Serdült Orsi ellátogatott a Pető Intézetbe. Mutatták a tévében, bizony ám! Cipót sütött a kislányokkal, segített a kisfiúknak az őszi munkában: tököt talicskáztak, fát fűrészeltek kisfűrésszel, és közben elmondta, hogy mennyire szereti a gyerekeket. A narrátor elmondta, hogy Orsi milyen sokszor jótékonykodik, a képernyőn boldogan énekeltek az értelmi és testi fogyatékos kisgyerekek. Nem volt giccses, nem volt sajnálkozó, jó, hogy ilyet is látunk a tévében.

De ami ezután történt, azt már tényleg csak az én szemem látta. Egy csodaszép szőke lány smink nélkül, egyszerű farmrnadrágban összeszedte a tányérokat. Nem újdonság ez, ezt teszi nap mint nap. Sajnos nem megy ki a tévé, nem mutatja, nem hatódunk meg tőle. Teszi a dolgát. Fejleszt, szeret, gondoz, ápol. Ott, a Petőben.

És ez a szép, szőke, mosolygós lány az én testvérem.

Nekem ő az igazi királynő. Nagyon büszke vagyok rá.