Operában voltunk tegnap. Arról már a Zeneakadémián tett látogatás utáni posztban is megemlékeztem, hogy eszméletlen műveletlenek és oda nem illőek voltunk Medvével: ő öltönyben volt, nem farmernadrágban és én sem pulcsiban voltam, mint sokan...
Egyébként nagyon élvezem az egészet.
Szeretem a bordó bársony karzatot, ilyenkor mindig a Két Lotti jut eszembe, ahogy az apuka elegáns új barátnője a színházban pralinét evett (ugye nem mondod, hogy nem olvastad a Két Lottit?? Pöttyös könyvek, emlékszel?). Praliné nem volt, de volt helyette Trubadúr, Leonóra meg Luna gróf, érdekes szakállú harsonás fickó (úgy nézett ki, mint valami vad motoros). Szerelem volt, és gyönyörű muzsika, méreg meg máglya (bár hazafelé a Medve megemlítette, hogy őt igazából csak az áriák zavarták, amikor egyenletes hangon elmesélték a sztorit az elég jó volt. Csúcs. Összefoglalva a férjemet az operában csak a zene zavarja, semmi más... én is csak a hangom miatt nem lettem énekesnő, kézilabdás meg azért nem, mert a labda kerek és gurul.)
Igaz, hogy csóringer jeggyel voltunk a harmadik emeleten, de soha ilyen közel még nem voltam a Lotz Károly festette kupolához. Ültünk ott a Medvével, és azon gondolkodtunk, hogy hogy a fenébe csináltak olyan magas állványt, hogy Karesz hanyattfekve meg tudja festeni a Zene apoteózisa (megdicsőülése) című alkotását? És hogy nem esett le onnan?? És ha pisilni kellett neki, lemászott? Tudom, hogy ezek egyáltalán nem illő gondolatok, de erről nekem van egy elméletem: aki ilyen nagyszerűt, fantasztikusat, lenyűgözőt tudott alkotni, az tuti, hogy belevaló pasas volt. Ilyenek lehettek a régi nagy építészek, művészek, zsenik... Hihetetlen humorral megáldva - elég egy-egy képrészletet vagy építészeti megoldást nézni. Széles látókörrel és műveltséggel bíró emberek, akik munka közben az asztal fölé görnyedve vagy épp pipázva, vagy borozva vagy festékes ruhában... szerintem biztos, hogy ők is ettek szalonnát vagy kolbászt és tuti hogy még fröccsöt is nyomtak rá. Hús-vér emberek voltak, és rendkívülit alkottak. Szóval tuti, hogy nem sértődnének meg a kérdésen, inkább megmosolyognák.
