Végig együtt voltunk, nagyokat sétáltunk, nagymamát látogattunk, sütötte a Nap az arcunkat, végre napszemüveget viseltem, könnyű poncsót a nehéz nagykabát helyett.
Kicsi kokárda került a kicsi fiúra, finom csokis kalácsot ettünk útközben és megtaláltam a pasztell-barack arcpírt és a fekete tusfilcemet.
És nem féltem használni:). Nagyon eltúlzott, nagyon '60-as évekbeli, nagyon macskaszemű voltam ebben a 4 napban... de sebaj.
Ki tudja? Talán- az újra megtalált superpowernek köszönhetően fejeztem be végre valahára egy nagy leadandó munkát.
