Néha azon gondolkodom, hogy a "soha többé" azt tényleg soha többé-e vagy csak mostanra szól. Hogy mit jelent az, hogy örökké, meg mindig, hogy ha valami elromlik az megjavítható-e, hogy honnan ismerjük fel, hogy miért és minek érdemes még esélyt adni, és mi az, amit el kell engedni.
Egy hétre? Egy hónapra? Egy évre? Örökre?
Drasztikusan, szinte duzzogva
és soha többé meg nem ismerve, tudomást nem véve róla, vagy csak hagyni, hogy eltávolodjon?
Hagyni, hogy lassan, lassan egyre kisebb legyen, majd végül eltűnjön, mint egy papírcsónak a folyón...
Elengedni embereket, helyzeteket,
vélt barátokat, élethelyzeteket, álmokat.
Melyik fáj kevésbé? Akkor, ott, ha felégeted, vagy elengeded, látod távolodni, és utána mindörökké...?
