kedélyek, biztos ami biztos, engedélyeztem néhány szabadnapot magamnak: legközelebb pénteken veszem fel a lantot ecseteket.

Itthon pihenek. Azaz reggel felkelek, áthozom Barnust az ágybe mellé, összebújva játszunk még egy fél órát (ő püföl, én csendben és főképp magamban b@sszamegezek), majd hurrá, hurrá, indul a nap, eszik, tisztába teszem (8 lába van és mindegyikkel rúg, mi az? Barnus.) Majd játszik. Kitekeri a járókából a csavart, lerántja a terítőt, belenyúl a virágföldbe, megnyalja a porszívó csövét, én eközben szaladok, rohanok utána, lóg a belem, és bő 2 órán keresztül "eztmostnemszabadkisfiam"ozok, a lelkem sír egy kávé/egy cikk nyugodt elolvasása/egy ohár víz inzultusok nélküli gyors felhajtása után, de ez lehetetlen, mert Őfelsége tör, zúz, sikít, mászik, feláll és egyálalán, egy csomó olyan dolgot csinál, amire az ember nem is számít, és mondták, persze, hogy a gyerek ezzel jár, de hogy ennyire...??!...

Azon a ponton viszem aludni, mikor belemarkol a kutya feje búbján a szőrbe és be akarja húzni magával a járókába, mert hát ők örök barátok (mondjuk erről megkérdezném Drazsét is), a járókában-közös-játék azonban nem jöhet létre, mert a rácsok miatt nem fér be, NEM FÉR BE, ... de talán, ha más szögben, akkor lehet, hogy mégis befér a kutya, nem így nem megy, mert koppan a feje. Jaj.

Visító, rúgkapáló szörny, cumi a szájában, de nem alszik, már egy órája nem alszik, szerel, tapétát vakar, beszorul a keze az ágy rácsába, nevet, mert kiszabadítom. Eközben mosok, teregetek, beindítom a mosogatógépet. Fel kéne porszívózni.

Répát pucolok, sietve, kapkodva, és legfőképpen csendben. Még csak 10:41, de azért fél szemmel már a munkás pénteket figyelem: milyen jót fogok pihenni:)