hogy tegnap délután mi járhatott a vendégeim fejében. Rég mentem ennyire csapzottan dolgozni, de büszkén jelentem: délelőtt futottam-szaunáztam. Álljunk meg egy percre, figyelmezzél szavamra, gyermekem: futottam. F-U-T-O-T-T-A-M. Én. A parkban. Önszántamból.
Nem mondom, hogy jó volt, de legalább... de lagalább rossz volt. Hian.ába, na, ez nem nekem való: zakatolt a fejem, zúgott a fülem, unatkoztam és végig egy dupla baconös hamburger lebegett a szemem előtt.
Az egyetlen jó az volt az egészben, hogy a Crazy Rumors Amaretto ajakírt nyalogattam a számról, annak legalább egészségtelen-de-nagyon-finom marcipános cappuccino íze van.
Ismét kiderült: a szupermaratont sosem fogom lefutni (konkrétan azt éreztem, hogy FOGNOM kell a mellemet, hogy ne szakadjon le, pedig sportmelltartóban voltam. Úgyhogy este kicsit féltem, hogy Erős Antónia megszakítja az RTL műsorát, és beolvassa, hgy labilis elmeállapotú, önmagát sportosnak képzelő, önnön mellét fogdosó anyuka ámokfutott az XY parkban. Kérjük, ha gyermekük látta, sürgősen kérjék szakember segítségét, mert a gyerek megállhat a növésben/kaktusz feljődhet az orrában/megbukik biológiából, mert rendszertanilag nem tudja majd besorolni a látottakat.
