már elkeserítő.
Ma konkrétan elfeledkeztem egy vendégről. A Stúdió egy napja lomtár, minden van itt(babakocsi, régi tévé, székek, asztalok, szerszámok), és mindennek az ellenkezője is, darabokra szedve, full hulladék állapotban.
És ekkor csöng a telefon, a vendég (akit sosem láttam még, szóval még az sincs, hogy régi vendégem lenne, aki megértő) roppant lelkesen megérkezett.
Én egy szürke melegítőben, egy fehér pólóban, hagymaleves szagúan várom az uramat, hogy kipakoljuk ezt a lomot, és szegény lány csitti-fittin, frissen-üdén áll velem szemben az előtérben.
--------------------------------------------------------------------------------------
Visszajön, én meg valami nagyon extra arcmasszázzsal lepem meg: ez a minimum.
Ó, a rohadt életbe, hogy ég a pofám!
....
Á, még mindig nem tértem magamhoz...
