azért elfáradtam ebben a nagy pakolásban már... Úgy néz ki, megtaláltuk álmaink lakását is, most azt is bonyolítjuk, és egy hatalmas, giga-mega munka is van a láthatáron.

Természetesen az ilyen felkérések mindig a legjobb(rosszabb)kor jönnek. Gyün a gyerek, költözünk innen-oda, onnan-ide, ide-oda-amoda és keresztül is. No meg a vizsgálatok, az aggódnivalók, a feleségesdi... és mégis nagyon szeretném.

Egészségmegőrzés és wellness többezer négyzetméteren. Szívügyem lenne. 

Rengeteg tépelődés után (jaj, mi lesz a gyerekkel, jaj, mit szól a család, jaj, hogy fogom összeegyeztetni, jaj, mi van, ha...) úgy döntöttem, hogy nincs semmi. A férjem támogat, a szüleim támogatnak, a védőnő áment mondott. Belevágok. 

Talán bátor vagyok, talán botor. De menni fog.

Úgyhogy most punnyadok, blogot írok, nézem, hogy hogy főz Szulák Andi (jól) és hallgatom, hogy a CriticalMass hogy őrjöng a körúton.

Álmodozom. Honlapokat böngészek. Erőt gyűjtök. Teát iszom. 

Csak úgy vagyok.