ruhám van. Elképesztő mennyiség. Másképp fogalmazok: szerinted mennyi az annyi akkor, ha a férjem a szekrény tetején TALÁL egy zsákot, amiből több, mint 40 nyári felső kerül elő (számoltam, pontosan 43), én pedig észre se vettem, hogy ezek most nincsenek??

Lomtalanítunk, na. Medve ruhatárát is, bár jobbára ő nem tud róla: megszállottan ragaszkodik olyan (egyébként már három éve zsákban, a gardróbszekrényben elfekvő) ruhákhoz, mint

1., szakadt, almazöld, még nyugatról hozott póló

2., kiszanált, lyukas k boxeralsó

3., ujjatlan, fehér póló (mikor még rocker volt)

4., fejpánt (szintén)

5., hard rock cafés póló (mert a rock ÖRÖK, és neki megvan az az illúziója, hogy még mindig rocker)

soroljam még?

-Mi legyen ezzel a... ööö... bohócruhával?

- Az nem bohócruha, hanem egy kockás kertésznadrág, aminek 4 zsebe van, és mindegyik zsebb befér egy dobozos sör. KI NE DOBD!

Nem volt több kérdésem a nadrággal kapcsolatban. A harc azonban nem ért véget.

- Nyuszkó, ezt, EEEZT ki akarod DOBNI?

- Nem, oda akarom adni a hajléktalanoknak

- De munkásruhának (felújítottunk mostanában, szóval nem beszél félre) még TÖK JÓ LESZ.

- Drágám, háromcsilliárd-ötszázbillió munkásruhád van. Na. Akkor ezek mennek, meg megy mondjuk... hm... ez is.

- De az a disznóölős kabátom!

Itt álljunk meg egy pillanatra. A szóban forgó kabát egy bélelt, kék kockás ing, tehát melegnek semmiképp nem nevezném, de ha mégis meleg lenne, akkor hát, fogalmazzunk úgy, hogy ezt az ominózus darabot az én uram már kinőtte hasban, tehát ellentmondást nem tűrően hajtogattam tovább, hogy ez valami hajli bácsinak majd nagyon jó lesz...

- ÁGNES!(esküszöm, ez volt a megszólítás. Tetézte egy mély, jelentőségteljes szembenézéssel, gondolom a drámai hatás kedvéért.) MÁRPEDIG ÉN EBBEN A KABÁTBAN DISZNÓT ÖLTEM!!!- mondta ezt nem kevés pátosszal, annál több méltatlankodásból fakadó mennydörgéssel a hangjában.

Visszatartottam a kitörő, bugyborékoló kacagást, majd elengedtem a kabátot, és feladtam aznapra

-