műszempilla előkészítve, Karácsonyfa bekapcsolva, én pedig szárítom a hajam.
Nem volt a kedvencem 2009., annyira nem bánom, hogy vége. Nehéz év volt, sokat tanultam. Talán rám is fért, talán csak véletlen alakult így... emberek sétáltak ki az életemből, volt, aki helyett jött új, volt, akinek a hiányát nehezen dolgozom fel. Élhetem és dédelgethetem tovább az álmaimat, de volt egy pont, ahol végérvényesen felnőtté kellett válnom.
Meg kellett vívnom a csatáimat, és idén szembesültem vele, hogy nem mindig jó, ha nyersz és igazad van: megbocsájtani sokkal nehezebb, mint bocsánatot kérni.
Sok szép munka van mögöttem, csoda sminkek és szakmai sikerek, de ára volt: hirtelen változott meg minden körülöttem, és csak rajtam állt, hogy tudok-e alkalmazkodni az új helyzethez. Immár egyedül.
Megtanultam lekvárt főzni és részt vettem egy Paktán, voltam koncerteken és jó éttermekben és még mindig van egy Medvém és egy kiskutyám.
És persze 2009. márciusában a Pink koncerten még fogalmam sem volt róla, hogy egy év múlva édesanya leszek.
Azt hiszem, 2010. a családomról és a munkámról fog szólni. Mindkettőről egyszerre. Igen, mindkettő én vagyok, egyik nélkül se lennék boldog.
Vállalom.
