Akkora volt, mint egy tündérfalat. Pici, fekete, fehér kis pofával. Szurtos és kócos, apró pici nyuszifül. Sosem felejtem el: beléptem a tenyésztőhöz és ott ült a konyha kövén Odajött, vagánykodott, elkezdett játszani a cipőfűzőmmel.
Felvettem az ölembe és tudtam, hogy ma hazajön velem.
Rettenetesen figyeltem rá, hogy két óránként felkeljek és levigyem pisilni. Beállítottam a telefonom, csörgött is, álmosan odabotorkáltam a kis kosara mellé. Ő felnézett, és kis, édes, puha fejecskéjéval és hálás kiskutya szemével az alábbi cukormorzsa üzenetet közvetítette felém szavak nélkül: "Anyádat, hogy felkeltettél, nem látod, hogy alszom, te szerencsétlen. Haggggyyyáááámááááááááááááá aludni".
És innentől tudtam, hogy haverok leszünk. Kicsit sajnálkozva gondolok a hajnali kutyasétáltatókra, a szorgos 6-kor kelőkre. Drazsé jó esetben 10-kor hajlandó lemenni pisilni, de akkor még annyira álmos, hogy volt, hogy lefejelte a lámpaoszlopot. Az egy külön mutatvány volt, mire megtanulta, hogy a nagykutyák állva pisilnek. Innen már csak egy-két hónap volt, mire megtanulta, hogy a fához közelebbi lábát emelje, mert
- úgy nem dől el
- nem pisili le a járdát
- meg a saját lábát.
Életem egyik leghosszabb hónapja volt. Életemben nem mostam még ennyit kiskutya mancsokat.
Drazsé csöndes. Nem ugat. (Többnyire) hagyja anyát és apát aludni. Igazán kistestű fenevad, nem sok vizet zavar. Szereti a nyers almát és a krumplit is, de a sóska nem a kedvence. Szerette az Estée Lauder szemceruzákat is, de ezért nagyon kikapott, úgyhogy az a vonzalom elmúlt. Nem szereti a huzatot és fél az itthonra vásárolt fitballtól.A porszívó nem a barátja de Csüli igen.
Drazsé ma 4 éves.
