Az úgy történt, hogy tegnap elindultam itthonról, gyerek, kutya, sminkbőrönd (nagy), sminktáska (kisebb), gyerek utazós holmi, babakocsi, autósülés.

Leadtam a gyereket, majd egy kis ügyéntézés után leparkoltam, gondoltam felviszem a kutyát meg a smincuccot, még gyorsan leszaladok vásárolni, pont, mire jön a vendég kitakarítok, szuper lesz.

Nem egész 40 perc múlva meg is érkeztem: Domestos, ablaktisztító, mézes puszedli, karácsonyi fémdobozok, sonkasaláta, hagymás ciabatta (az íze miatt), mentolos rágó (a vendégem miatt), hóemberes ablakmatrica (mondom én, hogy 3 hónapos az Advent), körömlakk (csak úgy).

Felérek az ajtó elé, nyitom a zárat (gyorsan má', bepisilek, na), egyik, másik, oké, ajtó benyom...

Semmi.

Nekifeszülök.

Megint semmi.

Kutya nyüszít odabent, az ajtó belülről be van riglizve. Tehát valami dolga van itt Medvinek, jött, amíg én vásároltam (körömlakkot elrejteni!), csöngetek, semmi, csak a kutya nyüszít továbbra is.

Fura.

Hiába nyomom, nem tudok bejutni. Medvi végre felveszi a telefont, engedjémábe, hogyhogynemittvagy? Ha TE nem vagy itt, akkor ki reteszelte be belültől az ajtót? Nem? Akkor gyere. Oké, várlak, nagyon siess.

- Hahó, van benn valaki? (cérnahangon). Halihó, engedj be, nagyon kell pisilni... 

Nos, igen. Halihó, engedj be. Így. Mert ha valaki betört a lakásba és belülről bereteszelte magát, akkor valószínűleg rohadtul meghatja az a tény, hogy és bokánhugyozom magam lassan, és természetesen kijön, és beenged pisilni, sőt, még egy kávét is főz nekem a mézes puszedlihez. 

Telefon.

- Nyuszkó, csengess be a szomszédba, szólj, hogy baj van, nehogy valaki kijöjjön a lakásból, én meg nagyon sietek.

Én becsöngetek, tördelem a kezem, szerencsére remek a viszony a szomszédokkal, figyelnek rám, kijönnek, segíteni nem tudnak. Továbbra is cérnahangon cincogok befelé, túl vagyok az 5. puszedlin, Drazsékám, tarts ki.

Megjön Medvi, hallom, hogy pittyen a kaputelefon, de nekem ennyi már elég, egyből birkózószart vacsoráztam "gyere ki, gyere KI, megfürdök a víííredbeee", ekkor nyílik a liftajtó, Medvém megérkezett (az külön pikantériája a dolognak, hogy egy szülinapi buli kezdetéről jött ÉS előhúzott egy kalapácsot, egy vésőt és két csavarhúzót a táskájából).

??

!!

Mindegy, ezen nem akadunk fenn, nekilódul, döngeti az ajtót, miközben én (és a többi néző) lelkesen biztatjuk:

- Nem lehet belökni? Lecsavarozni? Kifeszíteni? Betolni? Kampóval megbuherálni?

és ezekre mind-mind nem, nem, NEM, N.E.M. a válasz, hisz az én férjem pontos, ravasz, felkészült, az ajtó úgy lett acélpánttal megerősítve, megbuherálva, csavarok végei elfúrva, stb., hogy még véletlenül se lehessen betörni, befúrni, kifeszíteni stb. Szóval érted.

Közben a vendégem megérkezik, megállapítjuk, hogy ma sem fog megtanulni sminkelni, vígan kacarászunk (vodkát kaptam a szomszédtól), az ajtót farikcsálják (tényleg így kell leírni!), ütik-verik, feszítik, darabolják, 40 perc és már be is jutunk, de Medvi halál büszke: ugye milyen jó kis ajtót csinált? Milyen biztonságban voltunk, amíg ott laktunk? Hogy hozzánk milyen nehéz betörni?

Még egy sörözést lebeszélnek a szomszéddal: most nem aktuális, de valamikor mindenképp koccintani kell erre, hisz az ember nem minden nap tör be a saját lakásába.

Ja. Kurva biztonságos az ajtó.

Ps.: Medvi kalapáccsal körbement a lakásban, senki nem volt ott. Csak Drazsé. Aki addig kavart, amíg a Medvi által bezsírozott (hogy ne nyikorogjon és jobban csússzon, Nyuszkó) riglit belökte az orrával.

Drazséval most nem beszélek.