Minden év végén hatalmas fürdőket veszek, és végiggondolom, mi történt, hol tartok, hova megyek. Idén sincs ez másképp...
Szeretném látni, hogy boldog a Férjem és a Kisfiam. Szeretném, ha egészséges lenne minden szerettem, ha jól alakulnának a dolgaink, ha becsületes munkával jövőre is szépen lehetne élni.
Szeretném, ha a tesóm megszerezné a következő karate övet, ha apu és anyu továbbra is így szeretnék egymást és ha sokszor látnám apát a ház előtt leparkolni, van, hogy csak bejön és szalad is tovább muzsikálni, de megáll egy puszira.
Szeretném, ha sok időt tölthetnénk a barátainkkal, ha bátor tudnék lenni akkor, amikor annak van itt az ideje és ha ki tudnám végre aludni magam.
Ha előkerülnének rég nem látott unokatesók, ha találkoznék a Kereszmamámmal, ha végre megtanulnám, hogy osszam be az időmet és hogy hogy kell normálisan behabarni egy főzeléket.
Szeretném, ha a szüleim továbbra is büszkék lennének rám, ha végre egyszer olyat tudnék főzni, ami a férjemnek is maradéktalanul ízlik és szeretném hallani, amikor először kimondja a fiam, hogy Mama vagy Anya... mindegy.
Ez az év életem legnehezebb éve volt: soha nem küzdöttem még ennyire, ennyit, ilyen hosszan és -sokszor- ennyire eredménytelenül, de lassan vége lesz. Érzem:)
Munkában csak azt szeretném, amit eddig is megkaptam: ugyanennyi örömöt, nemes akadályt, inspirációt és pezsgést hozzon a munkám az életembe - ha ez megvan, már boldog ember vagyok.
Ezeket szeretném. Minden más csak tárgy.
