Ma reggel felkeltem, és a regeli mailek nézegetése közben bekapcsoltam a tévét és félfüllel hallgattam, hogy OnyutaJudit szerint meleg lesz, no meg a DamuRoland nem hajlandó a Hal a tortán-os mutatványáról beszélni, mikoris a hasbalőtt-lány-hatású sztriptíztáncosnő fenekéről nyalta a pálinkát, és hogy 6 kilós kisbaba született valahol a nagyvilágban. Aztán reklám. És valami furcsaság: egyre több és több cég, márka üznet az, hogy "Nem vagy egyedül", "Összeköt minket", no meg hogy "Nem vagy egyedül", "Van kihez tartoznod", "Van barátod". TÉNYLEG ennyire magányosak vagyunk ma itt Magyarországon? Ennyire baráttalan, kapcsolattalan, sivár és elszigeteét életet élünk? Többet vagyunk a virtuális világban, mint a barátainkkal?
Belegondoltam. Igen, rengeteg időt töltök a gép előtt, és igen, vannak virtuális kapcsolataim, sosem látott emberekkel, de...és ott a de. Hamburgerezések a talponállós-kolbászsütős-sültkrumplisnál, mozizások, borozás, beszélgetések és séták, vidámpark és koncert. Barátokkal, családdal. Mert nekem így kerek. Visszatérve: van barátom. Jaaa-jaaa, az van. Például a legújabb barátom ez a gyönyörűség: igzi csillogós vircsaft, borostyánszín álom, őszi kiegészítő, ennek megfelelően hangsúlyos, csillogós, szivecskés, kristályos...
Az új barátom. Fogalmam sincs, hol lehet kapni, de kiderítem.
