Rozgonyi Cicelle, csak a maró, fájó, keserű epe.
Amikor szembesülsz azzal, hogy az emberek gyávák, nem merik felvállalni a véleményüket, egyedül hagynak egy ütközetben, amibe nem egyedül indultál és a másik meg röhög a markába, hogy lám-lám, nincs mögötted senki...
Az nagyon rossz.
Hiába biztosít mindenki arról levélben, mailben, telefonban, hogy mögötted állunk, igazad van, még arra sem érzek erőt, hogy a számat elhúzzam. Nem az ember mögött, hanem mellett kell állni, nem cinkosan hallgatni, négyszemközt sutyorogni, puffogni, hanem bátran, okosan szólni.
Nem kell nagypofájú, rühes szuka módjára otrombáskodni, nem kell nyálat fröcsögtetni és fogvicsorgatva támadni.
Nem kell olyannak lenni, mint az ellenfél.
De csendben végignézni, ahogy a hangosabb legyőzi azt, aki az én véleményemet képviseli, nos, az több, mint gyávaság.
Nicoletta Ceccoli képe.