kimerültem még 24-én. Utólag sem értem, hogy a férfiak miért vannak arról szentül meggyőződve, hogy
1. nem baj, ha cipővel bemennek a fürdőszobába, az csak sár, és egyébként is csak beugrottam
2. hogy miért nem lehet saras a fürdőszoba december 24-én du. 2-kor
3. és hogy miért gáz, ha szanaszét van minden, mire jönnek a vendégek (csak kerestem valamit, majd elpakolom)
Nos, nem vártam meg, míg elpakolja: december 24-én du 4-re csillogott a lakás, meg a szemem is, ugyanis egyszerre könnyeztem a sírástól, a hagymától és az ünnep fényétől. Mindez persze nem az utolsó nap hozadéka volt, előtte 4 napig reggel 6-kor keltünk és éjfélkor feküdtünk, úgyhogy nagy kétségbeesésemben meg kellett lepjem magam egy Lancome juicy tubes szájfénnyel. Csak a rend kedvéért.
A karácsonyi menü egyébiránt zseniális lett (szerintem), de soha meg nem ismételném, gyakorlatilag két napig csak főztem és mosogattam.
Csingilingi, gyertyagyújtás, csillagszóró, ajándékcsomagolás, majd másnap Anyukámék, este az Édesapám, aztán hipp-hopp máris Medvi családja, szóval most egy darabig nemhogy édességet, de szilárd táplálékot sem nagyon kívánok.
Jézuska egyébiránt nagy örömet okozott:
- kaptam kórházba menős fekete táskát, csajosat, sok fakkosat
- Chili&Vanília szakácskönyvet, mert nagyon vágytam rá
- zöld selyem angyalkát, csillogós Swarovski cipellővel (teljesen felesleges, de nagyon szép)
- egy gyönyörű, egész alakos tükröt, tömör fa kerettel
- profi tésztaszűrőt
- mackós muffinformát (mármint mackós muffinokat lehet vele sütni)
- porcelán csészéket
- egy gyönyörű, pink vajbőr neszeszer-névjegytartó-cicás kulcstartó szettet
- fondükészletet
- eyg Swarovski nyakláncot
- és még millió apró gyönyörűséget...
