Minden, ami...

(És uraim, bár ezt kötve hiszem. Úgy értem, az esélyegyenlőség jegyében hagyjuk meg annak a lehetőségét, hogy egy hímnemű egyén bőszen és önként olvassa egy sminkes kislyány blogját, de lássuk be, nem annyira életszrű. Ha van kivétel, akkor annak örülünk.) Szóvel…

én igenis és akkor is és csakazértis szeretem Budapestet. Munka után mikor megyek haza a 2-es villamossal és látom az alkonyi fényben fürdő Budát vagy épp a kivilágított Várat, akkor mindig úgy érzem: na most van vége a napnak és a munkának.Napközben néha kiülök a Duna mellé…

Meg-, körbe-, szanaszét-, be-, ésatöbbiésatöbbi-,  jártuk Prágát. Csodaszép város, még így, hóban és fagyban is... Medve is és én is most voltunk először, úgyhogy volt mit nézni: Óváros tér, meg Vár, meg katedrálisok és óratornyok, sörözők és jobbnál jobb…

"A tél a véget nem érő vacsorák évadja volt, a sültekkel, kolbásszal, sonkával, szárnyassal, vaddal roskadásig megrakott asztaloké. A hozzávalót vidékről küldték a családoknak. A belvárosi üzletekben ilyenkor megsűrűsödött a nedves szőrme, a bőr, a krémes…

Még a rendszerváltás előtt éveket éltem Szentpéterváron. Hogy kerültem oda? Kislány voltam, Apu ott tanult, így ment az egész család. Rengeteg dolog maradt meg az emlékeimben: a jellegzetes (vanília?)fagyi, a (meglehetősen ritkán kapható) cukorkák színes papírjai, a téli…

A Piazza Mattei egy édes kis tér Rómában. Az édes kis terekkel azonban az a baj, hogy az ember alig találja meg őket. Egy hasonlóan Róma-rajongó barátnőm mesélt erről a szökőkútról, hogy ezt mindenképp meg kell néznem, bla-bla-bla...de mire a tűző napon megtaláltam ezt a kis…

A kosztümös fotózásokat nagyon szeretem (ez a sorozat speciel a Fashion&Travel-nek készült, majd még mutatok ilyen képet, szerintem isteniek lettek). Megláttam a maszkokat, a ruhákat és máris szerelmes lettem ebbe a munkába. Az, hogy Velencébe szerelmes vagyok, nem újkeletű.…