de még a gyerek szülinapján innen, gőzerővel sütök-főzök. Nevess ki, de 20 embert fogunk vendégül látni, és én nem bízom a véletlenre a dolgot: főpróbát tartok az összes fogásnak.

Ma brióst sütök, úgy tervezem, hogy kapros-lazacos-sajtkrémes mini briósokat is készítek majd.

Épp terrine-tálakat kerestem a Müllerben (ne lepődj meg, van ott ilyesmi), amikor hogy hogy nem a sminkpultoknál találtam magam (ne lepődj meg, ilyesmi is van:)), és felfigyeltem a mellettem álló párra, ahol a srác meglehetősen érdektelenül (és szemmel láthatóan türelmetlenül) szemlélte, ahogy a barátnője alapozót választ magának.

- De nem érteeeeeed, hogy nekem naggggyon világos a bőröm? Olyan szép, tejszínű, és itt az alapozók csupa szolis tehénnek vannak kitalálva?

Mindezt nyávogva, majd látván, hogy semmi de semmi eredményt nem ért el, átváltott hisztérikusba.

- Olyan nagy kérés lenne, hogy arisztokratikus bőrszínre is tervezzenek alapozót? Túl nagy kérés? Túl kifinomult lenne a sminkpaletta? A büdös k.va életbe b@sszameg!!!

Kirobbant belőlem a nevetés, de a srácnak olyan 6-7 év fegyház feje volt, úgyhogy gyorsan úgy tettem, mintha telefonálnék és az lenne ennyire vicces.

Technikai megjegyzés csupán, hogy az alapozót használó magyar nők kb. 3/4-e több árnyalattal világosabb alapozót használ, mint kellene.