Két dologról akartam posztot írni:
- Arról (na jó, azokról) a csodaszép Tamaris cipőkről, amiket tegnap láttam: már az új tavaszi kolleksön darabjai, és micsoda színek... hmmm...DE nincs róluk kép a neten.
- A dm-ben fellelhető, egyébként teljesen fölösleges, de nagyon szépke Kleenex décor zsebkendőcsaládról: kis íves doboza van, kecsesen virágmintás, DE erről sincs kép sehol.
Kép nélkül azonban csak a nagy projektről számolhatok be: vasárnap lesz gyermektelen életem utolsó nagy, puccos megjelenése: díszebéd, luxushotel, díjátadó, és annyira de annyira készülök rá...
Azaz nem, mert be voltam szarva. Ott van először is a mit veszek fel? kérdés, ami nem egy egyszerű "majd improvizálok" dolog, mivel olyan a testem, mint egy... igen, mint egy kis(nagy)fókának.
Sebaj, vettem egy felsőt: harang -ápol és eltakar- szabású (volt a vállfán, felvéve kukacszerűen passzentos, de mindegy, szarni rája, még ez volt a legjobb), pepita, kámzsaszerű nyak, olyan kicsit Twiggyt idéző, retro, olyan '60 as évek vége (bár, mozgásomból ítélve mintha én lennék a '60-as éveim végén...)
No, a stílus megvan? Hurrá! A sminkem vad lesz (ismét egy vonal a szánalmas-e a mindenórás kismama rovatba, de sebaj): hangsúlyos tusvonal, brutál szempillák, Bambi tekintek (van kék szemű Bambi is?) és hamvas arcocska (mint egy nápolyi masztiffnak, akkora, ehhh), cuki szájfény.
Mindehhez fekete nadrág, és fekete felső a pepita hernyóként simuló, bőnek hirdetett csoda alá. Köröm, haj, tupír és lakk.
A tupír csak a hajra vonatkozik, körmöt még nem tupíroztam, de gyanítom fájna.
Mindent összevetve megvalósítól a Super Size Twiggyt, ami azért höhö, kackac és muhaha, mert ő ugyebár híres volt a légies könnyedségéről.
Nem baj, én már megtehetem. Egy finisben járó kismamát úgysem bacogat senki. És hogy kényelmes lesz-e? Ó, igen. Kipróbáltam, nyúlik az anyag.
Mindenből ehetek kétszer.
