Minden, ami...

Régebben nem igazán szerettem a levendulát. Mostanában nagyon - még fagyiba is. IsteniKedvenc sminkszerem a szempillaspirálNehezen viselem az igazságtalanságot és a rosszindulatotmint minden normális ember. Ennek ellenére sokszor mondják rám, hogy furcsa vagyok.de legalább…

 de ilyen még sosenemse volt: a szokásos ecsetmosó - csipesz - lemosó helyett most rágóka - cumisüveg - játszószőnyeg van a listán: Barnus is jön velem.A lábam már gyógyul (apu szerint nem kell levágni, lerohad magától), most épp azzal bajlódom, hogy minél több…

 még az ág is. Komolyan.Úgy kezdődött, hogy beütöttem a fejem a hűtőbe (ezt a témát zárjuk is le itt és most), majd beszakadt a körmöm (úgy a közepéig, ott lifeg, alatta az eleven hús), majd rátoltam a babakocsit a lábamra, és este végigforráztam a lábamat forró…

 Leginkább érdeklődésem hiányában.Olyan semmittevős-de-készülős napok vannak mögöttem, tengek meg lengek, pangok, úszást nézek ésmosolygok, mikor leszállok a 9-es buszról. Megyek a körúton és úgy érzem magama fáradt nyári napfényben késő délután, mintha én is Pál…

 a legtöbb mailt abban a témában kapom, hogy melyik sminkstílus/smink korszak áll hozzám a legközelebb. A válasz (számomra) nem kérdés: a régi, klasszikus Hollywood az, ami számomra az etalon, mind képi világban, mind a felhasznált színekben, technikákban.Most épp egy…

 három fotózás is lesz, úgyhogy nincs mese: rendet kell tennem a sminkbőröndben. Egész napos elfoglaltság lesz. 

a pillanat műve volt. A másodpercé. Nanoszekundumé. Nemtudokkisebbegységet-dehatudnék-akkoraztírnámhogyazé. Bár nem annyira való-és életszerű, hogy ilyennel lepjen meg a férjem. A férjem, aki a rúzst még mindig szájkencének hívja és múltkor, amikor hosszasan készülődtem és…

 de minden véget ér egyszer - ez örök igazság. Van, ami jó, merthogy volt olyan matematika óra, aminek a végére már tikkelt a szemem, olyan kötélmászás is, ahol az istennek se akarta megérteni a tanerő, hogy az ÉN seggem túl nagy ahhoz, hogy azt a kötél tetejére felhúzzam…