nem is alakultam át, csak sűrű mostanában az élet. Egy kissé. Na jó, nagyon. Rengeteg kézműves dolgot készítek mostanában, sokat rajzolok, tele vagyok ötletekkel - egyelőre csak várom, hogy ez hol, mikor, milyen munkában ölt majd testet, addig hagyom, forrjon, dolgozzon, motoszkáljon, kavarogjon ez a sok-sok minden.
Most kevesebbet dolgoztam.
Családoztunk. Kényelmesen reggeliztünk, volt időm muffint és bundás kenyeret sütni, citromos teát készíteni, megteríteni, olvasni, hímezni, takarítani, rendezni. Nem rohantam sehova, nem lógott még a fülem mögül is egy ecset, nem csörgött egyfolytában a telefonom - utóbbinak nagyon de nagyon egyszerű oka van: sokszor kikapcsoltam.
Behoztam a lemaradásomat, megválaszoltam a leveleket, rendet tettem a határidőnaplómban, nos, többé kevésbé.
Szóval családanya funkcióra kapcsoltam, de most újra hiányzik a nyüzsgés.
Így van ez rendjén, nem? Körülöttem mindenkinek két oldala van, elég, ha csak a vendégeimet nézem: gyönyörű, szőke, törékeny, vezető beosztásban - szabadidejében Tankcsapda koncerten nyomul.
Vagy mosolygós, céltudatos, intellektuális, de egyszercsak kitör belőle a díva, mit díva, DÍVA, nekem meg az állam esik le... de jó, jó ez így.
Penge agy, bombanő, ízig-vérig, jogász az istenadta, de South Parkos csengőhangja van. Nagyon kemény:)
