... egyik honi celebritásunk(!) ma reggel az egyik "Ébredj fel, vidám színű stúdióban arénázunk" műsorban kifejtette, hogy ő bizony minden hétre megtarvezi a menüt magának és kedvesének. Sokoldalúan állítja össze, legyen benne hús, hal, zöldség, főzelék, leves, majd miután az alap ételsort kitalálta, részletesen kifaggatja a szerelmét, hogy hogyan és milyen fűszerezéssel szeretné az adott kajcsit.
Mindezt (már amit lehet) előre megfőzi.
Természetesen rugalmasan veszi a kérdést, ha menet közben meggondolná magát a párja, és mondjuk a szerdai sült oldalas helyett valami könnyedebbre vágyna, akkor megfőzi neki, hisz senkit nem lehet kényszeríteni, hogy olyat egyen, amit nem szeretne...
Nos, DE.
Őszintén, nálatok van ekkora demokrácia? Meg ekkora tervezgetés? Úgy értem, ja, a heti bevásárlásnál azért körvonalazódik, hogy a közeljövőben mit fogunk enni, mert a folpack fóliából nem lehet tepsis burgonyát csinálni, de hogy színre, összetételre, tápértékre és textúrára való tekintettel megtervezzem a menüt... egy hétre előre... mikor azt sem tudom, hogy 5 perc múlva mitől hányok...
Sz@r feleség vagyok, na. Azért ha én nekiállok főzni, akkor örülnék, ha értékelné, hogy ott tündérkedek a konyhában, és a hajamat tépném, ha utólag nekiállna variálni az én kis drágám.
Nem tervezgetem a kaját, hanem főzök abból, ami otthon van és -bár többször hittem, hogy bekövetkezik ez a nap- még mindig kifinomultabb ételsort tudtam elővarázsolni a kamrából és a hűtőből, mint a pillanatragasztós-neogranormonos mustár.
Már ha főzök.
