kitakarítottuk a lakást, suvickoltuk, fényesítettük, felszereltük. Megfőztük, megterítettünk, tálaltunk, igyekeztünk, már mennem kell zuhanyozni, jaj, késésben vagyunk. Keresztelő, utána lakásavatóval egybekötött ebéd nálunk.

Fpdrászhoz nem jutottam el sajnos, no mindegy, majdcsak lesz valami, beszárítom. Jóvammásietekna!

Nem, nem tudom, hova tettem, talán a tálalón van. Vagy nem. Figyelj, kérlek, nem érek rá, meg kell csinálnom a hajam.

Hajlakk.

Szerintem ezt a nyakkendőt vedd, és kezdd el ölötztetni a gyereket is. Megtaláltad az öltönycipőd? Jaj, de ügyes vagy.

Nekem már csak pirosítanom kell. Meg rászárítaani a hajamra.

Telefonáltak? Már ott vannak? Mind a tizenöten? Jól van, vedd a cipődet, rajtam is már kabát. Pénz, kulcs, forgalmi? Zsepi? Cumi nálad?

Nyugodtan add rá a sapkát, indulunk.

... és még visszafordultam, hogy egy utolsó puffot adjak a hajamnak, hogy bombabiztos legyen, és bombabiztosan álljon.

A hajlakkot a amellé a bútorápoló mellé tettem, ami tök jó, mert fényes, fehér, viaszos habbal vonja be a bútort, amit utána alaposan el kell dörzsölni, oszlatni, de szép lesz, nagyyon szép.

És egy a fényes, fehér, viszos hab vastagon állt a hajamon, a fejemen, az arcomon, a ruhámon.

... mert - mint bizonyára már Te magad is kitaláltad - rossz flakont kaptam a kezembe.

Tapasztalatból mondom, hogy csak egy sz@rabb dolog van annál, mint amikor lefújod a fejed bútorápolóval: mikor el kell mondanod a férjednek, hogy öööö, lefújtad magad bútorápolóval.

Ez a szuperbasszameg kategória.