Sajnos azt kell mondjam, ne hidd el.
Hetek óta nem jutok el odáig (vagy csak nagyritkán), hogy valóban vissza is hívjalak, válaszoljak az e-mailre (basszus, van olyan tanfolyam felkérés, amire 3 hete nem tudtam 
válaszolni, most meg már ciki lenne), mert egyszerűen benyel a csillagkapu, átesem a dimenzióváltáson, se kép se hang. Kimegy a fejemből.
Nekiállok, hogy megírom/felhívom/válaszolok, de ekkor felsír a Gazdám, és máris énekelhetem, hogy Alfréd a kacsa, egy okos, ügyes kacsa, aki minden jó kis kalandban nyakig benne van. Közben szörnyűlködve hallom, hogy mennyire rossz hangom van, és átváltok valami prózára (Bús düledékeiden, Husztnak romvára...), merthogy a gyereknek még tökmindegy. És legalább felfrissítem a gimnáziumi irodalom óra emékeit, meg ilyenek.
(Csak egy szösszenet: a tanárnőnek, akit imádtunk ugyan, de nem igazán tudott öltözködni, volt egy fekete, plüss kapucnis felsője, aranyszínű MYSTIC felirattal és asszem az egyiptomi piramisokkal sukárul megnyomtatva. Ha ezt almazöld kordszoknyával vette fel, akkor tudtuk, hogy a feleltetés elkerülhetetlen.)
Hiába na, felettébb hasznos egy két és fél hónapos Barnabás a háznál...
Szóval elnézést, meg bocsánat tiszta szívből, de kérve kérek mindenkit, aki még vár tőlem választ, hogy dobjon rám egy mailt. Én meg összeszedem magam, és válaszolok.
