Nem, ez határozottan nem az én műfajom. Valószínűleg le fogom növeszteni a hajam, meghagyom piszkos szőkésbarnának, töredezettnek, pántot rakok bele és Dévai Nagy Kamilla imitátorként fogom tengetni a napjaimat.
Tegnap, Drágáim, fodrásznál jártam - újabb szipiszupi üdvöske a magyar sztárfodrászok tengerén (ennél nagyobb képzavart nem tudtam egy mondatba sűríteni: szipiszupi? fodrász? tenger? MIVA'??). Szóval újabb remény, hit, bizalom, dallamos ének és fény az alagút végén.
A srác késett bő 20 percet, de nem baj, a tatár nem hajtott - engem. Ő azonban már az elején sajnálkozott, hogy
1. esik az eső
2. el fog késni a találkájáról, ugyanis valami nagy haverjával találkozik, akivel zsíros kenyeret mennek enni. Ja, és lilahagymával.
Világosbarnát szerettem volna szőke melircsíkokkal, ez volt az álmom,- de lebeszélt róla, ő szőkét javasolt barna melircsíkkal. Hosszas menet volt, de meggyőzött, elmondta, hogy a szőke barnával mennyivel jobb, mint a barna szőkével, majd befestette a hajam, időközben kiszaladt anyagért, visszajött, bemelírozta... és láss csodát, álomszép lett. Őrületesen marta előzőleg a fejem a cucc, azt hittem egyben leesik az egész fejbőröm és valami Suhanó Villám indiánnevű motoros futár fogja a lobogó hajamat cégérnaek használni, de meglepetésemre nem így lett: csodagyönyörű lett a melír, a varázslat beindult, mit beindult, szárnyalt!
Megbeszéltük, hogy milyen legyen a vágás, majd félbeszakított, hogy bízzam rá, majd ő tudja. Itt már majdnem pezsgőt bontottam - jippijájééé, érti, tudja, olyan lesz, huh-el-sem-hiszem-fodrász-a-javából, stb.
...és hosszasan beszélgettünk a szépítész szakmáról, ki-hova-dolgozik, melyik-fotóssal-jó-a-munka, ésatöbbi. Majd egyszercsak:
- ...na, szóval unom ezt az egészet. A vendégeket, a fodrászkodást, mindent. Legszívesebben abbahagynám.
- Ööö...oké, de kérlek várj még vele egy 20 percet, jó?- válaszoltam igencsak elhaló hangon.
- Jaj, nem úgy értettem, csak hát nagyon elegem van. Várj egy picit, telefonálnom kell. (...aham...nem, még itt vagyok...oké...mondom, hogy sietek, na, megyek dolgozni...persze-persze, belehúzok...jó?...na...oké, csá)
- Figyelj, én itt voltam időben...-mondtam bátortalanul.
- Nem baj, semmi gond - válaszolt felettébb nagylelkűen, noha ő késett.- Egyébként tök jól befogta a hajad a festék. Nem is gondoltam volna, mert ez a sz@rabb festék, itt vettem a sarkon, mert otthonról elfelejtettem bearkni a másikat. De nem lett rossz, sőt... tök jó lett, nem? Lehet, hogy át kéne állnom erre? Úgyse látja a vendég a tubust, nem?
Az utóbbi gondolatot már szinte magának mondta. Én közben 2 tükörrel meglestem hátulról is a nagy művet.
- ???????????????????. Ööööö...nos, hátul egy hangyányit rövidebb lett, mint kértem, de ugye szakmán belül ez nem lehet téma, majd megnő. Legalább most egészséges és még -igaz, hogy csak éppenhogy- össze tudom fogni. - biztattam magam.- Mennyivel tartozom?
-12 ezer lesz, oké?
És én hülye kifizettem. Esküszöm, csajok, valami nagypofájú zsebpitbull barátnőmmel kellene fodrászhoz járni. De őt is egy barátnőm ajánlotta, aki ezer éve ehhez a mókushoz jár - igaz csak vágatni, az ő haját nem festik. Egy szó, mint száz, rá való tekintettel (meg azért, mert egy lúzer vagyok) befogtam a pofámat, és fizettem, mint a katonatiszt.
Már a kabátomat vettem, mikor röhögve megjegyezte, hogy figyu, neked elmondhatom, mert szakmabeli vagy, és megérted, hogy lehetett volna barna is szőkével, csak k@rva sok idő lett volna és gondolom te sem akartál sokáig maradni.
Kiléptem az utcára és folytak a könnyeim. Nem, nem értettem meg. Itt és most én is vendég voltam. És tudjátok mit? Ezt az egész nagyvilágot nem értem. Nem értem és nem is akarom érteni, hogy miért kell átvágni, megtéveszteni, megcsalni, megkárosítani a vendéget. Én sem dolgozom olcsón, félreértés ne essék, megkérem az áramat.
Ez azonban a sokadik eset, hogy ezzel a fajta inkorrektséggel találkozom a szépítész szakmában.
Felhívtam a Medvét és csak sírtam, sírtam a telefonba, hogy mennyire naív vagyok és hogy mennyire szakmaiatlan? élhetetlen? menőtlen?
Hazaértem, és már várt. Rendelt szusit, megbabusgatott, és ott, frissen pirított rákos szusitekerccsek a bendőmben és a hatalmas karjaiban valahogy helyrebillent a világ.