borulok meg ennyire. Azt hiszem, hogy majdnem pontosan egy hete nyalogatom a sebeimet és gyötrődöm. 

Elég volt.

Volt, ami volt, elmúlt, ideje összeszedni magam és csak előre nézni. Tegnap már a Nap is szépen sütött, hatalmasat sétáltunk a fiammal; márlegre álltam, az is kevesebbet mutatott; jó kis fotózásra megyek a héten, az is sokat dob a hangulatomon; és a tegnapi fél korty Gere Kopár - (eszembe jutott, hogy kár, hogy 2 nappal korábban elfogyott a francia csokitorta, érdemes lett volna összekóstolni a borral, na majd legközelebb) - és egy csendes, beszélgetős Medvi-este meg aztán végképp feltette a pontot az i-re, és megállapítottam, hogy a férjem remek emberismerő és nagyon bölcs ember. Fontolgatom, hogy időről időre esetleg meg is hallgatom majd, amit mond. Talán, ismétlem, talááán még megfogadnom is érdemes lenne, de ez már nagyon merész feltételezés:)

No.

Fotózás, oktatok is a héten, remélhetőleg megérkezik egy kisebb smink-küldemény és konferenciára is megyek. Sok lesz, de itt az ideje: egy korszak lezárult most szép lassan egy új időszámítás kezdődik az életemben.