u ott tanult, így ment az egész család. Rengeteg dolog maradt meg az emlékeimben: a jellegzetes (vanília?)fagyi, a (meglehetősen ritkán kapható) cukorkák színes papírjai, a téli fenyőünnep, az iskolában kötelező egyenruha (barna, fekete köténnyel), a nemzeti "Nupágágyí" (ha nem érted, akkor túl fiatal vagy), a fa játszótéri játékok, a tea, a fekete kenyér, a hatalmas kucsmák, a kis orosz barátnőim akkora masnival a fejükön, mint valami hagymakupola (erre mondanánk manapság, hogy "a divat áldozata":))
Élénk emlék még az üveges tej, a furcsa lyukasztók a villamoson, Kiril nevű osztálytársam (nagymenő volt, tudta, hogy kell a Krasznaja Moszkvaból a szeszt kinyerni - sajna a családjának már nem volt pénze vodkára) és a metró.
Gyönyörű, csodaszép, varázslatos, mesevilág metrója van Leningrádnak (oppárdon;
Szentpétervárnak), olyan, mint egy elvarázsolt kastély.Persze, van Ermitázs is, amely egyike a leggazdagabb képtáraknak, vannak hagymakupolás gyönyörűségek, mindenféle műemlékek, ott a Néva-folyó a felnyitható híddal...
de a metró valami felülmúlhatatlan.
Ha ott jársz, feltétlen metrózz egyet!
