az egész életünk döntésekből áll.

Mikor gyerek vagy, nagyon de nagyon szeretnél te határozni a sorsod felől, szinte követeled a választás jogát, igazságtalannak érzed, ha nem teheted meg, hogy azt a zoknit vedd fel, vagy kakaót igyál tejeskávé helyett, vagy épp nem csúszhatsz le századszorra és ezredszerre is a csúszdán.

Aztán ahogy cseperedsz, egyre nagyobb a szabadság: már eladják a boltban a kalinka vodkát, és birtokában vagy annak a képességnek, hogy tüzet gyújts, így rá is tudsz gyújtani, de nem kell számlákat fizetned, és kifizetik a szülők a betört ablakot, megjavíttatják a behorpadt lökhárítót és minden hónapban a kezedbe kapod a BKV bérletet.

Magadon kívül nemigen tartozol felelősséggel senki és semmi iránt. 

Aztán elmúlik ez is, és formálódik a világod, megjárod az élet pompás sztrádáit, utcáit, és kevésbé pompás sikátorait is. Már nem tévedsz el, vagy ha mégis, akkor tudod, hogy ki kell találnod az útvesztőből. ... és igen, ha nagyon el nem szúrsz valamit, akkor elérsz valamit az életben. Leszel valaki. Ügyvéd, tanár, bolti eladó, üveggyapotszálas álmennyezet-kazetta javító, édesanya vagy csak simán édes, valakinek.

Felnőtt vagy. Gondolatokkal, igényekkel, szabadságvággyal és önrendelkezési joggal.

...és roppant sértő, amikor ismét olyan helyzetbe kerülsz, hogy eldöntik, a kakaó vagy a tejeskávé jó-e neked. Pláne akkor, ha pontosan tudod, hogy melyiket szeretnéd.