!

ülünk Drazséval, a sportszakértővel a tévé előtt és nézzük a 23 éves csinos arcú és nagyon helyesen játszó Póta Georginát, amint a csilliárdszoros ping-pong (bocs, asztalitenisz) bajnok Wanggal játszik. Nem adja olcsón a bőrét, derekasan állja a sarat.

Drazsé abszolút hozzáértő szemmel nézi a közvetítést. Láttunk már így együtt női kalapácsvetést, szerenkénti torna döntőt és ha a büdinger négylábú figyelme lankadna, alég egy "Nézd, Drazsi, ott a kiskutya" felkiáltést tenni: a kutyám erre garantáltan felugrik és lelkesen nézi tovább a ... (a semmit, mert éllítólag a kutyik nem látják a tévét). No mindegy. Ezzel az apró, emberi mivoltomban totálisan magamat porig alázó trükkel érem el, hogy mindig társasággal / társaságban nézzem az olimpiát. Apró is, kutya is, de azért társaság.

És a sporton túl nézem én a sminkeket is (alap, nem?). Rettenetes szocreál hangulatot és krasznaja moszkvát idéző sminkeket lehet találni még mindig az orosz/ukrán/bolgár  tornásznőknél (vajh' egy 34 kilós 150 centis kínai kislány tornásznőnek minősül??), ám az atlétikai stadionban felfedeztem egy-két diszkrét szemkontúrt, színezett szájfényt és szépen szedett szemöldököt.

Szerintem ez, a szép szemöldök - egészséges arcbőr páros lenne szerencsés, mint össz szépítészeti arzenál a sportolás alatt, de én szőrösszívű vagyok. No jó, max egy szempillaspirált vagy egy kis ceruzát engedélyeznék, de ez minden. Jelena Isimbaeva rúdugró, Tatiana Golovin teniszező (Tánya az, csajok, csak ilyen nemzetközisssen írjuk), vagy Victoria Pendleton bringázó mind-mind a csini-de-diszkrét kategóriában vannak.

A bőr kérdése már egy másik téma. Például nézzük a kínai kalapácsvető csajszi arcát. Ééérdekes, ahol nagyobb izomtömeg van, és amikor erősportról beszélünk (asszem ezt úgy hívják), akkor  rejtélyes  módon majdnem mindig problémás, kicsit olyan hormonzavart jelző tüneteket mutat a hölgyek bőre - vajon mitől???- de ezt mér nem Drazséval beszélem meg. Mégscsak férfi...

Mert ugye, az érthető, hogy valakinek lefoglalod egy egész napját, majd előző nap felhívod, átteteted az időpontontot máskorra. Szegény pára napjának lőttek, hisz nem tudta előre, hogy te nem leszel ott, így számított Rád és nem vállalt másik munkát, nem csinált másik programot. De mosolyogva vár az újonnan megbeszélt időpontra, mikor szintén az egész napját lefoglalta a számodra... de nem, te nem mész el. Napozol vagy alszol, kirándulsz vagy épp izmos testű núbiai rabszolgák legyeznek a Nílus partján (ami garantáltan krokodilmentes), és eszedbe se jut, hogy odacsörögj annak az állat sminkesnek, hogy figyi, ne várj rám. Tudom, hogy az egész napodat üresbe tettem ismét, de ne várj rám, te seggfej.

Nem, nem csörögsz oda, hanem nézegeted a körmödet, számolod a bárányfelhőket és nem veszed fel a telefont, mikor kicsörög. Aztán a biztonség kedvéért ki is kapcsolod. Mert korrekt vagy.

És ige, dühöngjön csak a másik, hogy nem tiszteled az idejét és a munkáját. Meg írjon róla blogot. Ő baja.

rá kell jöjjek, hogy az élet annyira rövid, hogy egy nap csak 24 órából áll (még nekem is), és én annyi de annyi mindent szeretnék csinálni, hogy bele sem fér az időbe. Zsúfolt, cseppet sem nyugodt napokat élek, tele munkával, tervekkel, utazással, de nem baj, egyelőre bírom és még élvezem is:)

Ami kevésbé szipiszupi hír, hogy feltörték a kocsimat, kiszedték belőle a cd lejátszót, felforgattak mindent... Rettenetes érzés volt, bár nem én vettem észre, hanem a Féééérj, és próbálta kíméletesen közölni, de nem nagyon ment neki (no meg ezt nem is lehet olyan finomkodva elmondani). Nem is a cd lejátszó értéke, ami miatt ver a víz, hanem... hogy az autóm a privát szférámhoz tartozik, olyan, mint egy nagy táska, benne az életem apró-cseprő dolgaival. És hogy ebbe egy idegen kéz belenyúl...brrrrrr...

Apropó táska. A múlt héten megint vettem egyet. Szörnyű, hogy nem tudok ellenállni a táskáknak, (lassan már agyafúrtabban csempészem haza az újabb és újabb szajrét, mint a '80-as években a kolubiai kokaint a rosszfiúk az USA határán át), de hát hogy is lehetne ellenállni? Egyik szebb, mint a másik: csatos, fényes, türkíz, sokzsebes, rekeszes, szépbéléses, kicsi, nagy, színházi/strand/rohangálós...

Azt hiszem, mindent összevetve hétfőn éreztem nagyon nagy szükségét egy kiadós dunaparti sétának (vagány Nyuszkóként, napszemóban, szépújtáskával). Kisétáltam a Parlamenthez fél 6 magasságában, még szépen sütött a nap, a fény táncolt a vizen én pedig mondhatném, hogy

• átgondoltam az élet nagy dolgait,
• kidolgoztam egy új, olcsó, környezetbarát üzemanyag-tervet,
• minden jérókelőnek mélyen a szemébe néztem, és megtérítettem őket, jobb emberek lettek általam,
• hangos ohmmmmmmm zümmögéssel jógára fakadtam, majd dalra

de nem. Csak lógattam a lábam, szorítottam a táskám (tudod, új, türkíz), és nem gondoltam semmire de semmire. Élveztem hogy ha kinyújtom a térdem, akkor a napsugarak csikizik a talpamat, és... csak úgy... voltam.

Engedélyezték, összeállt, megszületett. Az egyik legnagyobb álmom válik valóra. Kevertük-kavartuk, tanakodtunk, terveket szövögettünk, sokat vártunk rá, nagyon jót szerettünk volna és hónapok óta csak dédelgetjük a gondolatot.

Most azonban kiegyenesedett az út:

hamarosan kenhetjük, pakolhatjuk, élvezhetjük. Kencefice, subidubi.

A többi még titok:)

Más: Bitang finom limonádét ittam ma. A citrom volt a főszereplő, naná, de narancsszelettel, citromfűvel és facsart grapefruittal (szerintem ez volt a lelke neki, bár én elfogult vagyok. Betegesen szeretem a grapefruit kesernyés ízét.)

A szívószál harsogóan zöld volt a jeges limonádéban, mi pedig egy hatalmas napernyő alá bújtunk a Rádai utcában, és alaposan kitárgyaltuk az élet dolgait. A kencefice ukmukkfukkon kívül van egy teljesen másik projekt/szál/munka is, ami miatt minden wellness-rajongónak érdemes várni a szeptember végét...

Titokzatos vagyok, wazze, mint a matahari, de egyelőre nem mondhatok többet. (Vagy mondhatok de akkor le kell lőjelek, azt meg nem szeretném, meg macera is lenne így virtuálisan.)

Ui.: Csak egy szösszenet: sminkes tanítványomnak köszönetően jelenleg dupla sor gyönyörűen ragasztott műszempillával verem a billentyűzetet. Bibibíííííííííííí:P

Igen, egészen pontosan ez az, amit az esküvő után 4 egész napig csináltunk.

Zseniális apósom nagy társasági ember. Talán még az egyetemi évei alatt kovácsolódott egy banda, a PAKTA, akik azóta is és mindig mindörökké együvé tartoznak és -azon túl, hogy a bajban egymés segítségére sietnek- évente párszor (sokszor) összeröffennek egy-egy vacsora, bográcsozás, disznóvágás, mulatság erejéig. Szigorúan maszkulin klikk: nemhogy nők, de még JeNŐ, BeNŐ, ErNŐ nevű tagok sem lehetnek soha soraikban. (Mindez természetesen csak amolyan papírkutyaság: mind mintás férj és családapa, úgyhogy van néha családi paktatalálkozó is.) Van nekik felkotmányuk (az alkotmány pórias lett volna), mely kimondja (többek közt), hogy a pakta-tagoknak jogukban áll, mi több, kötelességük PÖFFESZKEDNI.

A pöffeszkedésről egész helyre kiselőadást kaptam: kényelmesen leheveredni kanapéra, ágyra, nőre (?!), nyugágyba, hintaszékbe. Ez az alap. TILOS teljesen kinyitni a szemet, csak olyan félszemmel pislákolós üzemmódban mehet a pöffeszkedés művészete. Ó, jaj, persze, nagyon fontos a pöffeszkedés közben a sport, ami nem lehet megerőltetőbb, mint a pislogás, távolba nézés, szemforgatás, sóhajtozás.

Pöffeszkedni hajnali 10 óra előtt nem lehet. Úgy is mondhatnám, hogy TILOS. Előtte ugyanis aludni kell, hisz a pöffeszkedés komplex tevékenység és rá kell készülni.

A pöffeszkedést csak étkezés vagy más élvezetgazdag tevékenységért (szépasszonyok ölelgetése, pálinkázás, kürtőskalács-eszegetés, kártya) lehet megszakítani.

És mi, kérem szépen, pöffeszkedtünk. Süttettük a hasunkat, lóbáltuk a lábunkat, csúszdáztunk a strandon és ültünk a pezsgőfürdőben. Ettünk-ittunk, olvastunk, masszíroztattunk.

Fentről egy angyal vigyázott ránk, és nagyon, de nagyon boldogok voltunk.

az a fodrász(at), aki szőke-barna melír helyett sötét zöldesbarnára festi a hajadat egy nappal az esküvőd előtt?

Majd mikor másnap visszamész, akkor leblansolja és szürkésre festi? És mindezt (vágás nélkül, csak festéssel!) 25.000 Ft-ért?

Budapest egyik legjobb hírű fodrászata, a Cukor utcában a Hajfogadó a Kopasz Hangyához. Többet vártam volna tőlük, mind szakmailag, mind emberileg, mind mindenhogy. A problémamegoldó képességükről és a szakmai alázatukról pedig csak annyit, hogy azt kaptam válaszkén, hogy "DE JOBB, MINT VOLT, NEM?"!????

De, Barátom, sokkal jobb. Sose vót még ilyen jó, wazze.

Mállik le a fejbőröm és foltokban kopasz vagyok. Legalább fél év, mire regenerálódik a hajam. Ha (és ismétlem: HA!) regenerálódik.

Kiegészítés egy héttel később: nem, a hajam nem kezdett el visszanőni. Valószínűleg (remélem nem!) az érintett helyeken elhaltak a hajhagymák.

nem vagyok sz@rrágó, ha a szépségápolásról van szó. De ami ma történt, azon kiakadtam. Gondoltam, a nagy nap előtt elmegyek és megszépíttetem magam: egy tisztítás, egy masszírozás, egy peeling, pár pakolás...szóval egy nagykezelés erejéig.

A tábla, melyen az újonnan nyíló  szépségszalon az árait közzétette, 4800 Ft-ot írt a nagykezelésre. Gondoltam, arra rájön egy extra pakolás, ha kérek, és olyan 7000-ben meg is állunk. Vagy attól függ, mit kérek, vagy mi tetszik meg...

Ahogy a nagykönyvben: letisztított kaptam masszázst (ez kb 5 perces volt, de gondoltam nem fikázom, így tud, ennyire futja tőle, nem szólok egy szót sem, relaxálok és kussolok, jó vendég leszek). Masszázs után tisztítás (konkrétan a masszázzsal a ki nem tisztított pórusaimba masszírozta a hatóanyagot...), utána vio, összhúzó maszk szemöldökszedés, tápláló maszk.

Kértem egy extra szemmaszkot is.

Okés... mondta, mikor végeztünk, hogy összeadja a tételeket: volt egy nagykezelés, egy vio, egy tápláló maszk, egy ultrahang, egy dekoltázsmasszázs, egy szemmaszk, egy... 13.700 Ft lesz.

Pislogtam nagyokat: az rendben, hogy a szemmaszkot felszámolja, tegye. De a nagykezelés, az attól nagykezelés mindenhol, hogy benne van a vio, plusz még egy gépi kezelés és hogy nem sima arcmasszázst kapsz, hanem arc-és dekoltázs masszázst.

Félve megkérdeztem, hogy ha minden egyes tételért külön is kell fizetnem nem is keveset, akkor mi volt benne a "nagykezelés"-ben?

Zavarba jött.

- Hát... a nagykezelés. Maga a kezelés. -mondta bután.

- Értem, de a kezelés majdnem minden lépéséért külön is fizettem, úgyhogy érdekelne, hogy akkor mi volt benne a nagykezelésben? -tudakoltam továbbra is mosolyogva, udvariasan.

(Székhasználati díj? Papírzsepi, amibe az orromat fújtam? A fejpánt tisztítási díja? Mi a fészkes %!5@=56''! kerül majdnem 5000 Ft-ba, amikor még a szemöldökszedést is felszámolta külön? Úgy értem, ha ennyire nincs benne semmi, akkor ugyanott lettem volna tartalmilag, ha kiskezelést kérek 2900-ért, hisz úgyis minden lófüttyért külön nyílik a kassza...)

Rájöttem, én rontom el. Nálam a nagykezelésben benne van a letisztítás, a tonizálás, a radír, a tisztítás, a vio (gépi fertőtlenítés), a masszázs, az ultrahangos kezelés, az összehúzó és a tápláló maszk. Meg a szemöldökszedés. Mindez 6000Ft-ba kerül, se több, se kevesebb. Ha extra ampullát kér a vendég, az más tészta, azt külön megbeszéljük.

No de ez???? Hát, barátaim, dobtam egy hátast.

Elkapott az ara-para. Nyilván minden menyasszony úgy érzi, hogy reeeeengeteg elmaradása van esküvő előtt, de nekem tényleg rengeteg elmaradásom van (és teljesen tuti hogy azt a nekem tényleg... dolgot is így érzi minden menyaszörny).

Nincs dekorációnk. Értem én, hogy magam leszek a sugárzó hajnalfény és a Sarkcsillag meg a monaliza egyben, no de azért mégis kellene egy árnyalatnyi finomság ebbe a hókamókába. Nos, az árnyalatnyi finomság még várat magára (drága férjem szerint "Nyuszkó, kaja van, hely van, zene van, mi kell még?" ...pfff....ennyit a finom részletekről). Nincs még fodrászom, dekorom, pihenőnapom végképp, de van torokfájásom, gyantázásra szoruló lábam, vinnyogó kiskutyám és úszógumim. No meg egy sejtésem, hogy ez utóbbi marad is.

Még szerencse "titta mázli:)", hogy szuper Édesanyám van, aki mindig, mindenben, mindenkhol a segítségemre van. Mos, vasal,főz, rendez, szervez, gondoskodik. Én meg nagyon hálás vagyok.

"Gondolj arra, hogy a világ nem mindig lökdösődők tömege. Van benne vízesés, erdő, illatos virág, egy múzeum, egy könyv, zene, család, Te meg én. Van szeretet, nyugalom, mindaz, ami Neked fontos. Nincs mindig együtt, gyakran utazni kell érte. Megéri, mert Téged gazdagít. Amikor megérted, gondolj rám is."

(K. L.)

Imádom a málnát. Enni-inni, fagyiban és színben, széjfényben és tusfürdőben, bokorról mosatlanul és kistálkában olvasás közben... Pici vaníliával, tejszínnel és egy csöpp citromlével összeturmixolva, mentalevéllel a tetején. Lollo salátával, sült pulykamellel és pirított fenyőmaggal - egyszerűen isteni nyári ebéd. Szörpnek, fagyinak (málnapüré, picipici tejszín és keményítő - 20 dkg málnához úgy 3 dkg) és gyümölcssalátába egyaránt zseniális.

Persze megvannak a kedvenc szépségpancsolós-málnás cuccaim is, ilyen például a Juicy Tubes framboise nevű szájfénye. Nem kell megrémülni a színétől:  áttetsző, vizes hatású, igazi nyári szín.

 (A málnáról még az "Amelie csodálatos élete" előtt tudtuk, hogy a legjobb, amit tehetünk vele, az az, hogy mind a 10 ujjunkra málnát húzunk és gyors egymásutánban bekapkodjuk.)

1. Kozmetikusoknak smink továbbképzésre július 25-ig lehet jelentkezni. Modulok: esküvői smink, alkalmi smink, sminktanácsadás.

A továbbképzés ára modulonként 24.000 Ft.

2. Szombathelyről, Győrből és Zalaegerszegről várom még 1-1 sminkes-jelölt jelentkezését.

Igen, területenként csak 1 lányét.

Egy esküvő szervezésébe nem törhet bele a bicskám úgy, hogy immár 4 éve én is hétről hétre ebben a mozgócirkuszpittyparádéban veszek részt.

Virágost kellene keresni... gondolom így elég lazán, 2 és fél héttel a lakodárénk előtt. Annyi de annyi virágost láttam már dolgozni, felhívom a legkeresettebbet. Bemutatkozom elmondom ki vagyok és hogy mit szeretnék, mikor lesz a banzáj. Tehát 10 perc magyarázás után:

- ... és virágot szeretnék rendelni.

- Mikor?

- Most. Most meg szeretném rendelni.

- Aha. Esküvőre csokrot meg dobócsokrot, meg ILYENEK?

- Igen. Nos, akkor szeretném megrendelni a...

- Tőlem?

- Mindegy az nekem, hogy kitől, lehet az asszisztense is vagy bárki, csak rendelhessem mér meg azt a nyomorult virágot...

- Minek?

- MERT ESKÜVŐM LESZ.

- Kinek?

Nekem, wazze, nem értem, mit nem értesz, de eléééééééééééééééééég volt! Méééé szívod a vérem? Persze nem ezt mondtam, hanem hogy

- Nekem. Már említettem, hogy nekem, de semmi baj. Nos, akkor le tudom adni a rendelést?

- Nem dolgozom július 26-án, elutazunk előtte 4 nappal.

@grr%'++§%%!!!!! mondtam magamban, udvariasan elköszöntem, majd letettem a telefont. Aztén egy kis stresszoldó sétára indultam (titkos cél: a bazárikaraván-vircsaft-színű überpink körömlakk megvásárlása).

És ekkor belebotlottam.

A Tompa utcában, egy mexikói étterem mellett pici virágbolt: Vénuszpapucs névre hallgat (később megtudtam, ez vmi virág). Ízléses, rusztikus bútorokkal, egyszerű berendezéssel, és egy nagyon kedves lánnyal: üljek le, nézzem meg a katalógust, válasszuk ki, beszéljük meg. Sütött a nap, fényben úszott a kis bolt, finom rózsaillat volt, szárított virágok lógtak a levendulacsokrok mellett, apró, bimbós rózsák, pompázatos orchideák, általam soha nem látott költemények, csupa különleges színben. Olyan nyugalom szállt meg a "még egy kis zöldjét, celofánba, krepp ocsmánysággal a szélén" virágosok után, hogy az csak csuda. Helyből le is adtam a rendelést.

És nem létezik lehetetlen. Egy csöppnyi provance mexikó mellett a Tompa utcában. Jippijééééé:)

Úgy értem, a film egy C kategóriás sz@r, de a zene és Halle Berry rúzsai megérik azt a másfél óra agymosást. Az az igazi, eszméletlen, vadító, soha-sehova-nem-mered-feltenni vörös. Az a fajta, amit mindenkinek (pasikra nem vonatkozik!) ki kell próbálnia legalább egyszer az életben: egy pillanat alatt érted meg Marilyn Monroet, Madonnát és Scarletet az Elfújta a szél-ből.

(a képen látható csodaszépség a Chanel műve és Lover névre hallgat. Miaúúúúúúúúúúúúúú)

 Nem, a film semmi extrát nem akat mondani:

1. állítsuk meg a gaz, emberiséget tönkretevő kozmetikai cégeket, akik veszélyes cuccot dobnak piacra. Állítsuk...
2. aztán ott van a "vedd észre a benned megbúvó értékeket, és törj ki a hétköznapokból - legyél igazi szexis vadászbombázó". Hurrááááá! Egyértelműen macskamozgással mentem ki a konyhába megfordítani a padlizsánt és elmosogatni - szxis macskanőként... Képzelj el csíkos lennadrágban, egy Hello Kitty-s hajgumival a hajamban amint vonulok, miközben a kutyám "Anya megőrült. Ez már biztos."-fejjel bámul rám. Szerencse, hogy a háztetőn ugrálás és a bőrszerkó a méreteimnél fogva kilőve. Ha már itt tartunk 40-42-es méretű macskanő is van? Ugye?
3. teperd le a jóképű nyújorki hekust.  Csendben jegyzem meg, hogy a "hekus", "zsaru" és "zsernyák" szavaktól kockás kiütést kapok. Ugyanígy az amerikai filmek többi egyenmondat-gyöngyszemétől, úgy mint a "Hé, kölyök", a "Semmit sem értesz, Jack, pedig azt hittem, bízhatok benned" és a "Meg kell tudnom, ki vagyok és hova tartok"

...

Hmm. Szerintetek a szexis macskanő is leeszi magét néha barackkal blogírás közben?

dolgozom, hihetetlen módon el vagyok havazva és nyakig ülök egy szívemnek kedves projektben. Tervezek, ötletelek, kitalálok, tanítok, szépítek. Ezerrel pörgök. Figyelek, álmodozom, pontosítok és szöszmötölök. Jót akarok. Úgy néz ki, csodálatos, egyedülálló dolgot hozunk létre a szépségápolás-wellness területén. Amint lehet, beszámolok róla.

Kapom a maileket, hogy miről írjak Nektek, ígérem, teljesítem a kívánságokat.

(Kalocsai motívum - bogyók)

Oké, akkor a sokadik tévhit és egy tegnapi "reklamáció" - miszerint nem fáj annyira a masszázs, így tuti nem annyira hatékony-  után...pontosítsunk:

a cellulit masszázsnak nem az a lényege, hogy nekiessek a combodnak-fenekednek, mint bolond tehén a fiának, és kékre-zöldre csapdossam-gyúrjam. Miért is tenném, hisz ebben az esteben az izmaidat gyúrnám át, én pedig a bőrödre szeretnék hatni, azon belül is a bőröd 2. rétegére, az irha rétegre, hisz ott alakul ki a narancstelep.

Felületi simítással kezdünk, a bőröd felmelegszik, utána bemasszírozom a hatóanyagagot, majd egy hideg-meleg vasalóval megyek át rajta, hogy a bőröd magába tudja zárni az olajat. Utána kezdődik a tulajdonképpeni cellulit-masszázs, mely mindenképp erőteljes, de még olyan "pontjóérzés", viszont nagyon fájdalmas is tud lenni, ha már gyulladt a kötőszövet. Csajok, ha gyulladt a kötőszövet, mindenképp foglalkozni kell vele! (Amennyiben álló testhelyzetben nem látszik még a narancsbőr, úgy nem valószínű, hogy be van gyulladva. Kezelni így is kell/ajánlott, csak hála az égnek, nem fog annyira fájni.)

Mikor "törésről" beszélek, akkor a megkötött kollagén rostok feltörését említem, nem pedig az izmaid indokolatlan és fájdalmas abajgatását. Persze sok helyen csinálják még az "atomterminátor" típusú narancsbőr masszázst, (lelki szemeim előtt egy markos henteslegény jelenik meg, aki vígan a tenyerébe köp, összecsapja, majd egy "gyere babám" invitálással a masszázsasztalra mutat) ugyanúgy, mint ahogy rengeteg helyen a kozmetikustól még mindig "büdös és csípős" cuccokat várnak, mert az "biztos használ".

Nem bizarr?

nem találom fel a spanyolviaszt és ez a megjegyzésem sem lesz szalagcím: melegem van. Lázadok, szenvedek, látványosan nyűglődöm, folyik rólam a víz, tapad a bőröm és kb. egymilliószor zuhanyzom naponta. Májküldzsekszonként, napfénytől elzárva punnyadok amikor csak tehetem. (Külön volt egy elismerő szavam ahhoz, aki erőltette a szabadtéri fotózást...nem is kapott fagyit tőlem, ugye, főszerkesztők gyöngye?)

A legjobb azoknak, akik messze messze a zajos várostól, valami kriszálytiszta svájci tavacska partján ülnek (nekem nem kéne Svájc... beugrott Clooney és a Garda-tó), vagy valami napsütötte tangarparton egy hűsítő pálma alatt Eric Bana szolgálja fel a pinyakoládát, mielőtt elindul megmenteni Tróját... Álmomban természetesen így búcsúzik "Mindjárt jövök, Kicsim, csak egy no limit Texas Hold'em-mel eldöntjük, kié legyen Trója. Akhilleuszé vagy az enyém." (A gigantikus filmben Pitt volt Akhilleusz és Bana volt Hector. Köszi. Döntsd el, wazze, kinek drukkolsz. Hiába tudtam gimnázium első osztálya óta (akkor volt kötelező az Iliász), hogy ki fog nyerni, a hajamat befontam, mire lement az ominózus jelenet a filmben. Viszont álmomban a pókermeccs után éleben marad mindkettő. Mekkora mázli;))

Naaa, vissza a témához: meleg van, víz kell az arcnak. Fujkálós-hidratálós. Lehet Evian is, csilliárdokért, de rengeteg olyan méltán híres ásványvíz van itthon is, ami nagyon de nagyon jót tesz az arcbőrnek, sőt... hidd el, egy Kékkúti vagy Margitszigeti ásványvíz olyan hatóanyagokat tartalmaz, melyik istenien tonizálják a fakó, fáradt, vízért szomjazó bőrödet. Ha pedig gyulladásra, patikra hajlamos a bőröd, borogasd Csopaki vízzel, ennek enyhén szárító, gyulladáscsökkentő hatása van.

"Ha az ember az égbe emelkednék, s megismerné a világegyetem rendjét és a csillagok tündöklését - magányosan kietlennek találná ezt a csodálatos látványt. Igazi gyönyörűségére csak az szolgálna, a Földön valakivel megoszthatná a világ minden szépségét."

(Architász)