tegnap kijutottam a borfesziválra. Pénteken egy elháríthatatlan akadály miatt (egy kiló savanyú káposzta, ketchup, fél liter epres joghurt) nem jutottam ki, de tegnap bepótoltam.

Összesen másfél deci bort ihattam, ezt kellett beosztanom, és bár ötfelé csepegtettem azt a másfél decit, jobban is beoszthattam volna: a tegnapi nap két favoritja Balla Géza 2008-as rozéja és a kincsként kóstolt 2007-es Kopár Cuvée Gerééktől. A gyerek gyakorlatilag bukfencezett bennem a gyönyörtől.

Ettem csülkös bablevest, túrós rétest, és egy csomó hasznos infora tettem szert: kedves bűntársamtól megtudtam, hogy egy citera tetejét hirtelen grillrácsnak is lehet nézni, és arra is fény derült, hogy a Zala Táncegyüttes férfi szólistái ufók.

Ember így nem táncol, ahogy ők. Leírhatatlan produkció volt, nem győztünk tapsolni, egész egyszerűen hihetetlen volt, amit műveltek...

Szerettem ott lenni.