és minden most történik.
Dolgozom még, egész jól bírom, sőt, kifejezetten kikapcsol: annyi minden kérdésem/félelmem/nyűgöm lenne a hamarosan bekövetkező babázással kapcsolatban, hogy jó néha off-ra állítani az agyam.
A másik remek kikapcsolódásom mostanában a főzés. Már nyáron volt egy ilyen lekvárfőzési rohamom, azon sikeresen túljutottam, elhárítottam a "házitündér vagyok" agyrémet, de kiirtani úgy tűnik nem sikerült, mert most újult erővel csap le rám: majd' mindennap főzök ÉS sütök. Most épp Chili&Vanília szakácskönyvét gyűröm és főzöm rongyosra.
Persze nem is én lennék, ha a hét elején nem vánszorogtam volna el még a sminkes boltba: gyönyörű, intenzív kryolan viva színek érkeztek, úgyhogy megfogadtam, hogy ha még a jövő héten lábra tudok állni és veszek levegőt (értsd úgy, hogy még élek), akkor elmegyek, és elhozom a Dragon Fruit (képrázatosan szép, telt, virágszirom rózsaszín), a Lime (metálos, inzenzív sárgászöld), a Peach (brutálbarack) és a Cassis (egyszerűen kell) színeket.
Felmerült lehetőségként, hogy február elején egy igazán puccos fogadáson vegyek részt, úgyhogy rá kellett jöjjek, hogy mivel a testem már semmiféle esztétikai élményt nem nyújt (van a terhességnek az a fázisa, amikor a hatalmas dudák elvonják a hasról a tekintetet - ezen már rééééég túljutottunk, már a hatalmas hordó vonja el minden másról a figyelmet), szóval mivel a testem legjobban matt barna vagy fekete színben mutat, ezért különleges figyelemmel kell majd megrajzolnom a fejem. Igen, a fogalmazás helyes: ide egy egyszerű smink már nem elég, egy másfél órás, a maszkolás határait súroló totál restaurálás kell.
Ahhoz meg motiváció, a motivációhoz új alapanyagok... hát érted már, miért kell megint sminkszereket vennem?
Én igazán nem akartam...
De mi tegyek, ha az ÉLET és a SORS RÁKÉNYSZERÍT?
