Minden, ami...

nagyon meg fogsz lepődni, ha ma Bálint-nappal kapcsolatos lesz a posztom? Medve mondjuk ellenes, mondhatnám őgy is hogy anti. Zsigerből ellenzi a "valentinnapozást" szerinte egész évben ki lehet mutatni a szeretetünket (mentségére szóljon, meg is teszi). Ezzel mélységesen egyet kell értsek, mégis zokog a lelkem, mikor sors-és kartársnők gyönyörű fülbevalókkal lejtenek február 15-én. Nemvagyokirígykutya-nemvagyokirígykutya.

Na sebaj. Egy internetes felmérés szerint a nők a közös fürdőzést-zuhanyzást tartják a legromantikusabb és legerotikusabb dolgok egyikének.

A férfiak véleménye ugyanerről (szintén a netes kérdezősködés alapján): "Rettenet. Állunk kockára fagyva a kád/zuhanyzó sarkában, hisz abból a nyomorult zuhanyrózsából egyszerre úgyis csak egy emberre folyik a víz. Nem férünk el normálisan ketten a kádban, ráadásul buzis zenét kell hallgatni olajos-habos-illatos nyunyában, és még meccset sem lehet nézni."


Konszenzus? Kishajók. Gumikacsák. Buborékfújó. Tengeri csata. Kalózok. Mindegy, csak játszhasson.
Ha viszont fürdő, akkor aromaterápia: 10 csepp grapefruit, 5 csepp cédrus és 10 csepp narancs. Olyan napsugaras boldogság illata lesz a víznek.

Aztán persze -miután beleszokott a jóba- előkerülhetnek a mécsesek...és folytathatjátok a játékot:)

Ha meg kéne határoznod a szeretetet, az egyetlen szó, amely méltókeppen kifejezné mindazt, ami benne foglaltatik, az "élet" lenne.

A szeretet maga az élet a maga teljességében. Ha elmulasztod a szeretetet, elmulasztod az életet. Ne tedd!

 

Leo Bruscaglia

 Bájos. Nincs rá jobb szó.



























    Lassan szezon lesz, kezdenek jönni a lányok próbasminkre (a lyányok, a lyányok, a lyányok angyalok...). Jönnek, kipirult arccal, fodros-habos ruhák képeivel, fátylakkal, kesztyűkkel, masnikkal és csipkékkel, csokrok képével, csillogó gyűrűkkel, nagy vágyakkal...és tervezzük a sminket.

    Persze demokratikus vagyok...hát...úgy nagyjából. Elmondja mit szeretne, elmondom mit lehet, közben már dolgozna a kezem, jár az agyam, már látom magam előtt egyben a ruhát, az arcot, a csokrot, a fátylat...És a végén úgyis azt sminkelem, amit gondolok. Ez mindig beválik.

    Csupa báj, aprócska, törékeny, őzikeszemű menyasszonyom volt tegnap, egyenes ruhában, masnival. Mindig mosolyog, halkszavú, de nagyon bájos. Igen, ez a jó szó rá. Lehetne belőle szuperdívát festeni (mindent lehet, csak akarni kell), de miért is tennénk? Rontsuk el az összhatást? Inkább egy tusvonalat kap, és számtalan tincses műszempillát. Hatalmas, csodálkozó szemei lettek. Gyönyörű lesz - a Kedves el lesz ragadtatva. Nézi magát a tükörben és bólint. Igen.

    Nos, elég bizarr a gondolat, ahogy szívszerelmünk nyomul a fürdőszobában, pamacsol, keni, satírozza...hova is tettük, Drágám, a fekete szemceruzánkat? Na neee...ugye nem gondoltad, hogy erről van szó?
    Viszont...kelt már föl fontos tárgyalás reggelén a teremtés koronája is szarvnyi pattanással a homlokán. Az a dudorodó, fujj-de-undi-bleeee fajta, nézegeti a tükürben, próbál úgy tenni, mintha nem zavarná, de valójában majd' megőrül. Hisz a pattanás az pattanás, ő meg ugyebár maga a megtestesült business-look elegancia.
    A gond orvosolható. Egy erősen fedő bőrszínű korrektor, csak egy aprócska pötty, még csak nem is ecsettel, hanem ujjbeggyel, és voilá: az arc pattanástalan, kisimult, Ő újra a nagyvárosi dzsungel császára.
    Haladóknak a kétoldalú korrektort javaslom, tudod, amelyiknek egyik fele zöld, a másik bézs. Őméltóságát meg lehet etetni azzal, hogy a zöld korrektor leszárítja (ismételgessük a "hatékonyan" szót) a bézs meg eltűnteti ("nyomtalanul", "gyorsan") az ellenséget. A művelet közben sose mondjuk ki a dévid-bekem, maezmár-nemnagyszám, trendi, nemgáz kifejezéseket. SOHA.
    Hasznos tudnivaló a zöld korrektorról: nem csupán azért zöld, hogy színkód alapján elindítsa az agyunkban a zöld - bizti gyulladáscsökkentő gondolatszálat (bár ha nagyon tuti a cucc, akkor teafaolajat raknak bele, az meg jól kinyírja a bacikat).
    A zöld a vörös komplementer színe, a színkörben (a tudoményos megközelítés lehengerlően hat rájuk). A legegyszerőbb sematikus színkört tettem fel könnyítésképp, nézd meg, pont szemben helyezkednek el a körön, így kiválóan semlegesítik egymást. Piros pattánást bézs korrektorral sok rétegben is csak tompítani lehet, viszont egy réteg zöld - egy réteg bézzsel csodát művelhetünk.

Hálás lesz érte, még ha nem is mondja.

Hogy pont én ne tudnám? Naná, hogy tudom!- mondtam teljesen felháborodva tegnap a telefonba.

Van rengeteg dolog, amiről fogalmam sincs. Nem tudok kereket cserélni a kocsimon, nem tudom megjegyezni, hogy Medve hova szeretné az egykaros-csapos-mittudoménmilyen vízórát. Nem tudok deriválni és még kevésbé tudok villanyt szerelni.
Őszintén bevallom, hogy fogalmam sincs arról, hogy miért fagy le a számítógép és mit lehetne tenni, hogy újra működjön (én megsimizem a gépházat és szépen beszélek vele: Légyszi-légyszi kapcsolódj be kérlek…)
Van, hogy nem tudok parkolni és előfordul, hogy bambán meredek valami gazdasági elemzésre.

Na de azt, hogy tegnap a FÓKUSZ-ban a nagy rúzsteszten melyik szájkence bizonyult a legtartósabbnak, azt PONT tudom. Három rúzst teszteltek, egyet az alacsony, egyet a közepes és egyet a kifejezetten drága árkategóriából. Konditerembe mentek vele, izzadtak, majd hamburgert ettek, csókolóztak, ittak pohárból és törölték szalvétával. A középső árkategóriás bizonyult a legtartósabbnak. Hiába takarták le márkát matricával, az alakjáról felismerem (100 méterről, hátszélben is). Jöttek a mailek, a privát üzenetek, sőt, egy barátnőm még telefonon is felhívott, hogy melyik volt ez a csodarúzs (nem mintha ez lenne élete leganagyobb problémája, de… lássuk be, igen. Abban a pillanatban ez volt élete legnagyobb problémája. Kövezzük meg érte.)

Szóval a műsort egészen véletlenül néztem, de milyen szerencse, hogy pont bekapcsoltam a tévét! Dundika esküvője és az aktuális sztárpletykák között ismét rá kellett jönnöm, hogy az élet TELJESEN hasznavehetetlen témáiban verhetetlen vagyok.

A Max Factor Lipfinity nevű csodájáról van szó: tényleg brutális. Kábé hárommilliárd színben van (az én kedvenceim az Angelic, a Bare és a Spiritual), és csak olajos lemosóval jön le.

Pasik. Lehetetlenek.

"Szeretek a maximumon élni! A reggeli frissesség egész nap elkísér! Hatékonyan! Villámgyorsan! A fáradtság nyomait elmossa és újra energiától telve…"

Na ezek azok a mondatok (maszlag), amivel rá lehet venni a pasikat a bőrápolásra. Tudom, hogy egyre gyakrabban olvasunk cikkeket arról, hogy a férfiak is járnak kozmetikába, de lássuk be, ez még mindig nem olyan gyakori, mint mikor egy nő tipeg be egy arcmassázsra.

A férfismink egy külön téma, arról még fogunk beszélni. Elöljáróban annyit, hogy nem a szempilla pödörítéséről és szájfényről beszélek, de egy hatalmas, "fúúj-de-undi" pattanás bőrszínű korrektorral való elfedése szerintem nem gáz.

Hol hagytuk abba? Bőrápolás.

A lényeg ugyanaz lenne: tisztítani, tonizálni, hirdatálni, néha radírozni, táplálni (a borotválkozás miatt nagyon fontos) – de lássuk be, a legjobb esetben is csak valami after shave balm-ig jut el életünk szerelme. (Az enyém nem, az terrorban van tartva, de ez egy másik kérdés.)

Első lépésként állapítsd meg, milyen a bőre, mennyire erős az arcszőre, ehhez kell alakítani a piperéjét.

Kezdjük a lemosással: a legegyszerűbb, ha valami habzó arclemosót nézel neki, azzal nincs macera. (Hihi, a Medve nagymamája is ezt szokta mondani: azért gyúr egy rétest, ha sütire vágyunk, mert az gyorsan megvan, azzal nincs baj, pikk-pakk megvan.)

Radírozás. Na ezt már általában nem tudja befogadni az agyuk. A tuti mondat: „Kicsim, újrafényeztetnéd a kocsid úgy, hogy nem csiszoltatod le alóla a régi festékréteget? Ugye nem...”

Folyt. köv.

ezt a jó kis sminkes-masszázsos blogot ezzel a recepttel. Harcoljunk a narancsbőr, a kilók, a petyhüdtség, a..., a...., bla-bla, igen, tudjuk, de ez nagyon finom. NAGYON!

Kell bele:
12 deka liszt
12 deka cukor
8 deka margarin
2 tojás
1 vaníliáscukor
1/2 sütőpor
1/2 kg mascarpone
1 tábla csoki
1 pohár joghurt

Összekever, vajazott formába önt, tetejére még egy tábla fehér csokit összetörtem, és a sütőben 20-25 perc kell neki.

És majd holnaptól újra harcolunk a narancsbőr, a kilók, a...

Van egy nagyon kedves barátom. Félelmetesen okos a pasas, imádnivaló figura, a legnagyobb élettapasztalattal bír, amit valaha láttam. Fölöslegesen nem beszél – ezt a kijelentésemet még furcsábbá teszi az a tény, hogy igazából mindig beszél. De Attila sokakkal ellentétben nem csak beszél: MOND is valamit.

Az egyik (szokás szerint éjjelbe nyúló) világmegváltós beszélgetésünk során mesélt egy könyvről, amit olvasott.

Két férfi ül a pályaudvaron, a peronok végénél, és beszélgetnek, fontos dolgokról, semmiségekről, magasztosan, nevetgélve…összevissza, nemislények, ahogyjön. A pályaudvaron egymás után futnak be a vonatok, állnak meg a vágányok végénél, majd indulnak a nagyvilágba, és…és sosem üres az állomás. Újabb és újabb vonatok jönnek, mindig takarják egymát. Akkor látod meg az újabbat, mikor az előtte lévő már kirepült a nagyvilágba és mire az is nekiindul, már sok-sok szerelvény érkezik elé és mögé. Vonat vonatot takar. Ilyen egy barátság is. Ilyen egy beszálgetás is. Megunhatatlan, csak félbe-, de abba nem hagyható, egyre sokrétűbb és nagyon messzi tájakra visz.

Tegnap virágot és nagyon lélekmelegítő beszélgetést kaptam az egyik teljesen vadiúj, még-sosem-láttuk-egymást vendégemtől. A virágot azért, mert pár percet késett, a beszélgetést azért, mert jó volt, hogy találkoztunk. Érdekes ez – én masszíroztam, és mégis ő töltött fel engem: mosolygós, életvidám, kedves és nagyon emberi embr volt ebben a nagy kusza, szürke rohanásban. Pihenni jött és én pihentem.

Hazafele még beugrottam a Medvének csirkecombért, majd leparkoltam és elindultam a Körúton. Egy csokor rózsaszín tulipán, halványrózsa szalaggal átkötve - egy szösszenetnyi tavasz, mondta ő. Én csak baktattam hazafelé, kezemben a masszázstáska és a csirkecomb. Sütütt a nap. És én nagyon boldog voltam.

Jönnek a nagy téli leárazások, a tavaszváró akciók, úgyhogy gondoltam én sem lóghatok ki a sorból, valamit villantani kell.

Hölgyeim, íme a potenciális Valentin-napi ajándék, vagy barátnőnek/tesónak/anyukának szóló meglepi:

Az 5 alkalmas cellulitmasszázs akciós ára (februér végéig) 10.000 Ft, ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy csak 4 alkalomért kell fizetni.

Azt még hozzá kell tegyem, hogy az én édes smink-masszázs kuckóm Budapest belvárosában van, úgyhogy ha mondjuk Nagykanizsán vagy Nyírbátorban élsz, akkor nehezebb lesz megoldani a „munka után beugrok egy masszázsra” projektet. Sajnos.

Névnapom volt, Medve pedig elutazott. Csapatépít vagy mi a fene, jó messze tőlem (és a 90 napos diétámtól. Ultrahorror!!!). Már pont rettenetesen kezdtem sajnálni magam, hogy nem is szeret, meg nem is gondol rám, meg fel sem köszönt, mikor jött egy sms. Ahhoz, hogy teljes legyen a kép, el kell mondanom, hogy mostanában kalandfilmeket nézünk (Nemzet aranya 1-2.), amolyan modern Indiana Jones, titkos alagutak, hihetetlen műkincsek, évszázados titkok, ha odateszem az ősi inka bigyót - kinyílik a titkos ajtó ésatöbbi ésatöbbi, gondolom vágjátok a stílust.

Szóval az sms:

"Boldog Névnapot Nyuszkóságos! Galéria, bal szekrény, Operák könyve, óvatosan vedd ki, mögötte."

Simán olimpiai csúcsot döntöttem lépcsőmászásból. Megkerestem az ominózus könyvet, kihúztam, és egy cserép volt ott, tele zöld pihetollal, mintha fű lenne benne vagy levélkék. És a Chanel Shanghai Red körömlakkja (fogalmam sincs, honnan jött az ötlet neki, de nagyon eltalálta).
A Templomosok, Inkák, Rózsalovagok, Szabadkőművesek összes kincse kutyafüle ehhez képest.

hogy milyen amorf képződményeket tudnak rúzsecset néven forgalomba hozni (nem, valóban nem ez a legnagyobb problémám, de nem hinném, hogy ezt a bejegyzést itt bárki sérelmezné, a világot majd valahol máshol és máskor váltom meg:)).

Vissza a rúzsecsethez. Félreértés ne essék, láttam márkásból is szörnyű darabokat nagyon drágán, melyek legalább annyira voltak alkalmasak a kontúrvonal megalkotására és a száj sminkelésére, mint az Ápiszos "Nebuló" márkájú általános iskolás rajzdobozba való ecset - azaz semennyire.

Viszont láttam megfizethetőből olyat, amelyik hibátlan:

• tűhegyes a vége (a rúzs saját színével tudsz így kontúrozni is)
• tömött (nem 3 szál árválkodik egy műanyag csoffadék végén)
• puha, de mégis van tartása
• van egy éle és egy lapos fele (élessel kontúroz, lapossal kitölt)
• praktikus, ha összecsukható, nem pedig olyan kitolhatós fajta: az összecsukhatós kupakját általában a végéhez lehet illeszteni, így hosszabb nyelet kapsz és szebb ívű vonalat tudsz húzni, továbbá ha kész vagy, ráteszed a kupakot, ami fixen megvédi az ecseted és a táskád. A kitolhatós fajta (aminek olyan pöcök van az oldalán) nálam nem nyert: addig matatok a táskámban, míg valahogy ki nem tolom és akkor a Jézuskától a géppuskáig minden tiszta rúzs lesz - a pénztárca, a kulcs, a toll, a szájfény, a zsepi, a kulcs, a pótszájfény, a notesz, a vészszájfény... Brrrr!!!

Mert ugye mi a sok és mi a kevés? Mi a szenvedély és mi a hivatás? Mi a használható és mi a felesleges? És egyáltalán...
Nem titok: a smink nekem olyan, mint Gombóc Artúrnak a csokoládé.
Szeretem a színeset, az átlátszót, a feketét, a csillámot, a lágyat, a krémeset, az ecseteset, a gyümölcsöset, a tégelyeset, a tubusosat, a  visszafogottat, a dívásat, a praktikusat és az impozánsat, a gyerekeset és a klasszikusat, a natúrt és a feltűnőt...

Drága szerelmem ma azt mondta nekem: "Nyuszkó, ha meg kellene menteni téged és én egy bernáthegyi lennék, rum helyett sminkszerek lennének a kis hordóban a nyakamon."
Azt hiszem, valóban felfogta, kit vesz feleségül.

Még a rendszerváltás előtt éveket éltem Szentpéterváron. Hogy kerültem oda? Kislány voltam, Apu ott tanult, így ment az egész család.
Rengeteg dolog maradt meg az emlékeimben: a jellegzetes (vanília?)fagyi, a (meglehetősen ritkán kapható) cukorkák színes papírjai, a téli fenyőünnep, az iskolában kötelező egyenruha (barna, fekete köténnyel), a nemzeti "Nupágágyí" (ha nem érted, akkor túl fiatal vagy), a fa játszótéri játékok, a tea, a fekete kenyér, a hatalmas kucsmák, a kis orosz barátnőim akkora masnival a fejükön, mint valami hagymakupola (erre mondanánk manapság, hogy "a divat áldozata":))


Élénk emlék még az üveges tej, a furcsa lyukasztók a villamoson, Kiril nevű osztálytársam (nagymenő volt, tudta, hogy kell a Krasznaja Moszkvaból a szeszt kinyerni - sajna a családjának már nem volt pénze vodkára)  és a metró.

Gyönyörű, csodaszép, varázslatos, mesevilág metrója van Leningrádnak (oppárdon; Szentpétervárnak), olyan, mint egy elvarázsolt kastély.

Persze, van Ermitázs is, amely egyike a leggazdagabb képtáraknak, vannak hagymakupolás gyönyörűségek, mindenféle műemlékek, ott a Néva-folyó a felnyitható híddal...
de a metró valami felülmúlhatatlan.
Ha ott jársz, feltétlen metrózz egyet!

Szolgálati közlemény!

Korrumpálhatók/megvesztegethetők ide! :)
Ha tudod, hogy kell hátteret cserélni a blogon, meg fejlécet, meg miegymás és szívesen segítenél nekem, akkor szólj, mert én rettentő béna vagyok ehhez. Cserébe vendégem vagy egy sminkre vagy egy masszázsra.
Köszi

Éljen a világ, de főleg a lezárt félévem. Nincs több vizsga!

Sajna így vége

• az önsajnálatnak (én szegény, szerencsétlen hős mártír)
  
• a táblaszám elfogyasztott "Ó-csak-az-agyműködés-serkentése-miatt" csokiknak
• a "Nyuszkóságos, Te ne csinálj semmit, csak tanulj"-nak (életem értelme takarított, mosott, főzött - nem vicc: rántott sajt, paprikába töltött körözött, kaszinótojás. Az utóbbit leszámítva mindenk s.k.)

Méltó lezárásként lövök magamnak egy Bourjois Lilas d'Or pirosítót.






P.S.: Most jöttem meg a vásárlásból. Deborah lett, nem Bourjois, és a RosaPesca. Álomszép, halvány rózsa-barack, pici csillámmal.

pont sminkben sosem voltam renitens. Volt rézvörös, piros, szőke, rózsaszín, csokibarna az eredetileg sötétszőke hajam. Volt fekete bakancsom és rózsaszín, egérkés felsőm (a Benettonban lehetett kapni, nagyon nagy szám volt az akkor, lehet, hogy még tudjátok is,miről beszélek).

De nem, sminkben nem lázadtam – bár mindig sminkeltem magam: iskolába is, bulikba is és hát persze, a lányvécében adtuk egymásnak a tanácsokat, no meg a szombati buli előtti beauty-szeánszon. Hozzávalók: klasszikus, zöld arcmaszk (olyan felső hámréteg lehúzós), szemöldökcsipesz (jáááááááájjjj), ruhák tömkelege, no meg a KINCSEK. Kiborítottuk a féltve őrizgetett sminkszereket és sminkeltünk a Nagy Esti Bulira. (Nézd csak, ha így húzod ki a szemed, hihetetlenül nagy lesz, esssküszöm!)

 

Ma sincs másképp. Akkor is és ma is láttam/látok tinismink kategóriában retteneteket.

 

1. A fekete szemceruza, vastagon, körbe, szem alá (tesiórától elmosódva, persze), lehetőleg hullasápadt bőrhöz (erről még majd később). Lányok! Vízálló szemceruza! Abból is a faragható, hegyesre faragottan és közvetlen a szempillák tövébe húzd a vonalat, mert nagyon ronda, mikor van ott még egy üres sáv.
2. Hófehér, sápadt alapozó. Legalább olyan csúnya, mint a 3 árnyalattal sötétebb verzió. Azért van a teszter, hogy kipróbáld! Akkor jó, ha a homlokodon, az arcod almácskáin (ahogy mosolyogsz előreugrik) és az állcsontnál is természetesnek hat.
3. Arc. Ha emos vagy és nem nőtted ki, mire sminkelhető életszakaszodba lépsz (no comment…vagy No Thanx, hö, ma ismét vicckuckóban aludtam), akkor is tegyél fel kééérlek egy icipici pírt az arcodra, csak olyan halvány barackosat. A kiszemet emoJani így is látja majd a törődést, hogy mennyire lázadó vagy (hidd el, a pasik nem mondják meg, ha van rajtad egy kis életet adó pír, azt viszont észreveszik, ha SZÉP az arcod). A pici pírral viszont emberszabású marad az (egyébként bájos) pofid.
4. Világoskék/fehér fényes-krémes szemfesték. Felejtsd el. Erről nincs mit mondanom többet.
5. Fekete rúzs.Meg fogsz lepődni azon, amit mondok: ha a stílus azt kívénja, lehet. Buliba. De csak akkor, ha majd ha úgy tudsz kontúrozni, szájformát korrigálni, ecsettel kitölteni, hogy az szép legyen, ne pedig elmaszatolt csoki.

 

Egyelőre ennyi. Mindenképp folyt.köv.

A következő jelenet úgy fél éve zajlott le. Én (istenkirálynődívaként, talpig csiniben, haj, smink és már egy-két évvel 25 fölött) állok a parkolóautomatánál. Mellém egy 30 év körüli, roppant elegáns pasas lép, öltöny, nyakkendő, szép ing, és széles vigyorral és azt mondja: "Helószia, föltudszváltani egyötszázast?"

Nem tudom miért, pedig nem hittem volna soha, hogy így lesz, de az agyam egy pontján egyetlen mondat villogott a kristálytisztán, neonpinkben: "Helószia, mikorőriztünk együttlibát?”

Protokollos előképzettségemtől függetlenül szerintem nemigen vagyok az a „karót nyeltem” típus, de azt vettem észre, minél idősebb leszek ( bár még vagy 10 évig úgyis 25-öt fogok mondani, de pssszzzt!), annál jobban zavar ez a nagy tegeződés. Nőből vagyok. Majd én eldöntöm, akarok-e tegeződni, hogy mikor akarok tegeződni és hogy kivel akarok tegeződni. Csodálatos lehetősége ez a magyar nyelvnek, ami például az angolban nincs meg.

 
Mindig az idősebb ajánlja fel a fiatalabbnak, a nő a férfinak és a főnök a beosztottnak. És működik. Gyönyörűen.
A tegezés –ugye- egy bizalmi állapot, azt jelenti, hogy valakit beengedtem a belső körbe (ááááá, most az Apádra ütök című film ugrott be, zseniális, ha nem láttad, nézd meg), felruházom azzal a joggal, hogy bizalmasan szóljon hozzám. Éljünk vele, Lányok. Figyeljétek meg: ha először magázzátok a pasast, égni fog a vágytól, hogy tegeződjetek. Sokkal jobban fog figyelni arra, amit mond, talán még ki is húzza magát. Te is sokkal csinosabban fogsz tipegni, átérzed az ízét annak, hogy NŐ vagy.

Baráti társaságban természetesen más, ott elfogadott az egyből tegeződés, ezt úgy lehet ügyesen megoldani, hogy nőként kezet nyújtasz annak, akivel épp megismerkedsz (mondjuk a pasid egyik haverja) és a következőt mondod: Szia, Róka Jolán (xy) vagyok, és mosolyogsz egy kedveset. Aztán a kor bevett szokása szerint adsz 2 puszit neki. Sajna ez így van, nincs mit tenni, én nem annyira szeretem, de…(A „ki nyújt kezet kinek a bemutatkozásnál” népi játékról még majd fogok egy szép kis posztot írni.)

Nagyon sokan kérik, hogy mondjam meg, mi az a pár szín, aminek ott kell lenni mindenki sminktárában. Elég nehéz ez így, mert annyifélék vagyunk, más a bőr-, haj-, szemszínünk, de én mégis megfogadtam, hogy végre írok erről egy használható posztot.

Első versenyzőnk a bézs szín. Nem, ne a hófehér (vannak olyan esetek is, ahol a hófehér nagyon ütős lehet, de most egy általános "túlélő-blogot" írok), hanem bézs legyen. A lehető legsemlegesebb, selyemfényű, bársonyos tapintású…Ha ez megvan, nagy bajunk már nem lehet.

Barna. Ó, ebből menten kettő is kell. Az egyik egy szürkésbarnás, világosabb árnyalat (taupe), a másik meg egy erős, sötét csokibarna. Mindkettő az árnyékoláshoz. Ha már flancolni akarunk, akkor a sötétebb csokibarna lehet egészen mély padlizsán is…univerzális ez az árnyalat, minden szemszínhez jól áll. Komolyan!
Aszongyahogy bézs, barnák, padlizsán…jaj, tudom, mit akartam.
Fekete. Merészebbeknek, haladőknak, keveréshez, satírozáshoz. Esetleg kontúrozáshoz ferde ecsettel.
Rózsaszín. Valami olyan, ami a bőrünkhöz és a hajunkhoz is passzol. A lágy rózsafa árnyalattól a púderszínig, a pinktől az epresig válogathatunk. Használhatjuk szemre, szemöldök alá éppenhogycsak, arcpírnak, sőt, vazelinnel bekeverve szájfénynek is.

Lazac, narancs, terrakotta, bronz…teljesen mindegy, csak valami melegebb, narancsos árnyalat legyen. Sorsa ugyanaz: szemre, arcra, szájra, testre.

A bézs a rózsaszínnel olyan friss, üde, babás, ha barnát is keverünk bele, akkor kifinomult. Ha a barnát a rózsaszínnel kombinálod, akkor egyszerűen elegáns, ha a barna-narancs játszik, akkor olyan szafaris, nyaralós, nagyon natúros lesz a hatás.

Ha a taupe-hoz nyúlsz, lágyabb lesz az összkép (arra figyelj, hogy a narancs-taupe nem az igazi a taupe-ban lévő szürke miatt.)

A fekete-rózsaszín bulisminkről, a fekete bézs cicásról nem is beszélek. De ha jól végiggondolod, millióképp lehet variálni ezeket az alapszíneket.

Ha az erős narancsot meg a rózsaszínt (pink) összekevered a szemeden (megfelelő technikával, színben egyező báli ruhával), akkor vagány vagy. Ha ugyanezt matrózblúzhoz érettségire, business-look-hoz az irodába, vagy a szigorlatodra a sötétkék kiskosztümhöz teszed fel, akkor ne olvasd tovább a blogot: ki vagy közösítve:D

de napok óta vásárolhatnékom van. Nem nagy dologra vágyom, csak valami kis használhatatlan apróságra. Olyan dologra, ami nélkül tökéletesen meglennék, de valahogy mégis jó lenne, ha lenne nekm olyanom.

Az első számú befutó a Bourjoisnak a Cerise Noire körömlakkja. Csodaszép, tündérdívás...Zárójelben jegyzem meg, igen, külső segítség nélkül tudok ilyen szavakat alkotni, hála a bölcsész múltamnak. Bár tegnap az egyik fórumon bóklásztam (elkezdtük szervezni az esküvőnket és ahhoz nézelődtem mindenfélét - hurrááááááá), és megütötte a fülemet (szememet) a csokicsobi szó, na az már nekem is hardcore volt. (Csokiszökőkút, ha valakinek nem lenne tiszta, mit is takar a csokicsobi.) Rettenet.

A második esélyes valami szappan lenne, csinálhatnék magamnak is, de most nincs kedvem, lehet, hogy bevetem magam valamelyik LUSH-ba és választok valami szépet. Esélyesek még a bio és natúr szappanok is, a Nesti Dante szappanokat különösen csípem.

A harmadik, ami eszembe jutott, a férfiak örök rémálma (az Acélmagnóliák, Anne Shirley a Zöldoromból, a Ghost és a Dirty Dancing mellett): a Büszkeség és balítélet. Hogy a pasik számára felérjen egy szigorított fegyházzal, a BBC annak idején 6*50 perces változatot csinált Darcy és Elizabeth románcából, ami -milyen meglepő, naháááát!- itt figyel a polcon.
Ez nem kérdés. De van olyan pillanat egy nő életében, amikor a dolgok olyan szörnyűre fordulnak, hogy az ember lánya nem győzi kivárni, mire a 6. részben egymás karjaiba omolnak; kell egy másfél órás verzió is, amolyan gyossegélyként - na erre tökéletesen alkalmas a 2005-ben forgatott Keirás változat. Bár most végülis van időm...

Kedves Gyerekek!

A zsírégető masszázsról fogok mesélni most Nektek. Ha jók lesztek, rajzot is kaphattok, vagy matricát ragaszthatok az üzenő füzetetekbe.

A zsírégető masszázs legkevésbé sem a barátunk. Senkit soha nem hitegettem azzal, hogy érzésre olyan lesz, mint a gyermelyi tészta ("Kérek mééég"). Csíp is, ég is, no meg aztán a masszőr sem épp kíméletes (minden vendégemnél azzal a mondattal nyitok, hogy "Mondtam már, hogy nem vagyok kedves ember?" - ennek ellenére senki nem hisz nekem, talán azért mert mosolygok közben - itt rontom el valószínűleg a domina imidzst:D)

A gonosz masszőr jól összeroppantja a zsírsekteket, sejtanyagcsere-fokozó fitokozmetikumokat (növényi eredetű  kozmetikumokat) juttat a bőrbe. A masszázsban van "jóérzés" rész is - szuper, mikor végre abbahagyom.

A Vendég ilyenkor nagyon utál. Duzzogva megy el, akármilyen kedvesen is mosolygok. Na jó, azért megereszt egy félmosolyt (Hát lehet engem igazán utálni?) Hazamegy. Majd észreveszi, hogy selymesebb a combja, feszesebb a bőr a popsiján.

Morogva felhív, majd két nap múlva visszajön. És indul ugyanez a kör (helló-utálomeztacsajt-fúdeselymes-namégegyet)...csak egy idő után centikben mérhető a változás.

    Ylang-ylang (Cananga Odorata) vagy ilang-ilang (vagy kötőjel nélkül, de már nem bonyolítom tovább) tulajdonképpen egy virág, a latin nevéban is szereplő cananga fa virága. Ez a fafajta Indonéziában, a Fülöp-szegeteken és Polinéziában őshonos.


(Mellékelek egy képet a helyről, nem sajnálom én ettől a fától, hogy ő ott őshonos, de azért mégis dögöljön meg a szomszéd lova is, ugye...

Na mindegy. Jó itt nekünk a szötymögős télben.)









A fáról még: állítólag 5 métert is nőhet egy év alatt, átlagban a 12 méteres magasségot is eléri.

Maga a virág rózsaszínes, sárgás, zöldessárgás is lehet, ennek olaját finomítják és használják roppant lelkesen parfümkészítéshez, aromaterápiás célokra.



Illata frissíti a testet és a lelket (mintaredbull), relaxál, nyugtat, meditációra ösztönöz. Jótékony hatással van a depresszióra is. Csábító illata miatt afrodiziákumként is ismert. Aromalámpába is jó, de az is szuper, ha a fürdővízbe cseppented.

    Vizsgázik más is? Vagy csak én nyomom az ipart? Nem hinném. Pont a fülemen jön már ki a magolás, esküszöm, már rémálmaim vannak éjszaka, úgyhogy ma lesz a napja, hogy hazahozom a kis aromaterápiás szettemet és keverek-kavarok valamit itthon. Hogy legalább aludni tudjak.
    Murphy. Hetekig tartó nemalvás után egy brilliáns ötlettel (füldugóval...igen, ez volt a brilliáns ötlet, ne nevess) kiiktattam az első számú zavaró tényezőt.
    A zaj forrása az én életem szerelme, leendő gyermekeim apja, akivel bőszen készülünk a nyári esüvőnkre, turbékolunk, mint a galambok...nna, vágod, ugye?...szóval EZT a embert úgy csaptam fejbe öntudatlan állapotban (horkol a drága, de valami veszettül), hogy én is meglepődtem az erőmön. Hiába, na, álmos nyúl voltam és csak az lebegett a szemem előtt, hogy "A feladat: megsemmisíteni" és  "A küldetés teljesítve". A családi béke és az én idegeim érdekében beszereztünk pár füldugót (december 24-én 14:59-kor toppant a patikába, ahonnan ki akarták tessékelni, de Ő átérezte, hogy ez most nem az a helyzet, amit az Ünnepek utánra lehet halasztani.)
    De nem, most sem tudok aludni. Felriadok, rémálmodok, üldöznek a tételek meg egyéb elemek.
Nyugtató hatású keveréket fogok kutyulni: levendula, mandarin, ylang-ylang.


















Ha nem jön be, még mindig ott a vodka a hűtőben.

Barátnőm kislánya mondta az egyik farsang előtt, hogy szempilla szerete lenni. Megrovó tekinteteket kaptam (ez is miattad van, behülyítetted a gyereket!), de hősiesen gyártottuk a fekete karton szempillákat, mert ugye a gyerek szempilla akart lenni, úgyhogy nincs kecmec, ha szempilla, akkor szempilla és punktum.
Kész is lettünk vele, rápróbáltuk egy nappal a mutatvány előtt és vártuk a hatást. Legürbült a pici szája és csak annyit mondott:


"Jaj, nem szempilla, hanem Törpilla..."


Tehát szempilla, és ha már szilveszter, akkor műszempilla. Eszméletlen jó játék, komolyan mondom, érdemes kipróbálni, úgyhogy el is mondom gyorsan, dióhéjban, hogy melyiket hova, hogyan, miért.

Most, hogy végigolvastam, amit írtam, rájöttem, hogy a "hova" fejezet elég viccesre sikerült - a szemünkre, ugye, mert irtó bután néznénk ki, ha a homlokunkra ragasztanánk a szempillákat... (Szőke vagyok, nézzétek el nekem ezt a kis intermezzot.)


Mi kell hozzá?

• műszempilla - soros, tincses vagy szálas
  
• ragasztó - van színtelen is meg fekete is, kezdőknek én a színtelent mondanám
  
• csipesz - sima szemöldökcsipesz
  
• esetleg szempilla zsírtalanító (ha nagyon profin akarod csinálni, de megmarad anélkül is, szóval elhagyható.)
• kisolló (ha hosszú a soros, akkor tud belőle vágni)

A soros a leglátványosabb, rengeteg féle létezik belőle, van diszkrétebb, színes, tollas, gyöngyös, strasszos...kinek-kinek ízlése szerint.
Először ragasztó meg minden fittyene nélkül odapróbáljuk a szemünkhöz, kívülről indulunk befelé és jól meghatározzuk, hogy hol a vége, hol kell levágni (ha le kell egyáltalán). Zsírtalanítjuk a szempillákat, majd vékonyan felvisszük a ragasztót a műszempilla tövére, és kívülről befele haladva odaillesztjük a szempilláink tövéhez, a csipesszel finoman oda is nyomkodhatjuk. (Csak a szemléletesség miatt: felülről tesszük rá a szempillakoszorúnkra, nehogy a saját pilláid elé akard rakni, mert úgy nem marad meg.) Ha kész a mű, kis festékkel összehúzhatod a sajátoddal.


A tincses szempillát érdemes úgy feltenni, hogy csipesszel veszed ki a dobozból de kézzek teszed fel a szempilláidra, az utolsó saját szempillatncnél kezded és haladsz befelé, olyan 3-4 tincs elég szokott lenni. Ha kész vagy, fesd ki a szempillákat (műt és valódit együtt.)


A szálas a legmacerásabb. Nagyon szép tud lenni profi fotózásnál, mikor valóban szálanként építem hozzá a modell szempillájához a vendég szálakat, de otthon (pláne szilveszter este) tuti nem sz@rakodnék ilyesmivel.

eljött velem egy fotózásra.
Az eredmény:

angyalkaként nyomultam a fa alatt.
Fekete kisruha, gyöngyszürke szemhéjpor és a szempillák tövében csodaszép csillámpor.


Nem, nem selyempor, hanem szikrázó, fehér, gyémántszínnel csillogó csoda. Belátom, normál körülmények között kicsit revüsztárosnak tűnhet, de egészen vékonyan vittem fel. (Hö! Ha már itt tartunk, a csík volt vékony, nem én. De olyanokat ettünk, hogy megérte:))


Bármerre mozgattam a szemem, mindig bevillant (lámpafénynél, gyertyalángnál, csillagszórózásnál...áááá, nem vagyok hatásvadász, dehogy...) és mivel speckó ragasztóval tettem fel, gyakorlatilag lerobbanthatatlan volt. 


Nagyon élveztem. Bejártuk csillagtúra-szerűen az egész családot, és jelentem, mindenhol osztatlan sikerem volt:)

A másnap reggeli össznépi  dévédézés alatt törölgettem a szemem és küzdöttem a nagyon ragaszkodó csillámkákkal.
(A L'Ecsót néztük meg - tündéri volt, ahogy a már-majdnem-férjem 87 éves nagymamája örült neki, tapsolt, kacagott, mint egy kislány...)

No de vissza a csillámokhoz, illetve a helyükhöz, mert mire Remy, a kis parkány éttermet nyitott, le is jött az összes.