Medve elutazott, dolgozik, én pedig egyedül vagyok itthon a gyerekkel meg a kutyával. Ha egy kicsivel értelmesebben fogalmaztam volna, akkor mindjárt úgy is írhattam volna, hogy hármasban vagyunk itthon, a szék negyedik lába most épp dolgozik, és nem, ebben az esetben nem jobb a háromlábú szék, nem stabilabb, nem nem-billegősebb, hiányzik. Hiányzik Medvi (ezzel együtt most jó, hogy elutazott, mert agyf@szt kaptam már tőle a hétvégén. Ne kérdezd. A házassággal jár.)
Szóval lefektettem a gyereket, elpakoltam a konyhában, megfürödtem, lehabköveztem a lábamat, bekentem finom krémmel, és most kissé csuszamlós kézzel püfölöm a billentyűzetet. Olyan rég nem írtam.
És annyira nem is tudom, mit írjak még ide.
Változás jön, nagy változás, én pedig nem tudom, felkészültem-e már rá. harminc éves leszek (erre nem lehet felkészülni, ez harakiri, ehh, nem is ennek kapcsán írtam, hogy felkészültem-e), és ez olyan mérföldkő az ember lánya életében.
Amikor megalakult, kialakult a Golden Apple Studio, még fogalmam sem volt, hogy mi lesz belőle. Kellett egy név, ez lett. Lehetett volna máshogy, másként, voltak hullámvölgyek és nagyon szép pillanatok, de azt hiszem, most mégis valami változás kell. Hé, nem panaszkodom: a férjemnek hála saját stúdióban dolgozhatok, akkor, amikor szeretnék, olyan emberekkel, akiket én engedek be az életembe, így egészen ritkán okoznak fejtörést. Szóval nem panaszképp mondom, hanem csak úgy szimplán-simán, hogy ez így nem megy tovább. Mint mondtam, szeretek írni: időközben lett csomócsomó blogom (a fele nem is blog.hu-s, na ezt kapd ki!), és mindegyik azzal a céllal alakult, hogy jaj, egy új téma, jaj, ne zavarjon be, hogy kerül ez ide, ne kuszáljam a szálakat, de most úgy érzem, igen, össze kell kuszálnom, hisz már ez vagyok én: édesanya lettem, háztartást vezetek, lakberendezek, főzök, mosok, sminkelek, hétköznapi kalandozok, tanítok, olvasok, szeretek, élem a kis életem, és hát mit lehet tenni, ha egy szer ilyen fajta vagyok? - megírom.
Millió kérés volt, hogy tegyek fel videókat a blogra, meg írjak, meg review, nos, nem lesz - továbbra is csak én leszek és továbbra is úgy véleményezek, ahogy eddig. Viszont lesz minden más, ami a honla
pra nem került fel kimaradt vagy épp csak elfelejtődött vagy mi... megírom majd kalandozásaimat az alternatív kozmetikában, az újfajta kezeléseket, a kezelési terveket, végre lesz egy rendes galéria a sminkeknek, werkfotók és történetek, ugyanúgy, mint itt, ugyanúgy, mint eddig.
... és nem, már nem szeretném szétválasztani a sminket a többitől, nem is lehet mostmár, ez vagyok én, így teljes a kép, máshogy már nem megy, máshogy már nem jó.
Anyukám kislánya és a kisfiam anyukája, feleség, kutyagazdi, sminkes, tanár, író,gondolkodó, élő és folyamatosan alkotni vágyó kreatív ember, aki nem keresi magát, ó, nem, köszi, már jó régen megtaláltam. Csak próbálom lefedni a saját palettámat.
Drukkoljatok, már készül az új oldal, hamarosan költözik a blog, bontják a stúdiót, fordul a világ.
Én meg 30 leszek.