de minden véget ér egyszer - ez örök igazság. Van, ami jó, merthogy volt olyan matematika óra, aminek a végére már tikkelt a szemem, olyan kötélmászás is, ahol az istennek se akarta megérteni a tanerő, hogy az ÉN seggem túl nagy ahhoz, hogy azt a kötél tetejére felhúzzam két kicsiny bicepszemmel és persze van az a hosszúságú film, aminek az elején nem jól méred fel a helyzetet, és az első 20 percben megiszod a 2 liter löttyöt. Kár érte, pláne a sor közepén.
És van, ami fáj.
Rossz, a véget ér a nyári szünet, ha elfogy a kedvenc lakkod és sohetöbbet nem lehet kapni, ha elutazik a szerelmed és jóóó sokáig nem látod.
És az is fáj, ha elveszítesz egy barátot. Látod, hallod, de már nem érzed, hogy mi köt össze benneteket. Hiába keresed az aranyfonalat, már régesrég elszakadt.
