- nevezzük mondjuk Áginak- aki egy bébiételes üvegbe töltötte a kristálytiszta mézet (a délutáni mézmasszázshoz) itthon, majd elindult dolgozni. Betévedt a Douglasba, és vásárolt egy szemfestéket.
Kifizette, majd elkezdett okoskodni: jaj, jaj, a méz ki ne boruljon a táskámba, ezért kiveszem a kis Douglasos zacsiból Esztikét, beteszem a táskámba, a zacskóba meg beleteszem az üveg mézet.
S lőn.
Csörgött a telefonja, felvette, pénztárca, kulcs, határidőnapló a táskából kicibál, beír, iktat, aláír, ügyintéz, pecsétel.
Otthon már nem találta ez az Ágika azt az Estée Lauder szemfestéket. És még sírni se mert, hogy a férje (nevezzük most Medvének)
1. rá ne jöjjön, hogy Ágika elhagyta az új szemfestéket
2. rá ne jöjjön, hogy Ágika egyáltalán új szemfestéket vett.
Hogy mi lenne Ágika a farsangon? Lúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúzer. Jó, hogy nem barátkozom vele. Az ilyen csajok tök bénák.
