már ezektől az év végi plakátoktól...

"menekülj a hétköznapok...", "pihenj...", "kapcsolódj ki...", "mindennapok fárasztó forgataga..."

Szeretek dolgozni. Mindig szerettem dolgozni. Persze van, hogy elfáradok, van, hogy kimerülök és van, hogy tele a hócipőm az egésszel, de ezt a nagy "menekülést" nem értem. Még ha így is van, még ha vannak is olyan emberek, akik eeeeennyireee utálnak dolgozni, mire jó ez?

Aki utál minden áldott nap felkelni-bemenni, az ettől nem szereti majd meg jobban azt, amit csinál... Miért nem úgy szól a csalogató mondat, hogy gyere el hozzánk, masszíroztasd a hátad, áztasd a segged a medencében és pezsgőzz este, mert EZ ÍGY JÓ?

Miért nem azon van a hangsúly, hogy élvezd az életet, találd meg benne a szépségeket? Miért arról szól a világ, hogy szegény-mi-mert-nekünk-dolgozni-kell?

Olyan jó olyan emberekkel találkozni (és vannak! vannak! többen, mint gondolnád!), akik szeretik, amit csinálnak. Ők is fáradtak a nap végén, nekik sincs kolbászból a kerítés, de általában jól megvannak a helyzettel. Élvezik a dolgos hétköznapokat, azt, hogy teremtenek valamit a semmiből, lubickolnak a pozitív visszajelzésekben és bölcsen fogadják a kritikát. Építkeznek belőle. Ja, és igen, a jól megérdemelt pihenéseket valóban töltekezésre használják fel... Utána pezsegnek tovább a munkában.