már a másik blogon is írtam, most nem olyan jó.
Nyűgös vagyok, ami majd elmúlik, de amíg nem, addig csak szenvedek és ezt ragasztom át a környezetemre is. Egyszerre vagyok túlhajszolt és unott, egész nap meg nem állok, mindig csinálok valamit, és mégis netezek és barangolok a honlapok között, szeretnék egy csomó mindent megrendelni, de semmi nem tetszik, éhes vagyok, de amint kimegyek a konyhába, már nem akarok enni, nem kívánok semmit.
Pláne azután, hogy a múlt héten, amikor a fiam még csak 10 napos volt, megkaptam, hogy háááát, azért még maradt rajtad a terhesség után (!), illetve hogy dagadtabbnak nézek ki, mint a terhesség alatt (!) és hogy nem baj, nem szépségverseny, most csak a gyerekkel foglalkozzak.
Na?
