Minden, ami...

Mikor kicsi volt a húgom, a sárga volt a kedvenc színe. Egyszerűen imádta: ha jól emlékszem, szegény anyukámnak minden kis óvodás holmijába sárgával kellett belehímezni/rárajzolni/festeni a jelét (esernyő), és egy idő után már arra a kérdésre (rúzsos nénik, nagy bizsukkal), hogy "Na, és mi a jeled az óvodában?" a tesóm egyértelmű válasza a Sárga Esernyő volt.

Ó, persze, vannak ilyen idióta színmagyarázatok: aki a sárgát szereti, az rosszindulatú, fösvény. Aki lilában van, az kielégületlen; aki hófehérben, az szűzies; a feketét kedvelők meg gyorsan keresék fel pszichológusukat. Akinek zöld, az menjen fűelvonóra??? Akinek meg piros, az azonnal fedje fel a mellére tetovált sátánista boszorkánycsillag szimbólumot a közepén a lángoló 666-tal, mert a vörös a vér színe? Nem hinném...

A tesóm egész egyszerűen azért szerette a sárgát, mert vidám szín. Napocskás, üdítő, tavaszi-nyári. Vagyis... várjunk csak! Őszi-téli? Hideg? Meleg? Á, dehogy, a sárga egyértelműen meleg szín... vagy nem? Egyáltalán... létezik olyan, hogy hideg sárga?

Igen, létezik. Sokkal sokoldalúbb, ragyogóbb, árnyaltabb szín a sárga, mint gondolnád, és meglepően jól használható a sminkelésben is - természetesen szemre. Csak el kell találni az árnyalatot, és csodaszép a barna, a kék, a szürke és a zöld szemhez is. Rengeteg példa van, most találomra ragadtam ki néhányat.

Nézzünk egy-két hideg sárgát, sorrendben banán-, birs-, citrom-, és kénsárga. Hűvösek, frissítőek, mint egy lime sorbet. Fantasztikusak rózsaszínnel, szürkével és a hideg zöldekkel.

Legyen pár meleg sárga is, ezek tökéletesek a a barna szeműeknek, csokoládéval, bronzos árnyalatokkal, a naplemente színeivel, gazdag, meleg lilákkal (igen, ilyen is van, sokat fogunk még játszani a színekkel), balról-jobbra tehát: avignoni sárga, kobalt-, körte-, és mangósárga. Például. Messze nem értünk még a sárgák végére, de talán példának ennyi elég mára, és igen, érdemes vele kísérletezni, hidd el, nagyon szép a sárgával kombinált smink. Ráadásul sokkal könnyebb szépen feltenni, mint egy lilát.

És hogy honnan jutott eszembe, hogy ööööööö "dobok egy sárgát"? Nem is olyan rég volt egy vendégem, esküvői próbasmink, stb. Konkrétan én még ilyen színű szemet sosem láttam. Zöld, de olyan világos, zöldessárgás szem, megvilágítva inkább sárgás. Mindez fantasztikus szempillákkal, hatalmas, mandula formájú. Gyönyörű. Vagy nem is: inkább GYÖNYÖRŰ, olyan igazi macskaszem. És csak hogy Murphynek is jó napja legyen, ő nem annyira szereti, hogy ilyen "furcsa" színe van a szemének. Mi meg a tanítványommal hosszú ideig még azt taglaltuk, hogy miről mondanánk le az életben csak azért, hogy ilyen szemünk legyen. Nem volt rövid a lista, sokat megérne ez az árnyalat...

Néha fárasztó. Biztos Te is ismersz olyan embereket, akik állandóan csak panaszkodnak: a munka, a válság, a gyerek rossz, a férje hülye, az emberek érzéketlenek, a nyár túl meleg, a tél túl hideg, a pénz túl kevés, ha meg van, akkor meg sosem elég... Mindenkinek lehet rossz napja, de vannak olyan emberek, akiknek a napjait 0-24-ben ez a zsörtölődés és sóhajtozás tölti ki. Görbül a száj, mélyülnek a ráncok, komor és üres lesz a tekintet.

Igen. Aláírom. Hiába írta Voltaire, a világunk most nem a létező világok legjobbika, és van, hogy tényleg tönkremegy valami. Vagy elviselhetetlen a férjed. Vagy csalódsz. És van, hogy jogosan zsörtölődsz. A kérdés nem ez, hanem az, hogy képes vagy-e meglátni a dolgok jó oldalát is, vagy mindig csak a rosszat szúrod ki?

De nem tudsz vele/ellene mit tenni. Amit tudsz, azt tedd meg, persze. Onnantól viszont rajtad múlik, hogy mit látsz meg a világból. Lehet, hogy elfelejti a férjed, hogy paprikát kell hozni a zöldségestől, de egy zokszó nélkül főzi Neked reggelente a kávét. A gyerek nem jön oda, hiába szólongatod, hogy kész a vacsora, de csak azért ül békésen a babérjain, mert Neked rajzol épp valami két lábon járó kakára emlékeztető dolgot (királylány).

A kutya ás, kapar, tép, de sugárzik a szeméből a szeretet és olyan jó a kis meleg testéhez bújni, vagy ha sírsz, odahajtja a fejét, és egyből elhiszed, hogy minden rendben lesz. Seggfej a főnök? Örülj, hogy van munkád. Mostanában tömegesen veszítik el az emberek az állásukat. Vizsgaidőszak? Tanulhatsz? Jó Neked. Ezek szerint nem voltál rákényszerülve, hogy 3 műszakban vállalj árufeltöltői munkát. Vagy okos vagy, vagy tehetséges, vagy szerencsés - egy a lényeg: hogy megteheted.

Folytathatnám még, de... inkább örülj. Tudom, hogy nem leányálom mostanság az élet, de örülj. Valaminek. Bárminek. Mindegy, minek.

Az egyik tegnapi vendégem nekem ilyen kis meglepetés-boldogságbomba volt: hidd el, jó látni a másik szemében, hogy szereti a férjét, tiszteli, becsüli és boldog. Boldog, hogy megtalálták egymást, hogy van egy csodálatos gyerekük, hogy tanulhat, hogy élhet, hogy... mindegy. Bárminek. Pici, szőke, törékeny mosolyalbum, hatalmas kék szemekkel. Boldogság volt hallgatni.

A hab a tortán az volt, hogy munkába menet felszállt egy idős bácsi a villamosra. Felpattantam (széles mosoly - foglaljonhelyeturam), mire ő teljesen megrökönyödve és hasonlóan széles mosollyal közölte, hogy MÉG CSAK 91 ÉVES, így semi szükség arra, hogy fiatal lánykák (áldassék a neve ezért a jelzős szerkezetért. ámen.) felugráljanak és átadják neki a helyet. Egyébként is jó géneket örökölt, soha nem volt beteg, a nagyapja 102 éves korában halt meg, neki sincs még semmi baja, és egyébként is: még mindig simán megy neki akár 3-4 km gyaloglás. Szóval üljek csak vissza nyugodtan.

Túladagolás. Óverdózis. A jóisten túladagolta a tehetségét - mondják az új, magyar csodapacira. Hihetetlen érzés volt látni az utolsó magyar futamát, a győzelmét, komolyan mondom, könnyek szöktek a szemembe (azóta immunerősítőt szedek és gyanakszom egy extra korai klimaxra). Overdose (Dózi) furcsán fut, olyan, mintha egy kicsit csámpi lenne, szaknyelven "rövid a galoppja" - ez az egyik szép, szöszke lovastúrára készülő vendégemnek biztos rengeteget mond, nekem nem sokat. Életemben egyszer lovagoltam eddig, a Szalajka-völgyben Szilvásváradon, és hidd el, már a felmászás sem volt elegáns: konkrétan ketten toltak fel szegény ló hátára, és nem volt természetes a mosolyom (halálfélelem, végrendelkezési szándék), amikor fényképeztek (csíííz, juhuhúúúú, ittrepülakismadár).

Mindenki más remekül szórakozott, én a túlélésre hajtottam.

Az Overdose-ról, akarom mondani: az overdose-ról azonban más is eszembe jut. Ha hiszed, ha nem, az arckezelést, ápolást is túlzásba lehet vinni, és nagyon káros hatásai vannak a bőrre nézve.

Itt van például a mechanikai peeling: sok lány MINDEN ESTE leradírozza az arcát. Nagyon káros. Érzékenyebb, szárazabb bőrtípusnál egyértelmű, hogy miért, kombinált, problémás, komedós bőrnél meg hiperkeratózist okozhatunk, azaz nagyon egyszerűen megfogalmazva: annyi bőr fog képződni a csiszatolástól, amennyi nem is kell, így egy ördögi körbe kerülhetünk

• folyamatosan azt érezheted, hogy nem elég tiszta a bőröd
• hogy meg van vastagodva és van rajta egy elhalt réteg
• és egyfolytában erős vágyat fogsz érezni, hogy leradírozd
• a felszíne egyre érdesebb, szárazabb lesz
• te meg egyre elkeseredettebb, hogy hol rontod el, pedig már naponta leradírozod és csak a radírozás után olyan szép puha, ahogy szereted, és...

Nevetni fogsz (vagy nem, ha magadra ismersz), de az arcradír függőséget tud okozni. Mit tegyél, ha már belekerültél ebbe a csapdába? Először is: rakd el a kád széléről a tubust. Mielőbb. Hetente 1-szer, maximum 2-szer radírozd a bőröd, és csinálj hidratáló pakolást rá:

• menj be a boltba, és vagyél le egy olyan csodaszép tégelyt, tubust, akármit, amire HIDRATÁLÓ PAKOLÁS van írva
• vagy gyalulj le egy fél uborkát és vegyél a gyógyszertárban nemionos hidrofil krémet (a gyógyszerész tudni fogja). A gyalult uborkához keverj egy kis krémet, majd hogy pépesbb legyen, húzd fel szénsavas ásványvízzel
• zárd ki a pasit otthonról
• tedd fel a kutymálékot az arcodra

Ezt sem szabad túlzásba vinni, hetente 1-2-szer elég. És kitartás, hamarosan helyreáll a bőröd.

Igen, ezt a sorozatot is folytatni fogjuk, mert az arcradíron kívül függőséget tud okozni a dezodor, a korrektor, a szőlőzsír és a pattanástalanító készítmények is.

Ugye, hogy nem is olyan vicces?

Intelligens krémes

Most találtam a receptet a neten, erősen gondolkodom rajta, hogy mire Medve hazajön, megsütöm neki. Ha nem ma, akkor meg holnap - és azért ekkora a lelkesedés, mert nagyonn egyszerűnek tűnik így elsőre (nem Medve, hanem a süti)

Hozzávalók:

• 8 tojás (ez nem sok?)
• 30 dkg cukor (édesítővel pótolható? nádcukorból ugyanennyi?)
• 15dkg margarin (itt nincs kérdés. csupán annyi, hogy a Rama reklámban szereplő kislány szája miért olyan idegesítő meggypiros??)
• 10 evőkanál liszt
• 6 csomag vaníliás cukor (wazzzeeeeee, vaníliarúdból nem jó?)
• 1 liter tej
  
  Elkészítés:
  
  A 8 tojás sárgáját 30 dkg cukorral és 15 dkg lágy margarinnal habosra keverjük. Apránként hozzáadunk 10 kanál lisztet, 6 csomag vaníliás cukrot és 1 liter hideg tejet.
  Végül belekeverjük a tojások felvert habját.
  
  Normál méretű (25 x 35 x 5 cm) tepsibe öntjük. Hideg sütőbe tesszük, 15-20 percig a legmagasabb fokozaton hagyjuk, majd takarékra vesszük és egy és negyed óra alatt készre sütjük. (A sütőt közben nem szabad kinyitni!). Azért intelligens, mert magától elkülönül a habos meg a krémes meg a tészta rész. No, kíváncsi vagyok...

Úgy szereném, ha sikerülne!

De nem a süti az egyetlen dédelgetett vágyam ám, nem bizony! Egy nagy álmom valósulhat meg mostanában, melyhez részben kemény munkára,  kitartásra és töretlen munkakedvre, részben pedig nagy szerencsére van szükségem . A kemény munkát beleteszem én, a szerencse azonban más tészta, így nagy-nagy drukkolásra, szorításra, hógömbrázásra, energiaküldésre kérem az össes szerettemet és a barátaimat!

Négylevelű lóhere, kéményseprő, törött ablak és patkó már játszott, a kutyasz@rt kihagynám, ha lehet.

Most még nem beszélhetek róla, de remélem hamarosan... Addig is: cross your fingers!

Nagy érdeklődés volt, ezért ahogy ígértem, jön a "Gyorstalpaló modelleknek 2".

A legnagyobb tévhitről:

A jó modell nem buta, hanem okos. Intelligens. Igen, ha ész és értelem sugárzik a szeméből, egészen másképp néz a kamerába. Egyáltalán: eltalálja a kamerát. Tud pózolni és érzelmeket, bonyolult, összetett, elvont fogalmakat megjeleníteni pusztán a mimikájával. Végzet asszonya, vagy durcás kislány akinek elvették a vattacukrát, nemesen elegáns vagy harcias amazon, feslett riherongy vagy lenhajú szűzlány - ezt mind egy-egy pillantással közvetíteni tudja. Az egész teste beszél, gesztusai elegánsak, kifinomultak és kifejezőek.

Öööö... drága jelentkező! Amennyiben a fenti fogalmak bármelyikét még csak nem is ÉRTED, akkor felesleges álmodoznod. 

Úgy kezdtem, hogy a jó modell okos. Nagyon kevés jó modell van...

Minden továbbiról:

Aki hatalmas bőrönddel, kisminkelve és magassarkúben érkezik, továbbá

• anyukával (mégiscsak az anyja vagyok, látnom kell, hova kerül a kislányom, és már általánosban is olyan szép volt, jaj, mondtam már, hogy kerületi énekversenyt nyert??)
• izompólós - fenyegető szemű - aranyláncos pasival (hívjá' kicsim, ha valami van, itt leszek a közelben)
• barátnővel (jaj, nem zavarok, csak ez az egész aaaaannyira izgi)

nos, az valószínű kezdő. Nincs ezzel gond. Egyszer szépen el kell neki mondani, hogy hogy is megy ez, aztán ha okos, megtanulja és alkalmazkodik. Ha meg buta, akkor meg nem kap több munkát: a fotózás ugyanis nem osztálykirándulás, házibuli vagy teadélután - amennyiben profi fotózásról van szó, úgy kőkemény munka. Kegyetlen, de ilyen ez a popszakma;)

A legtöbb gond azokkal a lányokkal van, akik voltak már néhány fotózáson. Közülük kerülnek ki legnagyobb számban azok, akik azt hiszik hogy megengedhetik maguknak

• a késést. Ja. És 50 ember meg majd vár a Művésznőre, nem?
• a non-stop káromkodást, tiszteletlenséget a stábbal szemben (Körülöttem forog a világ, én vagyok a sztár. F@szom, most tényleg lábujjhegyen kell állni? De ez kééényelmetlen! Figyu, hogyishívnak? Hozzámáegypohárvizetjó? Szívószálnincs?)
• a figyelmetlenséget, a röhögcsélést. Nem arról van szó, mikor szakadunk a röhögéstől, mert olyan poénkodás megy, de amikor elhangzik az "MOST", akkor haladunk az anyaggal és megy a munka, hanem az idegesítő rihegés-röhögésről. Ugye említettem már, hogy a fotózás nem osztálykirándulás??

És vannak a jó modellek. Okos, kedves, mosolygós, mindenkihez van egy kedves szava. Bemutatkozik, megköszöni a munkát és igen, ott az a bizonyos szakmai alázat.

Keeedves Gyerekeeek!

A mindent tudni akarok a modellszakmáról következő részében a "Civilek a kamera előtt" című fejezetet fogjuk boncolgatni.

a véget nem érő sonka-csoki-kalács-nyuszi-barka-napsütés-Balaton bűvkörből. 380 millió olvasatlan levél, kábé 20 privát üzenet a tanácsadó topikomon és egy takarításra váró lakás. Telefonok tömkelege, lerendezendő fotózások.

Átkapcsolom magam üzen, megír, felhív, ügyintéz, megcsinál üzemmódra és próbálom visszaterelni magunkat a dolgos hétköznapokba.

El is kezdem a sort. Ööööö... majd mindjárt.

Megkeresnek fiatal lányok olykor-olykor, hogy segítsek neki modellkedni, modellek szeretnének lenni, bla-bla... Csak az itthoni tapasztalataimat (és kollégák tapasztalatait) szeretném összegezni, az alábi sorokat nem fikázásból és nem gonoszságból írom: érdemes lenne elgondolkodni rajta néhány lánynak (és ugye ide vastagon írom az akinek nem inge... kezdetű mondatot).

Nem szeretek és nem tudok futni. A 100 métert 9 másodperc körül lefutni teljességgel lehetetlen a számomra: nem olyan az izomzatom, a csontozatom, nem sportolok versenyszerűen és összességében nem lennék rá alkalmas. Mindenki sírva röhögne, ha az olimpiai döntőben odaállnék a startvonalra és egy helyke toporzékolás kíséretében kikérném magamnak, hogy meg sem próbálhatom lefutni a szintidőt, illetve könnyes szemmel belenéznék a bizottság szemébe és hisztis, sírós, nyávogós hangon elmondanám, hogy

a., itt és most az esélyt mindenkinek meg kell adni és márpedig én futni fogok

b., attól, hogy nem tudom lefutni, még nem kell kinevetni jó? lehet, hogy valakinek az tetszik, ahogy én tudok futni, jó? és egyébként is kakák vagytok...

Egyszerűen nevetséges lenne. A tévénézők milliói kacagnának, vagy épp bosszúsak lennének, mert nem színvonalas sporteseményt látnának hanem egy bénázást, ésatöbbi.

Szóval nincsenek meg az adottságaim, ezért nem vagyok élsportoló.  A 10 másodperc alatti idő az 10 másodperc alatti idő. És ezt kiáltsuk ki olimpiai alaptézisnek. Most tekintsünk el a "bármit elérhetsz és bárki lehetsz"-től. Igen, élhetsz egészségesen. Lehetsz csinos, sportos, fitt, jó állóképességű, járhatsz 4-5-ször egy héten az edzőterembe és lehet csodás alakod, de amiről most beszélünk az az élsport.

Ebben a posztban a KÜLSŐT fogjuk taglalni. A divatmodell 173 cm-nél kezdődik. Ritkán, nagyon ritkán, tehetséges és arányosan kisebb lányok esetében van kivétel, viszont azzal számolni kell, hogy az ennél alacsonyabb lányok csak fotón "működ"(het)nek, kifutón esélytelenek. Itt pontot tehetünk a mondat végére. Nem vesszőt, nincs de, nincs ha, pont van a mondat végén. Ehhez a 173 cm-hez -a hiedelmekkel ellentétben - nem kilóban szokták meghatározni/definiálni a kívánt alakot, hanem centiben, igen, ez az ominózus 90-60-90. Itt megintcsak  nincs de és nincs ha, a csípőbőség a leglényegesebb, ha ez 90 fölé megy, akkor nemzetközi szinten nem fogadják el. Igen, a 91 az 90 fölött van. Tudod, emlékszel: olimpiai alaptézis.

Az arca legyen szimmetrikus, a bőre ápolt, szép, üde, gondozott, tisztított, a szemöldök szépen formázott. A száj szép ívű, a fogak szabályosak és fehérek, a szem nagy és kifejező.

Most itt azt mondhatjuk, hogy jaj, de kegyetlen ez a szakma. Viszont álljunk meg egy pillanatra: Te mit is dolgozol? Fodrász vagy? Szívsebész? Gazdasági vezető vagy tanárnő? Angolt tanítasz? Igen? És elnézik, ha csak makogsz angolul? Vagy ha nem vagy szakmailag felkészült? Ha nem tudsz két számot összeadni és ha azt írod a naplóba, hogy "a tanórákon jó a lékkör"? Fotós vagy és nem tudod beállítani a fényeket? Sminkes vagy és nincs ecseted? Nem, nem nézik el.

Bármit is csinálsz, bármiért is kapod a pénzed, jól kell csinálnod, nem? De. Nos, Ő modell. Ebből él, ezt szeretné csinálni hivatásszerűen. Meg kellene érteni és fel kellene fogni, hogy ha valaki nem magas és vékony, akkor ne akarjon modellkedni. Azt is meg kellene érteni és fel kellene fogni, hogy attól, hogy valaki magas és vékony még nem KELL modellkednie - egyáltalán nem biztos, hogy a többi adottsága is megvan hozzá.

És tudjátok, hogy mi dühít? Az, hogy ilyen lányok jönnek fotózásra, és teszik tönkre a mi munkánkat. Zsíros hajjal, gombás lábakkal, koszos, bőrkeményedéses talppal, szőrös füllel és kézfejjel, ápolatlan arcbőrrel, kusza szemöldökkel, kis túlsúllyal, szolárium-narancssárgán és tízcentis lenövéssel. Bocsi, nem volt időm elmenni fodrászhoz. Borostás hónalj? Piszkos, zsíros fülek? MONDJAM MÉG?

És hogy milyen szépet lehet belőlük csinálni - ó hogyne... 10-15 centit hosszabbítani a combikán, leszedni a zsírpárnákat oldalról, elsimítani a ragyákat és befesteni a hajat. Nincs ezzel gond, tényleg.

Hogy én sem vagyok tökéletes és hogy rólad is le kellene szedni a zsírpárnákat? Lehet. Rólam is, képzeld. Sőt, a karom sem vékony. És elárulom, meg sem közelítem a 173 cm-90-60-90 kalibert, mégis lehet rólunk (Rólad is és rólam is) jó, szép, szerethető képet csinálni. Kicsit kusza fogakkal, kis párnácskával, a tökéletes tökéletlenséggel. Csak mi nem vagyunk modellek.

De ezek a lányok ezt választották hivatásnak. És akkor, amikor a csúcsszuper  portfólió kép után egy ápolatlan, retkes talpú, szőrös modell érkezik a fotózásra, és az agyadban teljes a szisztemféjlör, továbbá tudod, hogy hiába végzel TE jó munkát , hiába végez még 10 ember jó munkát, teljesen fölösleges és hiábavaló - nem lesz belőle használható anyag, akkor joggal érzed azt, hogy felesleges és hosszú lesz az előtted álló nap. Mert valaki minden önkritika híján olyan szakmát választott magának, amire ALKALMATLAN. És csak fölöslegesen fecsérli a drága idődet.

Debreceni Zita Kedves Ferenccel. Magyarország Gyurcsány Ferenccel. Én a diétázással. Drazsé Csülivel (kilökte a kosárból, de szerintem még lesz románc és frendcsip). Örökre elszakadtam a jeticsizmától (3 éve vettem egy elgyengült pillanatomban. Mentségemre szolgáljon, hogy egyszer volt csak rajtam, és akkor is csak olyan helyen, ahol a falu központja a buszmegállóból kialakított "Párizs Fényei" nevű kocsma volt.)

És a laptopom is szakított a hálózati töltővel, mikoris egy szép napon úgy döntöttek, ők nem játszanak tovább együtt. Majd csere, 3 nap boldogság, majd újabb csere, az felmelegedett, és mikor harmadszorra mentem vissza a boltba, akkor már majdhogynem a nevemen szólítottak. Biza, ezt egy egyszerű cserével nem lehet megoldani.

- Mégis, mi a probléma? - hangzott az omminózus kérdés. Elmondtam. Ahogy tudtam. Kézzel-lábbal.

- Eeez nem működik. Bedugom ide, a másikat ide és nem világít, nem tölt, nem játszik velem.

- De az aksit vagy hálózatról nem megy?

Nos, külön-külön értettem a szavakat. Nyilván. Nem ez volt a probléma, hanem az, hogy így egyben nem értettem, hogy ő mit nem ért. Gondoltam elmagyarázom:

- A feketét bedugom a konnektorba, a gépet NEM szerelem szét, semmit nem veszek ki belőle, egyáltalán úgy nézek én ki, mint aki BÁRMIT szerel ezen a gépen?? Szóval bedugom, nem világít, nem megy fölfele a kis piros jel. Szóval nagyon kétségbe vagyok már esve és nem is tudom, mit tegyek.

Szerintem a tekintélyemen nem sokat javított, hogy ölelgettem Acikát (ACER...), néha magamhoz szorítottam, majd mikor a srác elkérte tőlem, akkor halkan annyit súgtam az akkumlátorába, hogy minden renben lesz, a srácra meg ránéztem szúrós szemmel, hogy "De aztán óvatosan".

Elmosolyodott.

Amolyan igazi, pasis, megnyugtató mosoly volt. Amolyan hé-bébi-tudom-hogy-mit-csinálok mosoly. Pillanatokon belül szétkapta a gépet. A kisebb piros bicskánál nyeltem egyet. A nagyobbnál felnyögtem. Hogy ne boruljak védelmezőn teljes testemmel Acira, mint az amcsi elnökre a testőr, inkább elkezdtem telefonálni... kábé a háromszázadik csavar kicsavarásánál letettem a telefont. Nem mintha kétleném, de...

- Öööö... és ezt vissza tudod majd rakni? Úgy értem, tök jó, meg minden, meg húúú, biztos nagyon ügyes vagy, de én ha a mélyhűtőből kipakolok, már azt sem tudom mégegyszer úgy visszapakolni, hogy be tudjam zárni az ajtót, és...

- Nyugi. - Csak ennyi. Így. Nyugi. Meg ugyanaz a mosoly.

Portalanított, kicsavart, betekert, szerelt. Másfél óra alatt megszerelte. Ujjongtam.

- Ez egy kicsit fityegve áll itt, nem baj? A működést nem befolyásolja, csak így kicsit csálén áll.

Nem, nem baj. Minden csavart visszatekert és minden "tekert" visszacsavart, bekapcs,  esküvői képem megjelenik (enyhén nárcisztikus, de akárhányszor bekapcsolom , olyan jó a Medvét látni... Meg hogy milyen szép voltam abban a ruhában...)

Egy kicsit csálén áll - és akkor mi van? Egyébkén nőként nyilván megtanultuk már, hogy ha áll, akkor nem kritizálunk. Örülünk neki, hogy egyáltalán áll...:D

Nem mellesleg most hívták rá fel a figyelmemet, hogy sikerült körbeküldenem egy körímélt a következő szöveggel: Kedves lányok, az alábbi információk fontosak lehetnek az április 3-án tartandó fotózással kapcsolatban:

1. a fotózás időpontja 2008. április 4.

MUHAHAAAAAAAAAAAAAA

Kisvakond szülinapi bulit tart, amire legkedvesebb barátja, a Kisegér is hivatalos. Csudajó fagyitortája van KV-nak, amit Egérke úgy ahogy van be is lapátol (biztos gyümölcsös, vagy praliné, vagy madártej...), amitől persze jól torokgyulladást kap. KV segítségül hívja Bagoly doktort, aki  nagyon okos, és camomilla teát ajánl, így kis hősünknek nem marad más hátra, mint előre: felkerekedik, hogy megkeresse egér barátja számára a gyógyító, érdekes nevű növényt.

Bejárja Ázsiát, ahol megismerkedik a nagy kínai sárkánnyal, Afrikában az álmatlan oroszlánt altatja, míg Ausztráliában kengurukkal ugróversenyezik, Északi sarkon pingvinekkel táncol és Amerikában az ezerlábúakkal játszik. A keresett virágot egyik földrészen se leli, pedig nagyon keresi, kutatja, így hát végül szomorúan hazaindul. Megáll a kis vakondtúrása mellett, kérdően Bagoly doktorra néz, mire dr. B. (dáktörbííí) rámutat a kamilla virágra, melyet latinul camomillának neveznek és KV rájön, hogy feleslegesen utazta be a világot, hiszen az orra előtt volt a keresett növény. Azaz mégsem hiába. Sok barátot szerzett útja során, kik eljönnek hozzá vendégségbe, hogy együtt ünnepeljék meg Egérke meggyógyulását és a KV elmaradt szülinapját.

Valahogy így vagyunk mi is az élet fontos dolgaival, mint KV a kamillával: az Üveghegyen is túlmegyünk, mire rájövünk, hogy mindaz, amire vágyunk, igazából olyan egyszerű és annyira közel van... Egy kis napfény, egészség, szeretet, család, barátok, házi málnaszörp (málnapálinkával estére)...

Kamilla lehet egy csoki, ha rossz napod van, lehet egy jó könyv, ha már úgy érzed szétrobban a fejed és el akarsz menekülni egy kicsit a világból. Egy új hobbi vagy egy jó beszélgetés, egy körömlakk vagy egy telefonhívás - KAMILLA univerzális, és pont az a lényege, hogy mindig a közelben van, hogy felvidítson.

Kisvakond kiállítás van a Millenárisban még vasárnapig, minden nap tíztől hatig.

Aszongyahogy: 4 tojás (itt mindig el kell vonatkoztatnom a petesejt-kérdéstől), 25 dkg porcukor, 20 dkg liszt (no nem azért, hogy felvágjak vele, de valami bio-öko lisztet használtam), 1 dl tej, 1 dl étolaj, 1 csomag sütőpor, mindezt összekeverni, beleszórni a kandírozott narancshéjat, az egész masszát beleönteni a sütőformába, és 150 fokon 40-45 percig sütni. Ennyi a móka. Biztos, hogy nem kapok érte Stahl Judit különdíjat, és Jamie Oliver se fogja elkérni a számomat, hogy beiretkozhasson hozzám egy mesterkurzusra, de a kuglófom nyakonöntve narancsos-joghurtos vaníliaszósszal több volt, mint mennyei.

Szombaton fetasajtos céklát csináltam (tádááám, az új dobogós kaja - a szusi legyőzhetetlen ugyan, mint anno Egerszegi Krisztina, de határozottam a dobogóra került cékla pajti), most takarítani fogok. Te jó ég, csajok, ha elkezdek zoknit stoppolni meg makramézni, akkor valaki jöjjön ide és lőjön le, mielőtt megkérném Medvét, hogy segítsen fonalat gombolyítani. Beszippantott a házasélet és megfertőzött a Brí Vendökem vírus. Csak fohászkodhatunk, hogy idővel elmúlik.

Van, mikor azt érzed, hogy túlteszed magad egy gyermekkori átvirrasztott éjszakán, és újra megeszed a gombapörköltet. Kipróbálod a strasszos körmöket, és csodák csodájára tetszik. Vagy épp tősgyökeres whopper-rajongóként betévedsz egy bioboltba, és egy hét elteltével nem is érted, hogy éltél eddig hummus nélkül. Kipróbálsz egy új hajszínt és megkóstolod végre a campari-narancsot. Meg tejjel a teát. Az első napsugarakon felbátorodva szoknyába bújsz, és végre valahára elhiszed magadról, hogy abban a csinos kis A-vonalú szoknyában a lábad nem minősül vizuális környezetszennyezésnek. Éljen a fekete körömlakk és a klasszikus irodalom, de az is lehet, hogy csak simán kipróbálod, milyen érzés torkod szakadtából énekelni egy koncerten. Változol, változunk, zajlik az élet és időről időre szükség van változásra.

Közel négy év után megújult a Golden Apple Stúdió honlapja.

WWW.GOLDENAPPLESTUDIO.HU

Új a webcím is, a design is, a lelkesedés azonban a régi - Remélem tetszik Nektek is, én már most nagyon szeretem.

Utálok ilyen helyzetbe kerülni. Utálom mikor utólag változnak a feltételek, a körülmények, a rendszer, amikor elbeszélünk egymás mellett, amikor szórakoznak az időmmel és az energiámmal.

És a legjobban azt utálom, amikor szakmailag semmi kihívást nem jelentő feladat kapcsán azt mondják: örülj, hogy ott lehetsz. Mer' az neked milyen jó lesz.

Szétüt az ideg, legszívesebben sírnék, csalódott vagyok és dühös. Ez egy nagyon-nagyon rossz nap.

A honlap nem szűnt meg, nem tűnt el, átalakul. Egy-két napon belül már láthatjátok az újat!

Félreértés ne essék, tudom,miről beszélek: régebben jártam jógázni. A pici jógastúdió azonban megszűnt, az oktató elment szülni és azóta nem is tudom mi van vele. El kell hogy mondjam, nagyon szerettem a jógát: megnyugtat, nyújt, feszesít, pihentet... Egy ideje újra elkezdtem itthon a nappali szőnyegén, de lássuk be, annyira nem hatékony a relax, mert Drazsé úgy gondolja ilyenkor, hogy anya azé' köröz a lábával, mert el kell kapni a lábujját, és ha hasrafekszik, akkor tuti baja van, így oda kell menni, és bele kell szuszogni a fülébe, meg megkapargatni kicsit a hátát, ha meg kiderül, hogy éeltben van, akkor a legjobb lesz, ha odaviszem neki Csülit...

Így hát felkerekedett a Kisnyúl, magára kapta a kis szürke pamutnacit, a sportmelltartót és egy jó kis laza felsőt, és irány a legközelebbi stúdió. Drágáim, szürreális élmény volt... Beléptem, megvettem a jegyet, elmondtam, hogy jógára jöttem.

- Foglalj helyet, a szomszéd teremben előadás lesz, azért vagyunk ennyien. Kérsz kaktuszfüge teát? Ha át szeretnél öltözni, akkor itt az öltöző...

- Köszönöm nem, és nem öltözöm át: már úgy jöttem... de köszi, tényleg.

Időközben sokan lettünk. Nagyon sokan. Mindenféle emberek nyomultak be az előadás terembe, ahol "Lélekemelő dimenzióutazás a zene világában" címmel indult valami szeánsz. Nem mondom, hogy furcsa emberek gyülekeztek, de... De. Mondom.

Azok a nyomorult kaktuszfüge tea cafatok egyre bánatosabban úszkáltak az ibrikben.

- Kicsit nagy lesz ma itt a zsufi. Kérsz kaktuszfüge teát? Ha át szeretnél öltözni, akkor...

- Nem, köszönöm, nem kérek kaktuszfüge teát, és mint mondtam, már átöltöztem...

- Nem félsz, hogy a hullámcsat az agyad közelében megváltoztatja a hullámokat és rákot okoz? Szeretnél otthonra jóga-füstölőt venni? Kérsz egy kis finom kaktuszfüge teát?

- Háttööööööö... nem, nem félek, illetve nem gondoltam még erre, nem kérek füstölőt, köszönöm. Csak jógázni szeretnék. És köszönöm, NEM vagyok szomjas.

Időközben megjöttek a többiek, megjött az oktató (ilyen szemöldököt még nem láttál, komolyan mondom ez megér egy külön posztot), és bementünk a kisebb szobába. Kilencen. Polifoamokkal és takarókkal(?) felvértezve. Az szűkösnek számít, ha összeérnek a matracok a földön? Azt már nem is mondom, hogy a csaj még felhívta arra külön a figyelmem, hogy  amennyiben kaktuszfüge teát szeretnék inni közvetlen a szeánsz előtt, akkor hajrá, bátran töltsek.

Álljunk körbe. Oké. Fogjuk meg egymás kezét. Itt már volt némi averzióm, de megfogtam a "jógázni jöttem, ezért üdvözülten mosolygok" lánynak és a "jógázni jöttem, hátha becsajozok, szőrös a lábam, mint egy mamutnak és magam sem tudom, mit keresek itt" fiúnak a kezét. Majd energiát adtunk egymásnak. "Képzeld el a bal kezednél lévő társadat boldogan, kiegyensúlyozottan, és szorítsd meg a kezét, adj neki energiát". Itt éreztem, hogy nem lesz egy egyszerű menet. Szegény lánynak el tudom képzelni, mennyi energiát adtam, amikor folyamatosan az járt a fejemben, hogy RÁÜVÖLTÖK a srácra, hogy ne szorítsd már olyan erősen a kezemet, wazze, mert

1. beverem a pofád a szeretet jegyében

2. a karikagyűrűm a húsomba vág, és úgy állnak az ijjaim, mint egy kiszanált cirokseprű.

És akkor jóga. A jó kis ászanák, légzés, spirituális zene sehol nem volt (néha a szomszédból áthallatszott az óhepidéj meg az amerikai himnusz), az egész olyan volt, mint egy nagy fetrengés, az állólámpára ráraktak egy pólót, az volt a hangulatvilágítás.  A többiek megtapsolták a cd-lejátszót, mikor végre elindult. Minden gyakorlat között volt 3 perc csendben fekvés (ennyi pénzért ilyen sokat még sosem feküdtem csendben). Ha jobbra néztem, a srác lába volt a számban. Ha balra, akkor a fal. És miután elszámoltam magamban hárommillióig, és megállapítottam, hogy a legtöbb és legintenzívebb mozgás, amit ma végeztem, az az volt, hogy idejöttem, meg haza is fogok menni, továbbá megnéztem mindenkinek az átszellemült arcát (jógázni akarok, el akarok lazulni, és akkor is ellazulok, ha beledöglök, mert most különleges vagyok, mint a koldusszar, mert jógázok) és majdnem hangosan felnyerítettem, rájöttm, hogy ez a jógastúdió sehol nincs a régi kis napos helyhez képest. Vágytam oda vissza. Napos, csendes, üdítő élmény volt nekem mindig, mikor elmentem oda. Ez most nem volt az. Másképp mondom: látod ezt a képet? Igen? Na, ez a hely rohadtul nem ilyen volt. Meg az érzés sem.

A végén relaxálás címel be lehetett takarózni a pléd alá, és ott 20 percig aludni (említettem már, hogy ennyi pénzért ennyire nagy semmit sosem csináltam még?). Majd egy nagy üvöltés (üvölts, mint egy oroszlán), és már vége is volt.

Másfél óra tömör önismeret (mindenki hülye vagy én vagyok az egyetlen elmeháborodott itt?, akarok én szapora hasmenést a teától? én vagyok túl negatív? valóban megöl a hullámcsat?), szóval másfél óra tömör önismeret után, kifelé még kaptam egy soha vissza nem térő ajánlatot:

- Főztem egy kis friss kaktuszfüge teát, kérsz?

Vissza nem térő alkalom. Ugyanis nem megyek oda többet.

hogy süt végre a nap! Hölgyeim, hivatalosan is bejelentem: tavasz van. Jöhetnek a fecskék meg a városligeti séták hatalmas vattacukorral, éljenek a peep-toe cipők és a vajszínű ballonkabátok.

Éljenek (lassan már) a kiülős kávézók, a Ráday utca és a Liszt, éljen a férjem, aki szuperügyesen szervezgeti a nyaralásunkat és ezúton üzenem neki, hogy rettenetesen vágyom egy pohár habos kakaóra, és éljen Drazsé is. Ő csak úgy. Éljen a jóga és a fantasztikus napszemüvegek. Éljen a húsvéti készülődés, a rossmannban kapható szorulásos szemű kisnyulak meg a 100% pvc műfű.

Éljenek a tavaszi illatú ruhaöblítők, a tavaszi parfümök, az Édesanyám, aki meggyógyult végre  a hörghurutból, és az Apukám is éljen, a becsípődött vállával - lehetőlg hamarosan már becsípődés nélkül.

Ilyenkor mindig utazni van kedvem, Londonba, Egerbe és mittudoménhova és hihetetlen vágyat érzek friss saláta, retek és sonka-torma után. Valószínűleg ki vagyok éhezve vitaminügyileg. Meg táskaügyileg. Meg tavaszi, fiss és üde színügyileg. Ibolya-és hóvirágügyileg - na ezt a kettőt tényleg szeretem, arra emlékeztet, mikor kisgyerekként a nagymamáméknál felmentem a helyre ibolyázni. Imádom az illatát.

Éljen-éljen-éljen: végre tavasz van!

Akkora volt, mint egy tündérfalat. Pici, fekete, fehér kis pofával. Szurtos és kócos, apró pici nyuszifül. Sosem felejtem el: beléptem a tenyésztőhöz és ott ült a konyha kövén Odajött, vagánykodott, elkezdett játszani a cipőfűzőmmel.

Felvettem az ölembe és tudtam, hogy ma hazajön velem.

Rettenetesen figyeltem rá, hogy két óránként felkeljek és levigyem pisilni. Beállítottam a telefonom, csörgött is, álmosan odabotorkáltam a kis kosara mellé. Ő felnézett, és kis, édes, puha fejecskéjéval és hálás kiskutya szemével az alábbi cukormorzsa üzenetet közvetítette felém szavak nélkül: "Anyádat, hogy felkeltettél, nem látod, hogy alszom, te szerencsétlen. Haggggyyyáááámááááááááááááá aludni".

És innentől tudtam, hogy haverok leszünk. Kicsit sajnálkozva gondolok a hajnali kutyasétáltatókra, a szorgos 6-kor kelőkre. Drazsé jó esetben 10-kor hajlandó lemenni pisilni, de akkor még annyira álmos, hogy volt, hogy lefejelte a lámpaoszlopot. Az egy külön mutatvány volt, mire megtanulta, hogy a nagykutyák állva pisilnek. Innen már csak egy-két hónap volt, mire megtanulta, hogy a fához közelebbi lábát emelje, mert

• úgy nem dől el
• nem pisili le a járdát
• meg a saját lábát.

Életem egyik leghosszabb hónapja volt. Életemben nem mostam még ennyit kiskutya mancsokat.

Drazsé csöndes. Nem ugat. (Többnyire) hagyja anyát és apát aludni. Igazán kistestű fenevad, nem sok vizet zavar. Szereti a nyers almát és a krumplit is, de a sóska nem a kedvence. Szerette az Estée Lauder szemceruzákat is, de ezért nagyon kikapott, úgyhogy az a vonzalom elmúlt. Nem szereti a huzatot és fél az itthonra vásárolt fitballtól.A porszívó nem a barátja de Csüli igen.

Drazsé ma 4 éves.

ezúton üzenem, hogy kössék fel a gatyát: elég, ha annyit mondok, hogy

• sokat jártam mostanában a hobbiboltban
• kedvenc könyvem lett a Magyar Népművészet Enciklopédiája
• várom a sáros-vizes-felgyújtott és egyéb TTD - trash the dress menyasszonyokat
• már gyűjtjük a borosdugókat
• jön a Sajtófotó Kiállítás
• és hamarosan porcelánbabákat fogok festeni egy kincsekkel teli padláson...

Ahogy Dumbledore is jósolta: "nehéz idők állnak előttünk, Harry"...

Bástya elvtárs is megmondta, hogy az élet nem habostorta.

Churchill vért, verejtéket és könnyeket ígért.

Én meg azt, hogy iiiimádni fogjátok:)

... átmentem a fotóshoz a múltkoriban nála hagyott cuccokért és képekést. Három és fél óra aktívkodás, rosszalkodás és gonoszkodás után csak azt nem hoztam el, amiért mentem.

... ismét feltörték a kocsimat. Nem viccelték el, bele is törték alaposan a zárba a csavarhúzót/drótot/rotációs kapát/mittudoménmilyenkészséget amivel kinyitották, úgyhogy zárcsere. A tolvajnak ezúttal szeretnék gratulálni a zsákmányolt HAMA gyártmányú, kemény 400 Ft-ért kapható, napellenzőre szerelhető cd tartónak.

... felhívott a legjobb barátnőm, és közölte, hoy az egyik munkatársát megkéselték. Egy munkából hazafelé tartó fiatal lányt, aki lehetett volna ő is, én is vagy Te is... Elvették a táskáját és biztos ami biztos még belebőktek hármat egy késsel. Túlélte. Kérdés, hogy miután felépül, hogy fog túllépni ezen az egészen.

... drága Apósom 60 éves lett. No ő biztos nem olvassa ezt a blogot, úgyhogy egészen nyugodtan fényezhetem: tényleg úgy érzem, hogy az igazi apu mellett (aki felvette múltok nekem videóra a Rúzs és New Yorkot - nem mondom, hogy természetes volt a mosolya, de megtette nekem!) van egy pótapukám. Megkönnyeztük ezt a jeles évfordulót. Meg megettem 3 szelet dobostortát.

Operában voltunk tegnap. Arról már a Zeneakadémián tett látogatás utáni posztban is megemlékeztem, hogy eszméletlen műveletlenek és oda nem illőek voltunk Medvével: ő öltönyben volt, nem farmernadrágban és én sem pulcsiban voltam, mint sokan...

Egyébként nagyon élvezem az egészet.

Szeretem a bordó bársony karzatot, ilyenkor mindig a Két Lotti jut eszembe, ahogy az apuka elegáns új barátnője a színházban pralinét evett (ugye nem mondod, hogy nem olvastad a Két Lottit?? Pöttyös könyvek, emlékszel?). Praliné nem volt, de volt helyette Trubadúr, Leonóra meg Luna gróf, érdekes szakállú harsonás fickó (úgy nézett ki, mint valami vad motoros). Szerelem volt, és gyönyörű muzsika, méreg meg máglya (bár hazafelé a Medve megemlítette, hogy őt igazából csak az áriák zavarták, amikor egyenletes hangon elmesélték a sztorit az elég jó volt. Csúcs. Összefoglalva a férjemet az operában csak a zene zavarja, semmi más... én is csak a hangom miatt nem lettem énekesnő, kézilabdás meg azért nem, mert a labda kerek és gurul.)

Igaz, hogy csóringer jeggyel voltunk a harmadik emeleten, de soha ilyen közel még nem voltam a Lotz Károly festette kupolához. Ültünk ott a Medvével, és azon gondolkodtunk, hogy hogy a fenébe csináltak olyan magas állványt, hogy Karesz hanyattfekve meg tudja festeni a Zene apoteózisa (megdicsőülése) című alkotását? És hogy nem esett le onnan?? És ha pisilni kellett neki, lemászott? Tudom, hogy ezek egyáltalán nem illő gondolatok, de erről nekem van egy elméletem: aki ilyen nagyszerűt, fantasztikusat, lenyűgözőt tudott alkotni, az tuti, hogy belevaló pasas volt. Ilyenek lehettek a régi nagy építészek, művészek, zsenik... Hihetetlen humorral megáldva - elég egy-egy képrészletet vagy építészeti megoldást nézni. Széles látókörrel és műveltséggel bíró emberek, akik munka közben az asztal fölé görnyedve vagy épp pipázva, vagy borozva vagy festékes ruhában... szerintem biztos, hogy ők is ettek szalonnát vagy kolbászt és tuti hogy még fröccsöt is nyomtak rá. Hús-vér emberek voltak, és rendkívülit alkottak. Szóval tuti, hogy nem sértődnének meg a kérdésen, inkább megmosolyognák.

Igen, én is emlékszem arra a nőre, aki kábé 20 évvel ezelőtt a kőbányai Csajkovszkij-parkban minden szombat-vasárnap megtartott piac alkalmával kamu videokazettákat árult. Hogyne emlékeznék rá, mikor ott vettük apuval a Disney-féle Kis hableány videokazettát, akkor azt hiszem 699 Ft-ért, és volt rajta még egy csomó hangalámondásos előzetes, többnyire Goofyval. Nos, a nő nagon kedves volt. Sárga haja volt, ciklámen rúzsa, arany foga és kék szeme, továbbá lehetetlenül kék szemfestéke: nem kék, hanem KÉK, vagy inkább K.É.K., de talán még egy felkiáltójel is hiányzik a végéről.

Minden valamit magára adő nőnek volt egy ilyen kék szemfestéke otthon: klasszikus lengyelkéknek nevezi ezt most a szakma, és retro ide - retro oda, nem verekedte magát vissza soha a divat körforgásába. Megmondom őszintén, sok könnyet nem ejtettem miatta: nem hiányzott.

Ha az ominózus lengyelkék nem is, de a többi, az akvamarin, lenkék, búzavirág, égszínkék, cián, türkiz, curacao, babakék, púderkék, fagyalkék, szederkék, indigólila, királykék és zafírkék, blueblack és vízkék... nos ők visszajöttek. És mindenki hozott magával még egy embert, úgyhogy sokszínűbb és pezsdítőbb a kékek kínálata, mint valaha.

Most nem számít, hogy melyik mellé teszed le a voksodat. A lényeg, hogy legyen valami kék - és ez idén tavasszal nemcsak a menyasszonyoknak szól. Minden szemhez, minden alkalomra, csak meg kell találni a magfelelőt: kék szemhez a sötétebb, markánsabb árnyalatok illenek, zöld szemhez a zöldeskékek a csúcsszuperek... A barna szeműeknek van a legjobb dolguk: nekik szinte bámelyik jó. A trükk az, hogy nem szabad nagyon "lepuhítani" ezt a színt: ha nagyon elsatírozod, olyan hatása lesz, mintha jól elvertek volna, ugyanis a bőröd kap egy ilyen áttetszően kékes, egészségtelen színt. Maradjon csak jó határozottan, lehessen látni, hogy azt nem a legyek hordták véletlen a szemhéjadra, hanem kékre vagy sminkelve. Egy szó mint száz: kékre fel, csajok! Ebben a szezonban alapszín lesz, szóval ideje beszerezni egyet.