Minden, ami...

 Megy a Büdi táborba. Pénteken elviszem kutyakozmetikushoz (na azt nagyon szereti), ahol levágják a szőrét (ilyenkor mindig percenként ellenőrzi, hogy a nemzet aranyának számító kutyakuki megvan-e még vagy levágta a gonosz néni), szóval levégják a szőrét, kicibálják a füléből a pamacsot, lennyisszantják a körmeit és szépen meg is fürdetik.

Az illatos, bódítóan gyönyörű kutyámat aztán azzal a lendülettel kölcsön is adom egy hétvége erejéig. Óóóó, szuper helye lesz, ebben biztos vagyok, inkább a barátosnémért aggódom, hogy

• a kutya kieszi őt a vagyonából
• kitúrja az ágyából
• ellehetetleníti az életét

de... majdcsak meglesznek valahogy. Mi meg felmérünk, centizünk, járkálunk, variálunk, számolunk, szerkesztünk és álmodozuk. Átvettük az új lakás kulcsait.

 mitől jó egy szemceruza hegyező? Hogyan kell hegyezni a szemceruzát? Nos, a válaszok:

• ha a szükség úgy hozza, kézzel, baltával, bicskával, mindegy
• ha nem hozza úgy, akkor szemceruza hegyezővel (ez a civilizáltabb).

Kozmetikaival. Bizony ám. Ugyanis hiába hinnénk azt, hogy kijátszottuk a rendszert, a sima, iskolai ceruzahegyező sokkal de sokkal meredekebb szögben (még jó, hogy sminkes lettem, nem földmérő) hegyez, így sokkal több marad szabadon az értékes, puha ceruzabélből. És annak mi nem örülünk, de nem ám.

A rendes, aranyos szemceruza hegyező azonban mindig tűhegyesre formálja a cerka hegyét, de sokkal kisebb hegyet enged látszódni egyszerre, így nehezebben törik.

• igen, be lehet tenni előtte a fagyasztóba egy 3-5 percre
• és nem, nem tesz neki jót, ha ledobáljuk (kifejtem bővebben: a "neki" az mindkettőre vonatkozik, a cerkára és a hegyezőre egyaránt.

Még egy tanács (főleg ha színes szemcerkákat is használsz): mivel puha a ceruzabél,könnyen rátapad a pengére hegyezés közben, és rohadt idegesítő, mikor a zöld színű szemcerkád helyenként szürkés-feketés-lilás csíkot húz. Fogpiszkálóra tekert vattával lehet a legjobban kiturkászni a darabokat.

Ja, és nem kell vagyonokat költeni, tökéletesen jól működő szemceruza hegyezője van pl. az avonnak.

Néha azon gondolkodom, hogy a "soha többé" azt tényleg soha többé-e vagy csak mostanra szól. Hogy mit jelent az, hogy örökké, meg mindig, hogy ha valami elromlik az megjavítható-e, hogy honnan ismerjük fel, hogy miért és minek érdemes még esélyt adni, és mi az, amit el kell engedni.

Egy hétre? Egy hónapra? Egy évre? Örökre?

Drasztikusan, szinte duzzogva

 és soha többé meg nem ismerve, tudomást nem véve róla, vagy csak hagyni, hogy eltávolodjon?

Hagyni, hogy lassan, lassan egyre kisebb legyen, majd végül eltűnjön, mint egy papírcsónak a folyón...

Elengedni embereket, helyzeteket,

 vélt barátokat, élethelyzeteket, álmokat. 

Melyik fáj kevésbé? Akkor, ott, ha felégeted, vagy elengeded, látod távolodni, és utána mindörökké...? 

 a tegnap estémet (10h-tól) és a ma reggelemet (megbeszélés szerinti időpontig) szívesen elcserélem valakivel. Bárkivel. Azaz leginkább senkivel nem szeretnék ennyire kiszúrni... Ha csak egy esőfelhő volt Budapest felett, az tuti engem talált meg, igazi Sz(ar) F(os) U(ndorító) Ny(omorult) órákat produkálva a számomra.

Ilyenkor a túléléshez elengedhetetlen egy jóbarát, pár tábla csoki, és egy nagy alvás - bár ma reggelre se sokkal jobb a helyzet - átvágtak, na... Rá kell jöjjek, még mindig nem tudok üzletet kötni. Jah, kérem, mit sírok?! Megtanulhattam volna, hogy attól, hogy én egyenes vagyok, attól a másik fél még nem az. Korántsem. Nem törvényszerű, hogy valaki becsületes legyen...

Áááh, megyek, betolok egy csokis fánkot a rendszerbe.

és máris fúrunk, vésünk, falat bontunk (remélem egy fotózással egybekötve), majd glettelés, festés, burkolás, kialakítás, lakberendezés, otthonom az OBI, KIKA, IKEA, Praktiker, TTL, mindenegyéb, sálláálááá, költözünk. Addig pedig jöjjön a kaland, a móka és a kacagás, sebaj, Medve szereti az ilyet, és -velem ellentétben- jól bírja a stresszt.

... és a végén költözünk.Majd egyszer, hónapok múlva. Remélhetőleg még a magzatvíz elfolyása előtt:D

Egy szó, mint száz: SIKERÜÜÜÜÜÜÜÜÜLT!!!

Nem, nem akarok róla beszélni. Illetve de: egy kalap sz@r ez a paletta. Ha nagyon igyekszem, valamit elő tudok csiholni belőle, de semmi nagy katarzis, nincs húúú-haaaaaaa élmény. No mindegy, ezzel együtt rendeltem egy pigmantet is, az csodaszép élénkzöld (ki gondolta volna?), és az jó.

Mindenképp meg kell kaparintanom őket. A Coastal Scents-ről fogom rendelni, és igen, türelmes vagyok, jó lesz tegnapra is.

Ő a Grape Vine névre hallgat, és kék szemhez tudom elképzelni, sűrű, sötét szempillákkal.

Kicsit olyan hótündéres hatása lehet, halvány rózsaszín, vagy inkább csak vizesen csillogó szájfénnyel, szőke hajú, angyalarcú ördögöknek:)

Mondhatjuk, hogy idén már kicsit sok a lilából, de az igazság az, hogy a lila örök: szörkével is és -ami nekem újabban nagyon tetszik - vízzölddel is tökéletes, kifinomult... szóval hajrá!

Ő a második a sorban, és azt hiszem, különösebb magyarázat nem kell hozzá így Karácsony előtt: egyszerűen gyönyörű. leginkább barna szemhez tudom elképzelni, de vigyázat: ehhez csuklóból barnás-narancsos-bronzos-aranyos rúzst tenne fel az ember lánya, amivel két okból is vigyázni kell:

1. Nehogy a végén úgy nézz ki, mint Pocahontas

2. Csak az igazán fehér fogakhoz jók ezek a színek. Ha nem vakítóan fehér a fogad, egy ribizli vagy vörösbor színű rúzs sokkal jobb választás.

És ez???

A "miért?"- re a válasz nagyon egyszerű: semmi köze a téli sminkhez meg a télhez. Annyira harsogóan nyári, annyira kókuszos-ananászos koktél mellé való, és annyira élénken idézi fel a széptestű úszómester képét, hogy nem is kérdés:

KELL.

Egyébként -ha még nem mondtam volna- mindhárom gyönyörűség tus-zselé.

... minden elromlik. A laptopom megint rossz (igen, 2009-ben még előfordulhat az, hogy beadod a laptopot szervízbe, és miután újra elromlik, akkor derül ki, hogy PILLANATRAGASZTÓVAL "javították meg", és nem cserélték ki az alkatrészt), szóval a laptopom megint rossz, elromlott a kazán és tegnap óta a stúdióban kábé 12 fok van...

De sebaj, a felmentősereg (Medve) már intézi azt a nyomorult laptopot (ez a 9. alkalom, hogy visszaviszem), és hozott pumpát a gázkazán fogalmamsincsmibe.

Kénytelen leszek valami kis csecsebecsével enyhíteni a fájdalmam: bíbor és bordó selyemport szeretnék. Meg selymes éjkéket. Karácsonyi sminkeket szeretnék.

@R: mindigcsakadior:D:D

 Serdült Orsi ellátogatott a Pető Intézetbe. Mutatták a tévében, bizony ám! Cipót sütött a kislányokkal, segített a kisfiúknak az őszi munkában: tököt talicskáztak, fát fűrészeltek kisfűrésszel, és közben elmondta, hogy mennyire szereti a gyerekeket. A narrátor elmondta, hogy Orsi milyen sokszor jótékonykodik, a képernyőn boldogan énekeltek az értelmi és testi fogyatékos kisgyerekek. Nem volt giccses, nem volt sajnálkozó, jó, hogy ilyet is látunk a tévében.

De ami ezután történt, azt már tényleg csak az én szemem látta. Egy csodaszép szőke lány smink nélkül, egyszerű farmrnadrágban összeszedte a tányérokat. Nem újdonság ez, ezt teszi nap mint nap. Sajnos nem megy ki a tévé, nem mutatja, nem hatódunk meg tőle. Teszi a dolgát. Fejleszt, szeret, gondoz, ápol. Ott, a Petőben.

És ez a szép, szőke, mosolygós lány az én testvérem.

Nekem ő az igazi királynő. Nagyon büszke vagyok rá.

Büszke vagyok - mibőlleszacserebogár - ésmindenegyéb.

Fotó: Békési István - www.carcofoto.hu

Smink: Kovács Noémi

Modell: Lili

... és elkövettem azt a makrokozmikus hibát, hogy elmentem Medvével megmutatni egy érdeklődőnek.

Csak fél füllel hallgattam amit mond, sms-t írtam, bámultam ki az ablakon és azon gondolkodtam, hogy mi lesz az ebéd a nagyinál (gulyásleves - krumplis pogácsa).

Rendesen, szakszerűen, és -sajnos- meglehetős rutinnal sorolta fel a lakás paramétereit, majd elkezdte nyitogatni az ajtókat és

... ez a konyha. Egy gyönyörű kis parkra néz, természetesen a konyhabútor marad.

... itt van egy kis tároló, igen, erre rá lehet kötni a mosogatógépet és akkor nem a konyhában foglalja a helyet. A mosógépnek van külön hely a főrdőszobában.

... ez itt a mellékhelyiség. Karibi hangulatot próbáltam megjeleníteni, ezért a sötétkék - azúrkék kombo, és a ventillátor küllői napsárgára vannak festve. Mint a nap sugarai.

Wazzeeee, ez eddig nem tűnt föl. Igaz, abban a lakásban összesen 4-szer voltam életemben, és akkor mindig használtam a vécét (a kismama pisi nélkül olyan, mint a Baywatch David Hasselhoff nélkül), de hogy mindezt TUDATOSAN generált karibi hangulatban tettem... nos... ez nem tűnt fel.

Karibi budi, wazzeeeeeeeee... nem tudok többet írni róla. Szórekedést okozott.

nem nevettem annyit, mint a tegnapi fotózáson. Már nem tudom, hogy min vihogtunk egész álló nap a fotóssal meg a modellel, de olyanok voltunk, mint a hülyegyerekek - én horkantva(!) röhögtem (röfögtem, mint a malac). Náááádjon szíp volt.

A végére azért elfáradtunk, és az utolsó smink már sehogysenem sikerült - se ilyen, se olyan nem lett, nyűglődtünk, és a mézet is belefolyattam Kitti orrába (Hello, Kitti vagyok:D Muhaaaaaaaaaaaahaaaaaaaaaa), és törve bár, de megfogyva nem, a magánElvisemmel elhagytam az épületet.

No, képek majd valamikor, de jó lett, jó lett...

a mai nap örökrelegnemaranyosabb dolga: eltörött a kedvenc szemhéjfestékem. Egyszerűen imádtam. Ripityára törtem, ahogy vettem fel reggel a kardigánomat. Atomjaira hullott. Majd mikor sérült kis darabjait próbáltam összerendezni, hogy -ha másképp nem is,- por alakban használni tudjam, akkor az összegyűjtött kis mennyei manna kiesett a kezemből.

Ennél hétfőbben rég nem indult a hétfő. A szemfesték totális favorit volt (nem a nagy táskában volt, hanem a kis túlélőkészletemben, szóval valóban VIP helye volt), most pedig olyan árván és búslakodóan néz rám az üres tégely.

Kurv@ hétfő...:(

finomat ettem szombat este, hogy én magam sem hittem el. Elmentünk a Medvével a Metróba és (egy csomó más dolog mellett) vettünk két szelet lazacot.

Fogalmam sincs, miért kívántam meg, mikor utálom a halat (teljesen paradox módon a szusiért viszont ölni tudnék), de már a konyhából előkúszó illatok is roppant lelkesítőek voltak.

Kis konyha, kis gyertya, és egy kis vajon rozéra sütött lazac párolt zöldséggel és kapormártással... nincs olyan étterem és mesterszakács, akiért vagy amiért elcseréltem volna ezt a szombat esti csúcsvacsorát.

Kikapcsoltunk mindent. A telefonokat, a világot, az őszt és a nyüzsgést is: egy pillanatra nem gondoltam rá, hogy ezen a héten három, egész napos fotózás vár, és mellette még pár kisebb munka. Nem szerveztem, nem rendeztem, nem ügyintéztem.

Töltekeztem.

Nem mentünk étterembe, nem mentünk moziba, színházba, koncertre, nem voltam kisminkelve (bár ez mostanában nem újdonság). Csak ültünk a két lazacszelet fölött, ami akkor és ott teljesen romantikus és elsőrandis volt, és megállaptottuk, hogy jó így. Jó együtt. Még-már-megint-most-mindig-újra jó nekünk.

Apró ünnep volt a mindennapokban.

 Szóval minden elérhetőségem és fele királyságom (összegyűjtva, mert sok panaszos levél jött, hogy nem találják, elveszett, stb...)

• Tudod, mint a térképeken... Ön most itt áll:) Smink, smink, smink, subidubi, meg egy kis (egyre nagyobb) én:

www.goldenapple.blog.hu

• Minden, ami a terhességgel kapcsolatos (csupa vidám téma: ultrahang, hányás, székrekedés, kétségbeesés, terhesparák és érzelemgazdag lélektúlcsordulások, jejdejógyerekemlesz-eufória), az itt található:

www.almafa.blog.hu

• Van még egy ilyen keressük-kutatjuk blog is, őt is nagyon szeretem:

www.kincskeresok.blog.hu

• És van egy honlapom is, ez a

www.goldenapplestudio.hu

Ők az én kis kesze-kusza gyermekeim, jó böngészést meg miegymás!

... meg világválság. Már tudjuk, hogy nem világvége, de talán-lehet-valószínű, hogy néha meg kell húznunk a nadrágszíjat, ezzel együtt nem tudok elképzelni akkora világégést, hogy egy nő ne költsön a szépségére - kozmetikumokra.

Máris kezdem a listát, de egy kikötésem van: ne a "majdnem-olyan-jó" dolgokat keressük, ne azokat, amiket "ezen-az-áron-ennél-jobbat-nem-kapsz" polcra tennénk, hanem azokat gyűjtsük ki, amiről elmondhatjuk, hogy hála istennek, hogy ennyibe kerül - sokkal többet is kiadnánk érte.

A limit szigorúan 1000 Ft.

Carmex - (DM). Isteni, kámforos, ajakpuhítós, egy picit duzzasztós, a téli kicserepesedett száj örök barátja. Én a tubusosat tartom a legpraktikusabbnak, pláne ebben a bacis-vírusos szezonban, mert az odáig oké, hogy sminkesként ecsettel nyúlok bele, de a metrón utazva nem hiszem, hogy előszeded a kis mókusszőr ecsetkét, hanem sokkal valószínűbb, hogy belekotorsz ujjbeggyel. Azt meg most nem kéne. Elvileg vanília illata van - ezt nem annyira érezni szerintem, nekem inkább a mentolos-kámforos illat ugrik be elsőre. Mióta nemcsak a sminkes boltban lehet kapni, jelentősen csökkent az ára...

Szemcerka - itt egyből két favoritom is van. Az egyik a DM-es S-he Stylezone satírgumis végű szemcerkája (olyan, mintha egy ferde radír lenne a végén): jól satírozható, szépen faragható, pont jó a keménysége - felső kontúrhoz és füstös szemek alapjának tökéletes, mert aaaaaaaannyira viszont nem kenődik, hogy nehéz legyen vele bánni.

Érdekes, hogy a másik nagy favorit (Miss Sporty - Mini Me Eyeliner) puha, ezzel együtt elég sokáig ottmarad a vízvonalon (a szem alsó, belső pereme), és a biztosabb kezűeknek igazi black/black alap a füstös szemekhez. Annyira puha, hogy ferde ecsettel simán alakítható a friss kontúrvonal, így egészen tusos hatást is el lehet vele érni...

Alapoztam (alaposan, aprólékosan, árnyékolósan), majd fixáltam púderrel.

Fekete kontúr, füstszürke szemfesték, belülre egy kis gyöngyházas galambszürke, majd több tonnányi szempillafesték került a szememre. Arcpír, szájfény... és már majdnem tökéletes volt.

Majdnem. Ekkor azonban bevetettem a szuperbombázót/nehéztüzérséget/titkos fegyvert:

ArtDeco Glam Stars Liquid Eyeliner, méghozzá ezüst színben, és hát... na... ! elégedett voltam.

Közvetlen a szempillák tövébe, rá a feketére, vékonyan, diszkréten. Nem folyik, nem ragad, nem pereg, csodaszépen megmarad a helyén, és akármerre mozgattam a szemem, mindig becsillant. Olyan hatást lehet vele elérni, mintha csillogna-ragyogna a szemed.

Jájj, de szíp voltam! Kép nem készült (sajna, most tényleg sajna), de a képen amit csatolok, lehet látni, hogy a hölgyike szempilláinak tövében ugyanez a mímelt csillagpor van, és hát nagyon ragyogó az összhatás!

A buliról: majdnem megfagytunk, de a kaja nem volt rossz. A legislegjobb a magvakkal szórt birsalmasajt volt, az pedig -ha jól emlékszem- rajta sem volt az étlapon. Ja, és a krumpligombóc is nagyon finike volt, úgyhogy most a kincskeresőkön (www.kincskeresok.blog.hu) nagy krumpligombóc recept versenyt fogok hirdetni ám...)

de ezt fogom ma enni:

Kemencében sült, érlelt alma pálinkával locsolt bőrös malacnak színe-java

Pirított, sütőtökös burgonyagombóccal, balzsamecetes - petrezselymes céklával

Kökény pálinkával ízesített, vargányagombás vadragu zöldfűszeres knédlivel

Agyagedényben főtt toroskáposzta

Mákos és diós parasztkifli, Szilvalekváros bukta

Gyümölcssaláta, sült gesztenye

A babona szerint a hetediket nem veheted meg és nem is kérheted ajándékba. Várnod kell rá, vágynod kell rá, és ő majd megtalál - ha akar.

Hogy hogyan és mikor jut el hozzád, azt nem tudhatod. Nincs más dolgod, mint várni és várni - egy dolog azonban biztos: ő majd tudja, hogy mikor jön.

Nekem tegnap jött a hetedik elefánt. A hatodikat másfél éve vettem magamnak, és pontosan tudtam, hogy a hetedik már nem az én hatásköröm. Tegnap egy kis piros papírzacskóban megérkezett hozzám - hála egy nagyon kedves vendégemnek.

Szerencse fel!

... mert már semmilyen ruha nem jön rám

... mert nagyon vágytam egy krémes rúzsra

... mert végérvényesen ősz lett (rezes falevelekkel jobban tetszett, mint így, borongós esővel)

... mert belebotlottam, és sivalkodott, hogy "Ági, Ági, vegyél meg, vigyél haza" - és én nem szeretek csalódást okozni

... mert csak.

YSL - Rouge Volupté - Beige Ultime. Hát nem szép?

az itthon lévő (majdnem) összes laptop és asztali számítógép. Köhögnek, göthösek, melegednek, lefagynak, göthösek, újra kell telepíteni. Teljesen el vagyok keseredve...

Mindenki göthös. H1N1, oltás, egyre több ember jár maszkban (értem én, de olyan furi nekem ez), és a gyógyszertáros szerint rekordokat döntöget a multivitamin piac, meg a homeopátiás szerek, és az ember már tényleg azt sem tudja, mi lenne a jó.

A gépek esetében egyértelmű: javítani. De nálunk, embereknél annyira nehéz a kérdés: oltani vagy nem oltani?

Teljesen észrevétlenül múlt el a nyár, és mire eljutott a tudatomig, hogy le kell engedni a gumikacsát, már ősz is lett. Pontosabban ősz közepe lassan... 

Igazi szép, meleg színekkel teli és egy meleg pulcsival elviselhető, sárguló leveles, gesztenyegyűjtős ősz. Olyan régi, általános iskolás, piros kocka iskolatáskás, indiánszínű, amibe lassan majd bekúszik az elmaradhatatlan sült alma és az ázott avar illata. 

Eszembe jut, hogy milyen illat volt régen az osztályban, mikor hatalmas platánlevelekről kellett temperával lenyomatot készíteni, vagy mikor technika órán gesztenyemanót csináltunk, meg gesztenyesünit fogpiszkáló tüskékkel.

Előttem van az iskolai folyosó, a tízórai, a szalvéta (bár mindig csak a többi gyereknek volt szalvétás uzsija - az én anyukám modern volt, bibibí, és alufóliába csomagolta a kajámat. Nem is voltak piros kockás cafatkák rajta!) és a poharas tej, a tornazsák átható gumiszaga és a frissen faragott színes ceruzakészlet illata. A régi, gumis, ceruzákat egyenként bedugós tolltartók... És mindig rendet raktunk benne, ha véletlenül grafitos lett az alja, kiradíroztuk. 

Imádtam, mikor év elején még fényes volt a könyveken a nejlon borítás. Szerettem a váltócipőmet, és emlékszem a sok elkallódott fél pár kesztyűre az osztályban...

Meg a titok-, osztály-, és barátságfüzetek... Rémlik?

Ps. a bejegyzés után egy órával: Drágáim, véghezvittem a fene nagy kismama hormontúltengésemben és a ragyogó ősz hatására a "milyen lehet kockás takaróba bújni és tejes teát iszogatni?" projektet.

Jelentem:

1. jéggé fagyott tappancsokat kockás plédbe bújtatni jóóóó
2. a tejes tea okádék. Én nem is értem: én rontottam el valamit? Szóval elmúlt a nagy kultúrsokk, megyek nutellát enni. És egy mozdulattal kiöntöm a budiba a tejes teát.

az események... Zsong a fejem, ötletelek, ötletelünk, és ami a leginkább elképesztő: az ötletek meg is valósulnak.

Azt hiszem szerencsés vagyok: igen, vannak olyan emberek (nagyon kevesen, de vannak), akikkel tisztességesen, egymást inspirálva lehet együtt dolgozni. Tudod, ez az az érzés, amikor zubog a vér az ereidben, gyorsabban veszed a levegőt, egymás szavába vágva mondjátok-mondjátok, és szinte hangosan tapsikoltok az örömtől, hogy fél szavakból is érti a másik, hogy mi a pálya.

És hogy mindehhez még egy vödörnyi tejeskávé is társul - nos, az már maga a mennyország. (Az már nem annyira, hogy újabban a vérnyomásom 89/60... állítólag ez normális, nem kell megijedni. Ja. Normális, csak sz@r; olyan, mintha egész nap másnapos lennék. No sebaj.)

Egy szó, mint száz: tök izgalmas időszak áll előttem (jippijééé). Ha ennek az eufórikus állapotnak csak a felét érzi a gyerek, olyan boldogságszinttel jön majd a világra, hoy ha tamagocsi lenne, 90 évig nem kellene feltölteni.